Ókori domborművek és sírfestmények sokasága jelzi, hogy az egyiptomiak nagy szerepet játszhattak a kutya háziasításában. A kutyák legkorábbi ismert ábrázolása egy majd’ ötezer éves sziklavéset a Nílus közelében.
Nem sokkal később a fáraók már agarakkal vadásztak, s körülbelül négyezer éves az a VI. dinasztia korából származó szarkofág, amelyre egy a dalmatákra erősen emlékeztető fehér, fekete pettyekkel “tarkított” ebet festettek.
Kr.e. 1500 táján az ölebek is megjelentek a királyi udvarban, de kitenyésztettek izmos harci kutyákat, az Asszíriából importált masztiffokat pedig hazai fajtákkal keresztezték.
Tutanhamon sírkamrájából előkerült bronzszobor viszont erősen emlékeztet egy tacskóra.
A “KUTYÁK VÖLGYE”
Jacques de Morgan (1857-1924) francia bányamérnök, geológus és régész, aki dolgozott Perszepoliszban és a Stonehenge-en, részt vett a memphiszi és a dahsúri feltárásokban, 1897-ben fedezte fel Kairó közelében, Szakkarában a világ legnagyobb kutyatemetőjét.
Felfedezése hamarosan feledésbe ment, s csak több mint egy évszázaddal később a Cardiffi Egyetem régészei kezdtek el ismét foglalkozni az állati nekropolisszal, ahol kutyamúmiák ezreit helyezték el.
A legtöbb kutyatetem a Kr.e. 748 utáni periódusból származik, amikor a fekete fáraók uralkodtak a Nílus-menti országban. Ebben az időszakban bizarr formát öltöttek a birodalomban az állatkultuszok – eddig 130 olyan nekropoliszt tártak fel, ahol bikákat, kígyókat, páviánokat, halakat és egereket temettek el.
Egyetlen tömegsírban Isztabl Antar falu mellett 180 ezer macska maradványait fedezték fel. Szakkarában két rituális helyszín is volt az ebek számára.
Az egyik, amelyet a közelmúltban tártak fel, közvetlenül Anubisz, az alvilág sakálfejű istenének szentélye alatt húzódott: itt áldozták fel a papok a templom kenneljeiben tartott kutyákat.
A korabeli rituálék meglehetősen kegyetlenek voltak, hiszen a helyszínen egészen apró kutyakölykök földi maradványai is előkerültek.
Magánszemélyek is elhozták elhunyt négylábú kedvenceik tetemét Szakkarába, hogy bebalzsamoztassák őket. Az sem volt ritkaság, hogy amikor a gazda jobblétre szenderült, négylábú társát megfojtották, vagy agyonütötték, s tulajdonosa mellé helyezték.
FELTÁRÁS A CSONTHEGYEKEN
A walesi tudósok most a kutyák fajtáját, korát és nemét próbálják megállapítani. Óriási feladatra vállalkoztak a régészek, hiszen valóságos “csonthegyeket” kell átvizsgálniuk, s nemcsak kutyák maradványait, hanem sakálokét, rókákét és hiénákét is, az állati múmiákat pedig CT-vizsgálatnak vetik alá.
