A legendára 14. századi firenzei kéziratokban bukkantak. Catherine Lawless művészettörténész szerint Szűz Mária származásáról keveset ír a Biblia, ellenben az évszázadok során hatalmas Mária-kultusz alakult ki. Az idősebb nőknek szolgált példaként Szent Izméra története, kinek a legendáját máig figyelmen kívül hagyták a tudósok. Két 14. századi, a Firenzei Országos Központi könyvtárban talált kézirat azonban felfedheti Jézus Krisztus dédnagyanyjának “kilétét”.
Izméria a középkori firenzei emberek számára Dávid király egyik leszármazottjának, a júdeai Nabót népének lánya lehetett. Egy pátriárkához ment férjhez, kit a legenda Santo Liseóként emleget. Lányuk Anna, Mária édesanyja Joachimhoz ment feleségül. Izméria 12 év után megözvegyült, ekkor rokonaitól nem kért segítséget – szerénysége miatt -, ezért nincstelen lett. Egy kórházban talált menedéket. Itt csodát tett a betegekkel, a kórházban szolgált, s halála után jámborságáért a Paradicsomba jutott.
Carolyn Muessig a Bristoli Egyetem teológiai tanszékének kutatója Szent Izméria történetében a középkori kultúrában élő női szerepek mintáját látja.
Catherine Lawless hisz abban, hogy Izméria legendája ismert volt Toscanában. Szerinte a “szent hölgy” itt is a védőözvegyek szentje lehetett, Krisztus dédnagyanyjának életében hozott áldozata utódai számára modellt mutatott a középkori firenzei nők bűnbánó életmódjához.
AJÁNLOTT LINKEK:
Riport a Discovery News-on az Izmériát kutató történésszel (Discovery News)
