Ha vulkánokra gondolunk, talán a mindent felperzselő lávafolyam tűnik a legfélelmetesebbnek. Pedig ez rendszerint elég lassú ahhoz, hogy valóban embert öljön. Van azonban más, ami a tűzhányókat igazán halálossá teszi, és még menekülőutat sem ad az élők számára.
Az ember egyszerűen elpárolog
A tűzhányó leghalálosabb fegyvere talán a piroklasztikus ár. A kitöréssel óriási mennyiségű hamu, gáz és kisebb-nagyobb kődarab emelkedik a magasba, hogy aztán saját súlya alatt összeomolva tüzes pokollá változtassa a világot. Az áradat sebessége elérheti a 700 km/órát is, elfutni, menekülni senkinek nincs esélye.
Herkulaneumra Kr. u. 79-ben csapott le egy 500 Celsius-fokos gáz- és porfelhő. Ezen a hőmérsékleten felforr az agy, a hús másodpercek alatt elpárolog, emberből és állatból nem marad más, mint megfeketedett csontváz. Mire a piroklasztikus ár Pompeit elérte, már vesztett hőmérsékletéből, az emberek itt „csak” élve megfőttek, húsuk a csontjaikon maradt.
Forrás: MTI
Felhőkarcoló méretű sárlavina
A kolumbiai Nevado del Ruiz 1985. november 13-án tört ki. A piroplasztikus ár megolvasztotta a havat és a jeget a csúcson, amely helyenként 50 méter magas sárfolyásokat indított a völgyeken keresztül, 100 kilométeres távolságig.
Ezt a törmeléket, hatalmas szikladarabokat görgető iszapáradatot nevezzük laharnak. Armero városára 60 km/órával csapott le, a települést teljesen elborította. Csak itt 20 ezer ember vesztette életét.
A csendes gyilkos
A piroklasztikus árral és a laharral azonban a tűzhányó még messze nem mutatta be teljes arzenálját. Következnek a csendes gyilkosok. Ha a magmakamrából kiszökő gáz, mint a szén-dioxid történetesen egy tó felszíne alatt csapdázódik, szép lassan egy időzített bomba alakul ki. Elég egy kisebb földrengés vagy csuszamlás, hogy működésbe lépjen.
A ritka, de halálos eseményt limnikus kitörésnek nevezik. A Nyos-tó Kamerunban, egy inaktív vulkán kráterében pihent 1986-ig igen békésen. Ekkor azonban – gyaníthatóan egy földcsuszamlás következtében – hirtelen 80 millió köbméter szén-dioxid tört elő a mélyéről. A környéken élő 1700 emberrel és több ezer állattal végzett. Tudósok szerint ugyanilyen okból kétmillió emberre jelent potenciális veszélyt az ugyancsak Kamerunban található Kivu-tó is.
Elpusztíthatja az életet
A Fülöp-szigeteken 1991-ben produkált komoly kitörést a Mount Pinatubo. Huszonkét millió tonnányi apró hamurészecske jutott fel 19 kilométeres magasságig, hogy aztán finoman szitálva gyilkoljon. A környéken visszaeső hamu puszta súlya alatt beszakadtak a tetők, 300 ember vesztette életét.
A „maradék” azonban a vulkánból származó gázokkal együtt szétterjedt a légkörben. A magas légrétegekben található szilárd részecskék visszaverték a Nap sugarait, ami a globális hőmérséklet csökkenését okozta: a hatás két évig tartott és 0,6 Celsius-fokos lehűlést okozott.
Egyes tudósok szerint egy hatalmas vulkánkitörés a földtörténeti perm és triász időszak határán, 250 millió éve oly mértékű klímaváltozást hozott, ami csaknem a földi élet teljes pusztulását okozta. A földtani eseményekről pedig sajnos – mai tudásunk szerint – annyit megállapíthatunk, hogy ami egyszer megtörtént, az nagy valószínűséggel meg is ismétlődik. Csak az időpontja kérdéses.
