Tudomány

Tüdőshalak léptek ki először a partra?

Ami egykor egy kis lépés volt egy halnak, nagy lépést jelentett az élet fejlődésének.

A Chicago-i Egyetem tudósai rájöttek, hogy ez a furcsa halféle az afrikai gőtehal – a Protopterus annectens – mely a tüdőshalak csoportjához tartozik – járni tud rendkívül vézna és gyenge végtagjain, illetve hátsó uszonyán.

Az egyetem kutatói úgy gondolják, az angolnaszerű állatfaj különös lépései megmagyarázzák az állatfajok vízből a partra lépésének evolúciós “menetét”.

Az amerikai Proceedings of the National Academy of SciencePNAS – folyóiratban megjelent tanulmányukban a kutatók leírják, hogy a hal nemcsak a testét emeli meg pici “lábaival”, hanem előre is tudja magát velük hajtani

Eddig úgy gondolták, mindkét képesség már a szárazföldi állatfajoknál alakult ki, sokkal később, mint ahogy az első vízi élőlények partra értek.

Így jár a tüdőshal:

Fotó: University of Chicago

Az új megfigyelés azt az elképzelést erősíti, hogy a tüdőshalak ősei már azelőtt tudtak járni, minthogy elérték volna a szárazföldeket.

A tüdőshalak rendkívül egyedülálló helyzetben vannak, mert megmagyarázzák miként fejlődhetett ki a halak mozgásából a négylábúak járása. Ők képviselik az egyetlen állatcsoportot, amelyeken tanulmányozni tudják a tudósok a vízi élőlények szárazföldivé “válásának” evolúcióját.

A tüdőshalak a csontos halak egyik alosztályának számítanak – és elképesztő – de már a devon időszak – nagyjából négyszázmillió esztendő – óta élnek bolygónkon. A karbon kortól – háromszázmillió éve – csökkent igazán fajgazdagságuk, abban az időszakban, amikor a szárazföldön megjelentek az első hüllők és ízeltlábúak.

Jelenleg hat fajtájukat ismerjük, ezekből négy Afrikában, egy Dél-Amerikában, egy pedig Ausztráliában él.

Páros úszóik töve igen izmos, és ahogy nevükből ered egy vagy két tüdővel rendelkeznek, melyek az úszóhólyagból alakultak ki. Ezek a tüdők lehetővé teszik őket a légkörből való levegővételre, míg kopoltyúiakkal a víz alatt tudnak lélegezni.

Esős évszakban még az apró vízi állatokkal táplálkoznak, a száraz évszakban a vizet önszántukból hagyják el és egy kb. félméteres gödröt vájva maguknak abban bábbá szilárduló nyálbuborékukba másznak, ami védi testüket a kiszáradástól. Báb állapotban akár négy évig is elélnek, ezalatt zsírszöveteiknek és izomzatuknak egy részét teljesen felemésztik.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik