A második világháború idején hatalmas verseny zajlott a nukleáris fegyverek kifejlesztésére. Amikor az Egyesült Államok előállt a kész koncepcióval, az olyan változást jelentett a hadviselésben, amely példátlan méretű pusztítás lehetőségével járt. Éles helyzetben eddig csupán kétszer vetettek be ilyen eszközt a történelem során (Hirosima és Nagaszaki: 1945 augusztus 9.), az Egyesült Államok és Oroszország több ezer robbanófejet halmozott fel az évek során, mely a mostani konfliktus hatására egyre több emberben válthat ki félelmet – írja a Slashgear.
A szórakoztatóiparban gyakran intenzív hangeffektusokkal ábrázolják ezeket a fegyvereket, a valóság sokkal hétköznapibb. Alex Wellerstein történész szerint mindössze ennyiből áll: visszaszámlálás, villanás, és végül az egyre dübörgőbb robbanás hangja.
A videón a 11 kísérleti atomrobbantással járó Upshot-Knothole teszt egyikét láthatjuk, amikor is az Annie elnevezésű robbanófejet vetették be. Az atomrobbantásoknál mindig előbb látjuk a robbanást, minthogy hallanánk, ami hang és a fény eltérő sebességéből ered. Nem véletlen, hogy sokan úgy tartják, hogy ha a nukleáris robbanás kisebb, mint a kinyújtott kezünk végén lévő hüvelykujjunk, akkor elég messze vagy ahhoz, hogy biztonságban érezhessük magunkat. Ez azonban tévedés.
Ezek a robbanási energia, a nukleáris sugárzás és a hőenergia. Az atombomba kibocsátásának fele a kezdeti robbanási reakcióból származik, míg a fennmaradó 35 százalék hőenergia és 15 százalék nukleáris sugárzás.
