Kár szépítgetni a dolgot, a keselyűk egyáltalán nem kedves, szeretni való állatok. Kopasz nyakuk, lompos megjelenésük és főleg, “derékig” merülnek rothadó dögökben, elég visszataszító. Mégis, a természet takarítóiként létfontosságú szerepet töltenek be az élőhelyükön. Sőt, némelyek olyan tulajdonsággal bírnak, amitől bár kedvesek nem lesznek az ember szemében, de tiszteletünket kivívhatják.
Magassági rekorder
Kezdjük is a kondorkeselyűvel, a világ legnagyobb röpképes madarával. Tekintélyt parancsoló állat: testhossza 120-135 centiméter, szárnyának fesztávolsága eléri a 320 centit, súlya pedig a 15 kilót. A repülési magasságrekordot is keselyű tartja: Elefántcsontpart felett 1973-ban egy ruppell-keselyűről bizonyították, hogy elérte a 11 kilométeres magasságot. Ez jóval több, mint a Mount Everest, a legtöbb földi élőlény elpusztulna az oxigénhiánytól.
Különleges teljesítményhez különleges ellátás is szükséges, vagy legalábbis bőséges. Az afrikai Szerengetin például az elhullott növényevőkből származó biomassza tömege becslések szerint évi 40 millió tonna. A ragadozó emlősök ennek mintegy36 százalékát fogyasztják el, az összes többi keselyűk falják fel, némi részt persze engedve a rovaroknak és mikrobáknak.
A legjobb fertőtlenítőszer
Legfőbb és az emberek számára talán legtaszítóbb ismertetőjegyük a kopasz nyak és fej. Pedig nyomós oka van, hogy így alakult. Miután nap mint nap mélyen vájkálnak mindenféle dögben, a fej- és nyaktollak közé ragadó rothadt hús komoly fertőzésveszélyt jelentene. Vagyis higiéniai okok állnak a külsőségek hátterében. Mint ahogy annak is, amikor a pulykakeselyűk tudatosan saját lábukra ürítenek. Vizeletük annyira savas, hogy fertőtleníti a lábukat, ami egy-egy lakoma után ugyancsak rothadó húscafatokkal van tele.
Ami pedig a gyomrukban van, az egész elképesztő. Erős gyomorsavuk elpusztítja az olyan baktériumokat is, mint a kolera, vagy a lépfene, egy percig sem kell izgatniuk magukat, vajon mi végzett az aznapi ebéddel. A szakállas keselyű étrendje 70-90 százalékban csontokból áll, amit egyedülálló módon képes csaknem tökéletesen megemészteni. Nem is kell mindig mások maradékát fogyasztaniuk, a pálmakeselyű például gyakran vadászik halakra és madarakra, étlapján pedig gyakran szerepel gyümölcs is.
Sajnos hasonló témájú cikk egyre kevésbé végződhet vidáman. Nincs ez másképp esetünkben sem, a keselyűk állománya világszerte rohamosan fogyatkozik. Még szomorúbb, hogy az emberek sokszor tudatosan irtják őket tömegesen. Például orvvadászok, akik attól tartanak, hogy az illegálisan kilőtt elefánt, orrszarvú teteme felett köröző keselyűk nyomra vezetik a vadőröket.
