A francia, német és brit kutatóknak iráni régészeti feltárásokon sikerült marhacsontokból DNS-molekulákat kivonniuk. A feltárások leletei abból az időszakból származnak, amikor az emberiség épphogy elkezdett növénytermesztéssel foglalkozni, a lelőhelyek pedig olyan területen vannak, amelyeken vélhetően először háziasítottak őstulkokat.
A tudósok összevetették az ősmarhák DNS-ét a mai szarvasmarhákéval, számítógépes szimulációs modellel kitöltötték a 10,5 ezer éves időűrt, és arra jutottak a DNS-szekvenciák nagyfokú hasonlósága miatt, hogy igen csekély számú, mintegy 80 példánytól származik a világ összes marhája.
A tudósok szerint is igen meglepő, hogy ilyen kisszámú populációtól ered a mai szarvasmarha-állomány, mivel őstulkok nemcsak a Közel-Keleten kóboroltak, hanem szerte Ázsiában és Európában. A kutatók dolgát egyébként nehezítette, hogy meleg égövben rendkívül ritka a megbízható kőkori DNS, mivel a molekulával hamar végez a hőség.
Joachim Burger, a Mainzi Egyetem tudósa, a tanulmány egyik szerzője a PhysOrgnak mesélt a sokkal testesebb, maiaknál vadabb marhákról. “Befogni őket nem lehetett könnyű, és ha sikerült is élve rabul ejteni egyet-egyet, gondozásuk, etetésük szintén nagy kihívás volt, nem beszélve szaporításukról, mígnem idővel kisebbek lettek és kezesebbek.“
A régészeti feltárások szerint egyébként nemcsak a marhát, hanem a kecskét, a juhot és a disznót szintén a Közel-Keleten háziasították, ám hogy hány őspéldányból, arra sokkal nehezebb választ találni.
