Az emberen kívül az egyetlen államalkotó emlős, kevés oxigénnel is beéri, szinte egyáltalán nem érez fájdalmat, soha nem lesz rákos, és a legtovább él a rágcsálók között – ezek jellemzik a vakondpatkányokat, amelyeket immár a Fővárosi Állat- és Növénykertben is láthatnak a látogatók.
A csupasz turkáló vagy sivatagi vakondpatkány (Heterocephalus glaber) az egyik legkülönösebb emlősállat. Már a megjelenése sem mindennapi, hiszen csaknem teljesen csupasz és vak, viszont – méretéhez képest – óriási metszőfogak lógnak ki a szájából. Mindez a földfelszín alatti életmódhoz való alkalmazkodás következménye, hiszen ez az állat szinte minden idejét a saját maga által épített üregrendszerben tölti.
Noha az állatvilágban számos államalkotó élőlény ismeretes, például a hangyák, a termeszek, vagy a méhek esetében, ám az emlősök közül – ha az embert nem számítjuk – egyedül a csupasz turkálók számítanak államalkotó lényeknek. Ez azt jelenti, hogy náluk is jelentős munkamegosztás figyelhető meg. Van királynő, amelynek az utódok világra hozatala a fő feladata. Vannak katonák, amelyek a külvilágból érkező támadásoktól védelmezik a kolóniát, és vannak dolgozók, amelyek a királynő és az utódok etetésével, gondozásával, a járatok építésével, takarításával és minden más egyébbel foglalkoznak. Egy-egy kolónia átlagosan 70-80 egyedből szokott állni, de akadnak húszas és kétszázas kolóniák is. A földfelszín alatti üregrendszerben külön kamrák szolgálnak lakókamraként, az élelem tárolására, illetve illemhelyként is. A csupasz turkálók nagyon tiszta állatok, minden koszt és szemetet a megfelelő tároló kamrába szállítanak.
Államalkotó voltukon túl a csupasz turkálóknak számos izgalmas élettani tulajdonságuk van, amelyek újabb és újabb vizsgálatokra ösztönzik a kutatókat. Kiderült például, hogy ebben a fajban hiányoznak bizonyos kémiai anyagok, amelyek a fájdalomérzet továbbításáért felelősek, így a csupasz turkálók lényegében nem is éreznek fájdalmat. Kivételes mértékben képesek elviselni a magas szén-dioxid és az alacsony oxigén koncentrációt, ami igen hasznos az üregrendszerben. Egyedi sajátosságuk az is, hogy az emlősök többségével ellentétben nem állandó, hanem változó testhőmérsékletű állatok, vagyis hőszabályozásuk meglehetősen fejletlen, és elsősorban arra hagyatkoznak, hogy a felszín alatti üreg klimatikus viszonyai viszonylag állandóak. A legújabb kutatások szerint egy génkombináció nyomán képesek teljesen elnyomni a nem kívánatos, szabályozatlan sejtszaporulatot, ami azt jelenti, hogy az állat szinte tökéletes védelemmel rendelkezik a rákos megbetegedésekkel szemben. Így azon már egyáltalán nem csodálkozhatunk, hogy a csupasz turkáló negyedszázadnyi élettartama többszöröse a hasonló méretű rágcsálókénak.
Van azonban, amire azonban a csupasz turkáló is nagyon érzékeny: a rezgések és a hangok, különösen a hirtelen, erős és éles hanghatások. A környezeti zajok kizárása érdekében a csupasz turkálók budapesti férőhelyét dupla üveggel látták el, hogy ne lehessen rajta kopogni és dörömbölni, az állatok férőhelyének belső terében pedig folyamatosan igényes komolyzene szól. A csupasz turkálók leginkább Bach és Vivaldi szerzeményeit kedvelik.
A csupasz turkálókat a Fővárosi Állat- és Növénykert legújabb létesítményében, a Varázshegyben tekintheti meg a nagyközönség. A száz évvel ezelőtt épült Nagyszikla belső terében kialakított modern létesítmény 3200 négyzetméteren, 16 nagy csarnokban és teremben száznál is több érdekes állatfaj, számos játék és érdekes modell, köztük egy életnagyságú óriás ámbráscet segítségével mutatja be az élet sokszínűségét, történetét és az emberhez fűződő viszonyát úgy, ahogyan még soha senki nem látta. A komplex bemutatóhely több mint egymilliárd forintos költséggel, az Európai Unió támogatásával a napokban készült el.
