Az elmúlt években nem egy Philips márkájú porszívót teszteltem, és a magas áruk ellenére is pozitív véleménnyel voltam róluk, köszönhetően a praktikus kialakításnak, a remek teljesítménynek és az apró, de annál hasznosabb funkcióknak – elég csak a gyártó legutóbbi multifunkciós megoldására gondolni. A pozitív tapasztalatok után kapva kaptam az alkalmon, mikor lehetőségem nyílt kipróbálni az idén piacra dobott, Philips HomeRun 7000 Series Aqua nevű robotporszívót (modellszám: XU7100/02), már csak azért is, mert nagyon kíváncsi voltam, vajon mit tud a gép, amiért több mint 300 ezer forintot kérnek. Az eredmény elég meglepő, és nem pozitív értelemben.
Philips HomeRun 7000 Series Aqua robotporszívó
Az első benyomások ezúttal is kiválóak voltak: a nálam járt variáns önürítő dokkolóval van felszerelve, ami annyit tesz, hogy a takarítás végeztével nem kell a portartállyal foglalkozni, hiszen az állomás egy olyan porzsákba szippantja át a koszt, amit csak hetek után kell cserélni. Az összeszerelés pofonegyszerű: a dokkolót rá kell dugni a hálózatra, a robotot felhelyezni a neki kialakított rámpára (a dokkoló ezen keresztül szippantja át a koszt), majd letölteni az okostelefonos HomeRun Robot appot, amivel az eszköz csatlakoztatható a vezeték nélküli hálózatunkra, és a neten keresztül (elméletileg) bármikor és bárhonnan vezérelhetővé válik.
Amiben a Philips most is hibátlanul teljesít, az a dizájn: túlzás nélkül állíthatom, hogy ilyen szépen összerakott robotporszívóval még nem találkoztam. Mind a méretes dokkoló, mind a kör alakú gép minőségi anyagokból készült, és háztartási géphez mérten kifejezetten elegáns dizájnnal, a szemnek kellemes mintákkal és részletekkel. A nálam járt modell fehér, szürke, arany és átlátszó kék színekben játszott, és tényleg elismerősen bólogattam, miközben kihámoztam az egységeket a csomagolásukból.
A kivitelezés mellett a robot funkciói is ígéretesek: az önürítő dokkolót már említettem, ehhez jön még a méretes, 5200 milliamperórás akkumulátor, a maximum 5000 Pascal szívóerő, a 360 fokos, akadálykerülésre képes lézeres navigáció (LiDAR), illetve a porszívózás mellé adott a feltörlés lehetősége is. A víztartály 240 milliliteres, az aljára mikroszálas rongyok illeszthetők, amiből rögtön kettőt kapunk. A feltörlés pedig sok más megoldáshoz képest nem csupán annyiból áll, hogy a gép húzza az aljára felerősített benedvesített rongyot, hiszen a víztartály alsó része feltörlő kezet imitáló mozgást végez, ami – opcionálisan – kiegészíthető Y alakú mozgással.
Ez a gyakorlatban ugye azt jelenti, hogy feltörlés közben a gép nem a megszokott párhuzamos vonalak mentén halad végig a kijelölt helyiségeken, hanem menetelés közben kitér kicsit balra, majd pár centit visszagurul, aztán kitér jobbra is, és ezt a mozgássorozatot ismételgetve járja be a rábízott területet.
A gép kezdésnek a takarítandó helyiség széleit járja körbe, majd, ha ezzel végez, akkor párhuzamos vonalak mentén akkurátusan végig járja a rendelkezésére álló területet (beállítástól függően akár többször is), majd átgurul a következő szobába. Tesztem során a gép nem akadt el semmiben, finoman közelített meg minden útjába kerülő akadályt, ügyesen körbejárta a dohányzóasztal lábait és az öt kerékkel megáldott gamer székemet is gyönyörűen körbetáncolta.
A cipőket kikerülte, még a földön hagyott zoknira sem menetelt rá, nem lökte fel a macska tálkáit, nem koccant neki a földre helyezett Xbox Series X konzolnak, és hiába futott rá az egyik ajtóm közel 3 centis fal melletti ütközőjére, nem akadt meg rajta, hanem addig mocorgott össze-vissza, míg folytatni nem tudta az útját.
A navigációs algoritmus és a szenzorok tehát tényleg jól működnek, a tesztidőszak alatt egyszer sem kellett beavatkoznom a takarításba, az élet ugyanakkor mégsem egyszerű ezzel a géppel, köszönhetően a szoftvernek, aminek akadnak annyira ostoba megoldásai, hogy elsőre el sem hittem, mi történik a nappalimban.
Évekkel a konkurencia mögött
Az alkalmazás első indításakor még nem volt semmi gond: a fontosabb funkciók eléréséhez először térképet kell készíteni a lakásról, amit a robot a LiDAR-nak köszönhetően tökéletesen el is végez. Szépen felismeri a falakat, egész pontos lenyomatot készít az életterünkről, és a térkép elkészültét követően adott a lehetőség, hogy – amennyiben a gép magától ezt nem tette meg – felosszuk a helyiségeket. Ez azért hasznos lehetőség, mert így később megszabható, hogy a robot milyen sorrendben és milyen módon takarítsa az egyes helyiségeket.
Beállítható például, hogy a padlószőnyeges szobában az elérhető négy fokozatból a legerősebben legyen a szívóerő, míg a laminált padlós helyeken visszavehető a teljesítmény és megszabható, hogy itt már legyen feltörlés is.
A gond ott kezdődött, hogy az én lakásom öt helyiségéből a negyediket, a dolgozószobát képtelen voltam leválasztani az előszobáról. Ez az elkészített térképen úgy lehetséges, hogy húzunk egy vonalat, a szoftver pedig a környező falak alapján „rájön”, hogy mit akarunk, egy területből lesz kettő. Három alkalommal semmi gond nem volt, de az utolsónál harminc percnyi próbálkozás sem vezetett eredményre, miközben a harmad ennyibe kerülő gépeknél ez egy 40 másodperces művelet.
Bárhogy próbálkoztam, folyton hibaüzenetre futottam, és az sem segített, mikor készíttettem egy új térképet a robottal. Pedig a falak tökéletesen kivehetők, látszik, hogy van bejárat az egyik helyiségből a másikba, de az app képtelen volt feldolgozni, hogy ketté akarom választani a Room2 nevű területet. Végül feladtam a próbálkozást, és ahogy egyre inkább elmerültem a szoftverben, úgy erősödött a gyanúm, hogy az alkalmazás készítői korábban még nem láttak jól működő robotporszívós applikációt és/vagy életükben nem használtak még ilyen takarító eszközt.
Évek óta tesztelek robotporszívókat és mára iparági sztenderd, hogy minden gépnek van egy olyan gyorsmenüje, amelyben néhány érintéssel beállítható, hogy a gép hol, milyen fokozaton és milyen módon takarítson. Nos, a Philips gépénél ez hiányzik, az Automatikus mód nevű főmenübe lépve látjuk a korábban elkészített térképet, illetve kapunk egy hatalmas Play gombot, amivel a takarítás indítható – de gyorsan elérhető opciók nincsenek. Helyette be kell lépni a Takarítási terv névre keresztelt menübe, ahol helyiségenként állítható be, hogy mit csináljon a gép.
Készíthetünk ugyan egy alapbeállítást, amit az indításra nyomva elvégez a gép, ám ha nem akarjuk mindig ugyanezt a rutint ismételni (amire bőven lehet példa), akkor a szobák gyors kiválasztása és pár ikon lenyomása helyett mindig be kell lépnünk egy felesleges plusz felületre, ahol egy túlbonyolított menüben kell mindent egyenként beállítani, majd elmenteni. Aztán ezt megismételni minden egyes alkalommal, mikor változtatnánk valamin. Ezt negatívumként felhozni talán szőrszálhasogatásnak tűnik, de aki az elmúlt években használt mondjuk Xiaomi, Roborock vagy akár Rowenta gépet, annak ez a megoldás bosszantóan körülményes lesz.
Nem hiszem el
A Philips robotporszívója papíron amúgy tud mindent, amit manapság egy ilyen gépnek tudnia kell. Négy fokozatban szabályozható a szívóerő és feltörlésnél a vízadagolás, beprogramozható, hogy a távollétünkben is takarítson, felismeri a szőnyeget (és magasabb fokozatra kapcsol), érzékeli a lépcsőket és nem esik le, a térképen beállítható virtuális fal, tiltott zóna és felmosásmentes terület is.
A nappalimban van egy szőnyeg, és minden robotporszívó tesztnél beállítom, hogy ez felmosásmentes terület legyen. Ez minden más gyártó korábban tesztelt gépénél azt jelentette, hogy amikor csak porszívózásra használtam a gépet, akkor oda is bement, ha viszont a feltörlés be volt kapcsolva, akkor a jelölt területet az eszköz értelemszerűen elkerülte. A Philips robotjánál ugyanakkor ezt nem sikerült megismételni.
Kezdésnek itt is beállítottam a felmosásmentes területet, majd elindítottam egy sima porszívózást, és pár perc után azt vettem észre, hogy a gép elkerüli a szőnyeget. Először azt hittem, hogy tiltott zónát állítottam be, de nem. Vakartam a fejemet, aztán elkezdtem kutakodni az alkalmazásban, és a takarítási lehetőségektől teljesen különböző menüben (Robot beállításai) találtam egy kapcsolót, ahol külön be kell pöccinteni, hogy a gép bemenjen porszívózni a felmosásmentes területre.
Talán mondanom sem kell, máshol ez értelemszerű, és az említett porszívózás opció bekapcsolása nélkül a felmosásmentes terület lényegében ugyanaz, mint a tiltott zóna: bármi van, oda a robot nem megy be. Teljesen logikátlan, gondoltam, de azt hittem a kapcsoló „átbillentésével” megoldottam a problémát. Spoiler alert: naiv voltam.
A gép innentől ugyan bement porszívózni az említett területre, viszont a felmosást bekapcsolva a tiltás ellenére is felment a szőnyegre, maga alatt húzva a vizes rongyot, annyi különbséggel a lakás többi, feltörlésre kijelölt részéhez képest, hogy ilyenkor elmaradt az Y-mintás mozgás és abbamaradt a rezegtetés. A felmosásmentes terület beállítása tehát nem működik: ha nincs benyomva a porszívózás kapcsoló, akkor minden esetben elkerüli a gép a jelzett területet, ha pedig aktiválva van, felmegy feltörlés közben is, amikor valójában nem kellene neki.
Mindez azért is problémás, mert a gép hivatalos, az interneten elérhető marketinganyagában szerepel az alábbi, a valóságnak éppen ezért nem megfelelő mondat: „a felmosásmentes zónák beállításával és elmentésével biztosíthatja, hogy a robot a padló felmosása közben kikerülje a szőnyegeket”.
Ezek után pedig azon már meg sem lepődtem, hogy hiába van külön a por- és víztartály, a robot az utóbbi nélkül nem hajlandó takarítani. Ha tehát kivesszük a folyadékos rekeszt, mert mondjuk rendesen ki szeretnénk szárítani a dohosodás elkerülése végett, akkor erre az időre elfelejthetjük a porszívózást is. Erre mondom, hogy aki ezt kitalálta, az jó eséllyel még sosem használt robotporszívót.
Ehhez kapcsolódó fontos kiegészítés, hogy a gépet nem szabad a mikroszálas rongy felhelyezése nélkül elindítani. A textil ugyanis egy nagyon erős tépőzáras felületre illeszthető fel, ami szabadon hagyva a legkisebb koszt is összegyűjti. Én elkövettem ezt a hibát, és hiába tűnt fel két perc után, nagyjából negyven perc erőteljes fogkefés sikálásra volt szükségem, hogy eltüntessem a tépőzár fogai közé ragadt szennyet.
Ennyi pénzért ez nem elfogadható
Technikailag a HomeRun 7000 Series Aqua jól működik: ügyesen navigál, felszedi a port, nem akad el, a feltörlés funkció nem csupán parasztvakítás, az önürítés pedig kiválóan működik. Viszont ugyanerre képes a jelenleg 150 ezerrel olcsóbb Rowenta X-Plorer S75+ is, azzal a különbséggel, hogy ott nem kap agyvérzést az ember a szoftvertől, és még a feltörlésmentes zónát is elkerüli a gép nedves takarítás közben.
És ez még egy kifejezetten drága példa, hiszen a Xiaomi Mi Robot Vacuum-Mop 2 Pro is nagyjából ugyanezt kínálja (innen egyedül az önürítő dokkoló hiányzik), csak még barátibb áron, hiszen ez a gép már bőven 200 ezer alatt van.
A tesztalanyunk viszont 350 ezerről indul (kapható olcsóbban is, önürítő dokkoló nélkül), de hiába néz ki jól, illetve hardveresen és teljesítmény szempontjából hiába állja meg a helyét, egész egyszerűen elfogadhatatlan, hogy egy ilyen drága, prémium kategóriás gép ennyire logikátlan, szó szerint ostoba szoftverrel kerüljön a piacra.
