Tudomány

A Neander-völgyieknek rossz volt az orruk

Úgy tűnik, sokkal jobb szaglással rendelkezett a Homo sapiens kortársánál, a Neander-völgyi embernél.

Markus Bastir osztrák paleoantropológus fosszilis leletek koponyaalapjának vizsgálatakor azt tapasztalta, hogy a szaglóhagyma és a temporális lebeny a Neander-völgyiéhez képest a modern embernél erőteljesen megnövekedett. Eredményeit a kutató a Nature Communications című szaklapban mutatja be.

Az evolúcióbiológia területén elsősorban az agy növekedésének mértékével foglalkoztak, de mind a Homo sapiensnél, mind a Neander-völgyinél hasonló nagyságú agy alakult ki az evolúció során. Ezért inkább arra kezdtek koncentrálni, az agy mely területei és hogyan strukturálódtak át.

Az új háromdimenziós módszer segítségével felismerték: a szaglógumóhoz tartozó terület 12 százalékkal nagyobb a modern embernél, mint a Neander-völgyinél. A temporális lebenyek is erőteljesen megváltoztak és erőteljesebben emelkednek ki.

A kutatók eddig nem tudták, hogy az emberi evolúció során mikor növekedett meg a temporális lebeny.

A Neander-völgyi ember az eddigi feltételezésekhez képest tovább élt a Homo sapienssel párhuzamosan, és viszonylag kisebb temporális lebennyel, ezáltal csekélyebb szaglóérzékkel rendelkezett.

“Kövületekről nehéz a viselkedésre vonatkozó megállapításokat tenni, de feltételezhetjük, hogy a modern embernél nagyobb szerepet kaptak a szaglásorientált viselkedésminták” – mondta el Bastir.

A szaglás agyban elfoglalt helyét és szerepét tekintve egyedülálló: nagyon közvetlen kapcsolatot tart fenn a külvilággal, emellett központja az érzelmi központ, a limbikus rendszer közvetlen közelében található és erős kölcsönhatásban áll az emlékezettel is.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik