Dmitrij K. Belyaev orosz tudós, a kutyák háziasításának folyamatát kutatta. Belyaev és tudós társai körében a sztálini Szovjetúnióban elég népszerű volt a kutyákkal való kísérletezés, egyik brutális példája ennek az első kétfejű kutya operációval történű létrehozása, de a szovjetek küldték az első kutyát – Lajkát – is az űrbe.
Azért szerényebb és szelídebb, hasznosabb vizsgálatok is folytak az említetteknél, ilyen volt Belyaevé is, aki kutatást végzett annak felderítésére, hogy kutyákhoz hasonló más fajnál, mint például a rókáknál is bekövetkezhet-e a háziasítás folyamata. Választása a szibériai ezüst rókákra esett 1948-ban.
A háziasítás folyamatában fontos volt először meghatározni, mik a házisított állat jellemzői. Ezalatt nem csupán az emberrel való “barátságot” kell érteni.
Mindenképpen változik az állatok testmérete, színe, a szaporodási ciklusuk hossza. A szőrzet és a fülek is átalakulnak.
A háziasítás jellegzetes példáját már Charles Darwin is ismertette A fajok eredetében, amelyben leírja, hogy a lekonyuló fül olyan funkciókal bír, amelyek miatt nem fordulna elő a természetben soha.
Belyaev a háziasítás egyik fontos jellemzőjeként határozta meg az anatómiai és fiziológiai változásokon kívül a viselkedés átalakulását. Kritikus tényezőnek a szelídséget tartotta.
A szelídség kialakulását a hormonális és neurokémiai folyamatok hatásával magyarázta. A háziasításnál szerinte a hormonális és kémiai anyagok is cserélődnek a szervezetben, amely agresszió helyett szelídséget eredményez.
Belyaevnél így a vadon élő rókák kiválogatásánál elsődleges szempont a szelíd ezüst rókák kiválasztása lett. Csupán “kedvtelésből” kezdte el őket tartani, és kezdetben az etetéssel “csábította” magához az állatokat.
Az eredmény negyven generáció ezüst róka tenyésztése után jött, Belyaevnek és társainak egy csoport barátságos, házias rókát sikerült kitenyésztenie.
A rókák háziasítása tehát lehetséges, hiszen a barátságos rókák látható kiválasztási eltéréseket kezdtek mutatni. Szelídebbek lettek, anatómiájuk a vadon élő fajoktól eltérően alakult.
A háziasított rókáknak lelapult a fülük, megrövidült a farkuk, göndörebb lett a szőrül, és a szaporodásuk is átalakult, pézsmaszagukat elvesztették.
Belyaev tenyésztési kísérlete óta ötven év telt el, azonban a háziasítással kapcsolatos kísérletek azóta is tovább folynak. A szovjet tudósok mindenesetre bebizonyították, hogy a kutya nem természeténél fogva az ember legjobb barátja, tenyésztéssel más kutyaszerű fajták, például a rókák is lehetnek azok.
AJÁNLOTT LINK:
Mai nemzetközi róka-háziasítással kapcsolatos kutatások
Dmitrij K. Belyaev életrajza (wikipedia angol)
