Az Oxfordi Egyetem kutatói első ízben tanulmányozták különböző emlőscsoportok agyának evolúciós fejlődéstörténetét. Rájöttek, hogy meglepően eltérő ütemben változott az agynak a testmérethez viszonyított nagysága, és szoros kapcsolatot állapítottak meg e között és az állat társas mivolta között.
Az oxfordi kutatók több mint ötszáz élő és megkövült emlősfaj elérhető adatait elemezték ki 60 millió évre visszamenően. Leggyorsabb ütemben a majmok agya nőtt, őket követték a lovak, a delfinek, a tevék és a kutyafélék.
A viszonylag nagy aggyal rendelkező fajok általában szilárd szociális csoportokban éltek, illetve élnek. A magányosabb emlősök, mint a macskafélék, a szarvasok és az orrszarvúk agya sokkal lassabban nőtt ugyanazon időszak alatt.
Korábbi kutatások arra utaltak, hogy az agynak a testnagysághoz viszonyított mérete minden állatfajnál hasonló ütemben növekedett. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában közzétett új eredmények ezzel ellentétben rámutatnak arra, hogy a különböző emlőscsoportok evolúciós agyi fejlődése igencsak eltérő ütemben zajlott.
Úgy tűnik, a társas emlősöknek – az embert is beleértve – több kihívással kellett szembesülniük, mint a magányosan élőknek. A csoportos életforma szervezést és együttműködést igényel, ez pedig kihat az agy méretére is. Mivel az ember még a majmoknál is szociálisabb, együttműködési képessége jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy uralja a földet.
