Aki hallott már a Rayleigh-szórásról, az pontosan tudja, hogy a kristálytisztának mondott kék ég és a roppant romantikus, vörös napnyugták (és napkelték is) annak köszönhetőek, hogy a légköri apró részecskék “eltérítik” a Nap fényét.
Míg nappal ez kékben jelenik meg, napkeltekor és napnyugtakor a fény olyan kis szögben lép be a légkörbe, annyival nagyobb távolságot kell megtegyen, hogy a kék szinte teljesen eltűnik – pontosabban napkeltekor a tőlünk keletre, -nyugtakor a tőlünk nyugatra eső területekre jut.
Nem meglepő tehát, hogy minél több van a légkörben apró részecskéből (legyen az por vagy vízcsepp), annál jobban érvényesül a Rayleigh-szórás és annál intenzívebbek a színek. Nem hiába tehát, hogy vörösen izzó naplementét elsősorban vulkánkitörések és egyéb légszennyezések (mondjuk szmog) környékén láthatunk.
Ez utóbbit bizonyítandó néhány tudós 124, napnyugtát ábrázoló festményt vett elő az elmúlt fél évezredből, és nem túl meglepő módon a festők az ipari forradalom után sokkal több vörös festéket használtak. Előtte a fehér és a narancssárga dominált.
Nemrég például Debrecen volt gyönyörű – és fullasztó.
