A friss és tiszta illatként jellemezhető esőszagot, melyet elsősorban villámokkal tűzdelt viharok után érzünk, az ózonnak köszönhetjük. A villámok azért fontosak, mert kellő erővel bírnak ahhoz, hogy az O2 molekulákat szétszakítsák, hogy esély legyen O3 képződésére. A kémiából érettségizettek persze tudják, hogy a három oxigénatomból álló molekula roppant instabil, de nem kell sok belőle, hogy megérezzük – valamiért elég nagyon-nagyon kevés, mindössze 10 ppb. Ezért van, hogy egyesek már a vihar megérkezése előtt is érezhetik az eső szagát.
Meglepő, de a kellemes, földre emlékeztető illat, amely elsősorban hosszabb szárazság után esett csapadék után tör elő, baktériumoknak köszönhető. Egyes mikróbák ugyanis az aszályos időben termelnek spórákat – az esőszag ez esetben nem a spóráknak, hanem a spórák termelésének melléktermékeként megjelenő geosmin nevű vegyületnek köszönhető. Ebből mindössze 5 ppt elég, hogy az ember megérezze, s éppen ezért nem csoda, hogy az ózon okozta szag elsősorban városi környezetben érezhető, ahol nem nyomja el a geosmin.
A harmadik fajta esőszagot a növények által termelt olajos vegyületek egy részének köszönhetjük – azonban az előbbi magyarázatokkal ellentétben, ezek mindegyikét még nem sikerült teljes mértékben katalogizálni. Az is igaz, hogy ezek kevésbé izgalmasak, hiszen az esőzés során az előbb tárgyalt geosminnal együtt szabadulnak a levegőbe, amelyről pedig már kiderült, hogy hihetetlenül erős szagú.
