Ötvennégy évvel ezelőtt ezen a napon jegyezhették fel a történetírók a nők egyetlen kollektív megmozdulását a szovjet elnyomás ellen az 1956-os forradalom és szabadságharccal összefüggésben. A harcokban és az azokat megelőző szervezkedésekben, tüntetésekben aktívan részt vettek nők (főleg egyetemi hallgatók), de így együtt egyetlen másik alkalommal sem vonultak fel. A forradalom sebesültjei közül 13,2 százalék volt nő.
December 4-ére már lehetett tudni, hogy a forradalmat leverték, ennek ellenére kockázatos volt a tüntetés, melynek során egy szál virággal vonultak a Hősök terére az asszonyok, hogy aztán az amerikai követség előtt adózzanak az áldozatok emlékének.
Az 1956-os forradalom néhány pillanata:
Éppen a forradalom leverése után egy hónappal számolhattak be a(z elsősorban) külföldi hírügynökségek erről a megrendítő eseményről. A tüntetést férfiak szervezték, méghozzá a Péterfy Sándor utcai Kórház alagsorában nyomdát működtető értelmiségi csoport tagjai, többek között Abod László, Gáli József, Obersovszky Gyula.
A nyomda saját lapot üzemeltetett, természetesen illegálisan, melynek „Élünk” volt a címe. Ebben és egy több ezer példányszámban nyomott röplapon toborozták a hölgyeket, asszonyokat, anyákat.
„Magyar anyák! Magyar lányok, asszonyok! Most rajtatok a sor!” – volt a felhívó szöveg lényegi eleme. A felhívásban megemlítették Dobó Katicát, Zrínyi Ilonát, mint hőslelkű asszonyokat.
„Roppant nagy a ti erőtök! Még a golyó sem fog Benneteket! A Ti néma, tiszteletreméltó tüntetésetek fegyverletételre kényszerít és szent ügyünk iránti tiszteletre szólítja fel még azokat is, akik képesek fegyvert szegezni az igazság és a nép legszentebb vágyai ellen!” – szólt a felhívás.
Havrilla Béláné Sticker Katalin és Wittner Mária, a forradalom két híressé vált női résztvevője:
A tüntetést 11 órára hirdették meg a Hősök terére, megkérték a résztvevőket arra, hogy vigyenek egy szál virágot, és némán vonuljanak. A felhívás az anyaságot és a gyászt helyezte középpontba. Felhívta a figyelmet arra, hogy a helyzet annyira tragikus, hogy már a nőknek is az utcán kell kifejeznie véleményét.
Többen még a reggeli bevásárlószatyorral érkeztek a térre, sok fekete zászló is feltűnt a nemzeti színű lobogó mellett. A menet a Névtelen Hős sírjához vonult, ahol koszorút helyeztek el az elhunyt hősök emlékére, és elénekelték a Himnuszt, majd a Szózatot. A környező utcákban szovjet harckocsik álltak, katonák figyelték az eseményeket. Eleinte feltartóztatták a nőket, később hátrébb húzódtak.
Egyes emlékezések szerint rendőrök, mások szerint kiskatonák őrizték a síremléket. Az egyik tüntető szerint a kiskatonák sírtak az emlékezés alatt.
A magyar asszonyok másnapi is folytatták a tüntetést, akkor a Petőfi-szobornál, a nyugati pályaudvarnál és a Nemzeti Múzeumnál. Állítólag megjelent a külügyminiszter és Marosán György felesége is a nők között.
December 6-án aztán a Központi Bizottság nem hazudtolta meg magát: saját maga melletti ellentüntetést szervezett. Azt a pestiek szétkergették, ugyanakkor ekkor világossá vált, vigyázni kell a hasonló akciókkal, mert életükkel fizethetnek a bátor ellenállók. Több halálos sortűzzel tudatosították mindezt a karhatalom tagjai.
Ennek ellenére néma asszony tüntetések voltak december 6-án Gyulán, 7-én Székesfehérváron, Esztergomban és Pécsett, 9-én Miskolcon, 10-én pedig Egerben is.
AJÁNLOTT LINKEK:
Asszonyok tüntetése (mult-kor.hu)
1956 egy megrendítő eseménye (nokert.hu)
A kivégzett nők az 1956-os forradalomban (mult-kor.hu)
Akik disszidáltak a nők közül (mult-kor.hu)
Akik börtönbe kerültek (mult-kor.hu)
