Pontosabban az úgynevezett CFC-gázok, melyek egyrészről kitűnően bontják az ózonréteget, másrészről fejlett ipari társadalmat jeleznek, hiszen a montreali jegyzőkönyvig széles körben használták a hajlakktól a légkondicionáló berendezésekig.
Roppant népszerűségük oka egyszerű: a gázok teljesen közömbösek. Nincsenek (közvetlen) hatással az emberi egészségre, nem lépnek reakcióba semmilyen természetes vegyülettel – éppen ezért rettentően hosszan képesek megmaradni a légkörben.
Mivel olyan anyagokról van szó, melyek – legjobb tudomásunk szerint – a természetben nem fordulnak elő, vagyis kizárólag mesterségesen hozhatóak létre, ezért a csillagászok szerint jelenlétük bármely planéta atmoszférájában egyértelmű jele lehet az értelemmel rendelkező földönkívüli élet meglétének.
S bár számos exobolygóról tudunk, melyet alávethetnénk ennek a vizsgálatnak, a problémát az jelenti, hogy a távoli atmoszférák megfigyeléséhez (és a CFC-gázok felfedezéséhez) szükséges technológia a legoptimistább becslések szerint is még egy évtizedet várat magára. Addig marad a jó öreg SETI-program.
