Tech

A Holdon született gyerek talán sosem jöhet a Földre

Szajki Bálint / 24.hu
Szajki Bálint / 24.hu
Balatonfüreden rendezték meg az I. Hazai Űrkongresszust. A rendezvényen Jim Christensent, az Aldrin Family Foundation jelenlegi és a NASA korábbi oktatási igazgatóhelyettesét kérdeztük, aki világméretű erőfeszítésről, Holdon született gyermekekről és a karnyújtásnyira lévő sci-fi világáról beszélt lapunknak.

Az Egyesült Államokban generációk óta úgy nőnek fel a gyerekek, hogy életük első tizenegynéhány éve valamely pontján nagy eséllyel asztronauták akarnak lenni. Magyarországon viszont az űrhajós mint hivatás valószínűleg csak kevés kicsi karrierálmai között szerepel.

Pedig fontos lenne, hogy a jövő nemzedéke elkezdjen igazán érdeklődni az űrutazás, az űrkutatás, az űripar iránt, hiszen a világűr szerepe egyre nő életünkben, gazdasági jelentősége például már most hatalmas, a jövőben viszont még tovább erősödhet.

Ha nem akarunk lemaradni, meg kell próbálnunk felzárkózni a nagy űrnemzetekhez, ehhez pedig elengedhetetlen a fiatalok motiválása, érdeklődésének felkeltése, elvégre közülük kerülhetnek ki a jövő kutatói, mérnökei és más szakemberei.

Az Orion Űrnemzedék Alapítvány célja éppen az, hogy ismeretterjesztéssel keltse fel a fiatalabbak érdeklődését az űr iránt. A szervezet 2024. június 7-én rendezte meg Balatonfüreden az I. Hazai Űrkongresszust. A rendezvényen Jim Christensen, az Aldrin Family Foundation munkatársa, a NASA volt oktatási igazgatóhelyettese, a Home on the Moon projekt gondozója is felszólalt. A szakértőt a 24.hu külön is kérdezhette a NASA és az emberiség legfontosabb űrbéli álmával, a Hold kolonizálásával kapcsolatban.

Szajki Bálint / 24.hu Jim Christensen

Hatalmas verseny tanúi vagyunk

Az emberiséget ősidők óta ámulatba ejti a Hold, mesék, dalok, sőt egész vallások épültek fel köré. Csodálatunk a modern tudomány kialakulásával, fejlődésével sem csillapodott, a teliholdas, felhőtlen nyári éjszakákban mintha mind a mai napig rejtőzne valami misztikum.

Igaz, az egyre kifinomultabb távcsöveknek, majd az űrszondáknak, leszállóegységeknek köszönhetően a Hold egyre érthetőbbé, elérhetőbbé vált. Sokan vannak, akik szerint fajunk történetének egyik csúcspontja, amikor 1969-ben első alkalommal lépett ember az objektum felszínére. Az biztos, hogy az Apollo-programmal Amerika történelmet írt: első – és ez idáig utolsó alkalommal – jutottak el emberek egy idegen objektum felszínére.

1972 óta azonban senki sem járt az égitesten: az emberes missziók túl költségesnek bizonyultak, a hidegháborús propaganda számára pedig az újabb leszállás már nem volt létszükséglet. Noha a későbbiekben is gyakran felmerült további küldetések ötlete, egészen 2019-ig, az Artemis-program bejelentéséig kellett várni, amíg az elképzelésekből realitás lett.

A NASA programjának keretében jelen állás szerint legkorábban 2026-ban léphet ismét ember a Holdra, a tervek között ugyanakkor nem csupán landolási missziók szerepelnek.

Az Artemis egyik legfőbb célja egy holdbázis, valamint egy, a későbbi küldetéseket támogató, a Hold körül keringő űrállomás létrehozása.

A következő álom, hogy az égitest környékéről elindulva a Marsra is eljussanak asztronauták.

Szajki Bálint / 24.hu A balatonfüredi Űrkongresszus 2024. június 7-én.
Szajki Bálint / 24.hu A balatonfüredi Űrkongresszus 2024. június 7-én.

Az elmúlt években eközben kiderült, Kína nagyon is komolyan gondolja, hogy a robotizált missziói mellett idővel tajkonautákkal is elérje a Holdat. Az ázsiai ország szintén saját létesítményt hozna létre az objektumon, a legfőbb partner ebben Oroszország lenne.

Jelenleg komoly versenyfutás zajlik a Holdért, az egyik oldalon az Egyesült Államokkal és az Artemis Accords nevű egyezményrendszer tagjaival, a másikon pedig Kínával és annak űrszövetségeseivel – némiképp leegyszerűsítve: a hidegháborús űrversenyhez hasonlóan a Nyugat és a Kelet néz szembe egymással. Mivel az Artemis-program az utóbbi időkben komoly csúszást tapasztalt, több amerikai döntéshozó és szakember már attól tart, hogy Kína beelőzhet.

Látszólag másodlagos problémáról van szó, de a Hold meghódítása napjainkra kiemelt jelentőségű, gazdaságilag és politikailag egyaránt fontos kérdéssé vált – a témáról itt írtunk bővebben. Az égitest kolonizálása ráadásul precedenst teremthet az idegen objektumok potenciális későbbi kiaknázásában.

Világméretű erőfeszítés

„A Hold kapcsán nem a technológia, hanem a finanszírozás a kihívás” – mondta a 24.hu-nak Jim Christensen. A szakember szerint a legnagyobb nehézséget az adja, hogy a politikának valamilyen módon el kell adnia az űrprogramra elköltött hatalmas összegeket. (Arról, hogy az űrkutatás valójában mennyire hasznos, mennyire befolyásolja a hétköznapi emberek életét is, korábban Dr. Kiss László csillagász beszélt lapunknak.)

Christensen úgy véli, ha a választópolgárokat sikerül meggyőzni arról, hogy a holdprogram igenis fontos a jövő szempontjából, az óriási löketet adhat a törekvéseknek. Kiemelte ugyanakkor, hogy a holdküldetések levezénylésének feladata nem egyedül az Egyesült Államokra hárul majd.

„Világméretű erőfeszítés lesz” – húzta alá a szakértő, hozzátéve, hogy az Artemis számára fejlesztett Orion űrhajó kapszuláját például a NASA megbízásából az amerikai Lockheed Martin gyártja, ám a szervizmodult már az Európai Űrügynökségen (ESA) keresztül a francia Airbus készíti.

MARIO TAMA / GETTY IMAGES NORTH AMERICA / Getty Images / AFP

A finanszírozás mellett a fiziológia jelentheti az újabb fontos akadályt. Ma már tudjuk, hogy az űrbéli környezet drasztikusan hat az emberi szervezetre.

A híres Kelly-kísérletben az egyik testvér, Scott Kelly nem egészen egy évet, 340 napot töltött el a Nemzetközi Űrállomáson, míg ikerpárja, a szintén asztronauta Mark a Földön tartózkodott. A kutatás végén Scott szervezetében látványos átalakulásokat figyeltek meg, egyes génjeinek aktivitása is megváltozott. Kérdés, hogy milyen következményekkel járhat, ha az ember nem néhány napot, hanem heteket, hónapokat, éveket tölt el a Holdon, esetleg egyenesen ott születik.

A Hold gyermekei

Mint Jim Christensen rávilágított, valójában még nagyon keveset tudunk arról, mit tesz az űr a szervezetünkkel. „Tudjuk, hogy a mikrogravitáció (köznapi nevén a súlytalanság – a szerk.) furcsaságokat művel a szervezettel, tudjuk, hogy testünk 1g-re van tervezve. A Hold nehézségi gyorsulása 1,62 méter per szekundum négyzet, a Földdé viszont 9,81. Nem tudjuk, hogy a holdi környezet miként hat majd, egyszerűen nincsenek tapasztalataink” – nyilatkozta lapunknak a szakértő.

Érdemes gyorsan hozzátenni: a NASA és más űrhivatalok egyelőre emberi jelenlétet, állandóan cserélődő legénységgel üzemelő kutatóbázisokat képzelnek el az égitestre. Idővel azonban a komolyabb megtelepedés is szóba jöhet.

Egy nap gyermek jön majd világra a Holdon, és nem hiszem, hogy valaha eljöhet a Földre, mert a teste egyhatod gravitáción fejlődött

– emelte ki.

Változunk. Csatlakozz hozzánk!
Regisztrált olvasóink mostantól exkluzív hírleveleket, cikkeket olvashatnak, mint ez is. És ez csak a kezdet. Lépj be az olvasáshoz!

Ajánlott videó

Olvasói sztorik