A nyugati világ számára a tiszta ivóvíz az alapvető és természetesnek vett dolgok egyike, miközben a fejlődő országokban súlyos és roppant drága probléma. Éppen ezért a tudósok egyszerű, de nagyszerű víztisztító módszereket próbálnak kidolgozni – ilyen a nanotechnológiás teafilter, az aprított banánhéj és a “varázspor” is, de nem szabad megfeledkezni a lóretekfáról (Moringa oleifera) sem.
Méltán viselhetné a csodafa nevet is, hiszen az egyenlítő környékén található növény gyümölcsét eszik, használják gyógyítási céllal és még bio-üzemanyagot is létre tudnak belőle hozni, hogy magvainak víztisztító képességeiről szót se ejtsünk. Az utóbbival kapcsolatban eddig az okozott gondot, hogy a módszer nagy mennyiségben túlságosan drágának bizonyult, ráadásul víz tisztaságát csak kis időre tudta fenntartani. Ezt az akadályt küzdötte le Stephanie B. Velegol.
Miután kivonta a Moringa fehérjét a magokból (amely olyan erős, hogy még a kólibacilussal is megbirkózik), negatív töltésű homokhoz kötötte, hogy ezzel “funkcionalizált” homokot hozzon létre, ami az üledéket és a baktériumokat egyaránt kiszűri a vízből.
A lóretekfa gyümölcse (Fotó: Wikipédia)
