Hongkong lényegében egy városállam, a Kínai Népköztársaság két különleges közigazgatási területének egyike (Makaó a másik), ami ugyan Kínához tartozik, ám saját jogrendje, valutája és bevándorlási politikája van. Csupán honvédelmi és diplomáciai ügyekben kötődik szorosabban a Hszi Csin-ping vezette országhoz. A 263 szigetből álló városállam gazdaságát tekintve is különbözik Kínától, hiszen virágzik a kapitalizmus, az egy főre jutó jövedelem pedig a világ élvonalába tartozik.
Hongkong területe mindössze 1106 négyzetkilométer, azaz mindössze kétszer akkora, mint Budapest, ugyanakkor a lakosságszám 7,5 millióhoz közelít, ami magyarázatot ad arra, hogy itt miért felfelé építkeznek, ahelyett, hogy széltében terjeszkednének: nincs hova.
Vertikális város
Ha beütjük a város nevét a keresőbe, rengeteg felhőkarcolós képet kapunk: kicsit olyan, mintha New York ázsiai megfelelőjét látnánk. Az eltérés viszont számottevő a két metropolisz között. Ezt a helyszínen megtapasztalni letaglózó élmény, és itt nyer csak igazán értelmet a vertikális város kifejezés. Itt ugyanis nemcsak a vállalatok épületei nyúlnak az ég felé, de lakások százait rejtő tornyok is, amikben extrém esetben akár emberek ezrei is élhetnek.
Mindez igaz a belvárosnak tekinthető részre (központi és nyugati kerület), de a Centrálként ismert területtől távolabb eső kerületekre is: lényegében mindenhol hatalmas épületek tucatjai állnak sorban egymás mellett, felfoghatatlanul sok helyi lakosnak biztosítva otthont.
Az átlagos hongkongi képekről egy modern acél- és üvegdzsungel köszön vissza, az utcákat járva viszont kiderül, hogy a valóság sokkal árnyaltabb, hiszen egészen döbbenetes eklektika jellemzi a várost. A Bank of China csupa üveg épületének szomszédságában például kopottasabb lakóházak nyúlnak az ég felé: málló vakolat, megszámlálhatatlanul sok ablak kiteregetett ruhákkal díszítve, légkondicionálók százai, ami egészen idegen látvány az európai szemek számára. És ilyen épületeket tényleg tucatjával láthatunk mindenfelé, ha sűrűn tekintgetünk a magasba felfedezés közben.
Blade Runner
Hongkongot ugyanakkor nemcsak az teszi egyedivé, hogy szinte minden épület az ég felé kapaszkodik, ez csak egy érdekes keret, ami magába foglalja azt a különleges egyveleget, ami a modern világ és keleti kultúra találkozásából és szimbiózisából áll össze. A városnak olyan egyedi atmoszférája van, amivel korábban csak filmekben találkoztam.
Az első nap, mikor leszállt az este, olyan érzésem támadt, mintha az 1982-es Szárnyas Fejvadász futurisztikus Los Angelesébe csöppentem volna. A felhőkarcolók tetején óriási reklámok színezték be az alacsonyan szálló fellegeket, teljesen szürreális látványt biztosítva, az utcaszinten pedig zajlott a helyiek számára teljesen hétköznapi, de nekem mégis különlegesnek ható élet.
A keskeny járdákon véget nem érő embertömeg hömpölyög, az utakon pedig emeletes villamosok és buszok követik egymást az autók mellett. A hatalmas sugárút boltjai között ugyanúgy megtalálhatók a Rolex és a mindenféle luxusautók márkaboltjai, mint az olyan alig pár négyzetméteres apró üzletek, ahol száznapos tojások, szárított húsok és gyümölcsök, illetve ennél gyanúsabb helyi finomságok várják, hogy valaki végre lecsapjon rájuk.
Naplemente után a forgalmasabb utcák minden négyzetcentiméterét kisebb, utcaszinti reklámtáblák világítják be, folyamatos a nyüzsgés, a mellékutcákba betérve pedig egyik pillanatról a másikra egy kisebb piac kellős közepén találhatjuk magunkat, ahol bódékból és belső közlekedésre alig alkalmas kis üzletekből árulnak szinte mindent – ami itt nincs, az jó eséllyel nem is létezik.
Az egyik üzletből akció- és mangafigurák tucatjai kacsintgatnak az utca emberére, egy méterrel arrébb édességek, napszemüvegek, táskák, háztartási és műszaki cikkek egész garmadája várja az érdeklődőket, három lépéssel később pedig nyárson forgó egész csirkék és mindenféle tésztás ételek csábítják az ételre vágyó bóklászókat a gőztől párásodó ablakok mögött.
Az összképnek persze ugyanúgy részei a sötétebb és gyanúsabb sikátorok is, félelemre ugyanakkor nincs ok, hiszen a statisztikák szerint Hongkong a világ egyik legbiztonságosabb városa, 149 országból az előkelő ötödik helyet foglalja el. A bűnözési ráta kifejezetten alacsony, és az utcákat járva tényleg egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy aggódnom kellene, amihez persze nagyban hozzá járult az is, hogy a lakosok jelentős részének nem okoz problémát az angol nyelv: az utcán, a boltokban és éttermekben is azonnal értették, amit mondtam.
Nem csak égbe nyúló épületek
A városállamba bejutni egyáltalán nem macera, semmilyen előkészületet nem igényel, ugyanakkor tény, hogy Hongkongig eljutni és ott megszállni nem olcsó mulatság. Egy helyi dollár nagyjából 36 Ft-nak felel meg, és bár a város szintén nem tekinthető filléres helynek, 4500 forintért már kaphatunk egy teljesen jó kétfogásos vacsorát, mindössze két hongkongi dollárért pedig fel lehet pattanni a már említett emeletes villamosokra, amelyek átszelik a Central kerületet, nem kevés látnivalót biztosítva az utasoknak.
A városon belül érdemes meglátogatni Hongkong legöregebb épületeit (Tai Kwun), a britek által emelt, ma már kulturális központként funkcionáló egykori rendőrkapitányságot és börtönt, illetve melegen ajánlott kilátogatni egy lóversenyre is, ami egészen másfajta élmény, mint egy lovi a Kincsem Parkban. Mintha egy hatalmas partiba csöppenne az ember, ráadásul a turistákat ingyen beengedik a helyszínre, csupán egy okmánnyal kell igazolni, hogy nem a helyiek egyike vagyunk.
A város felfedezése után érdemes a betondzsungelen kívülre is ellátogatni: Hongkongot hatalmas, zöldellő erdőkkel borított hegyek szegélyezik, rengeteg ösvénnyel, szóval, akinek lételeme a túrázás, itt megtalálhatja a számításait: gyönyörű helyekre juthat el, a fenséges kilátásról nem is beszélve.
Hajókázni is érdemes, hiszen körbejárható a szigetek egy része, és a nyílt vízről rácsodálkozni a maga nemében páratlan városra szintén nem mindennapi élmény. Arra persze érdemes készülni, hogy a tenger mellett rengeteg a csapadék, és Hongkongban nem sűrűn látni a napot és a kék eget, de mindez része a helyi varázsnak. A páradús éghajlatra ugyanakkor érdemes előre készülni: az ember itt jóval sűrűbben cserélgeti a cuccait, mint az otthon megszokott kontinentális viszonyok között.
Visszamennék
Bár az utam célja egyáltalán nem a turistáskodás volt, az ott töltött öt nap során így is láttam annyit Hongkongból, hogy lenyűgözzön, és még többet akarjak belőle. Ha valaki egzotikus helyre vágyik, ami sok tekintetben különbözik Európától, de mégis megadja annak minden kényelmét, annak
Látnivalóban és élményekben nincs hiány, egy hetet könnyedén ki lehet tölteni érdekes programokkal, ráadásul Hongkong egy kifejezetten nyitott, barátságos és vendégszerető hely, ugyanolyan érdekes fúziója a nyugati és keleti világ legjobb részeinek, mint amilyen Tajvan és Tajpej, csak itt olyan érzése van az embernek, mintha mindenből a dupla adagokat kapna – ami persze egyáltalán nem baj, sőt.
