Hatalmas divat manapság a retró a videojátékok világában, elég csak az elmúlt években újra kiadott Nintendo-konzolokra gondolni: pár tízezerért NES és SNES masinákat kapunk miniatűr méretben, általában két tucat előre telepített klasszikus játékkal, méghozzá a modern tévékkel kompatibilis módon.
A felélesztett játékgépekből milliók fogynak világszerte, a Nintendo lényegében nem tud eleget gyártatni belőlük, így nem csoda, hogy a SEGA is úgy döntött, visszahozza az egyik legikonikusabb gépét, a SEGA Mega Drive-ot, ami a kilencvenes években rengeteg gyerkőc álma volt hazánkban is.
A SEGA viszont nemcsak azokra gondol, akik hajlandóak azért megvenni egy masinát, hogy régi kedvencekkel játszhasson, de azokra is, akik nem. Nekik szól a SEGA Mega Drive Classics, ami PlayStation 4- és Xbox One-tulajdonosoknak kínál ötven klasszikus videojátékot egybe csomagolva.
ÖTVEN JÁTÉK EGY ÁRÁÉRT
Ha csak a számok felől vizsgáljuk, akkor a SEGA Mega Drive Classics kiváló üzlet, hiszen a mindössze 9000 forintos árért cserébe tényleg ötven programot kapunk, ami darabonként mindössze 180 forintot jelent. Az összeállításban olyan igazi klasszikusok kaptak helyet, mint a Sonic the Hedgehog 1-2, a Sonic Pinball, a Golden Axe három része, a Streets of Rage 1-3 vagy éppen a Space Harrier II és a Phantasy Star-részek – a teljes lista ide kattintva tekinthető meg.
Ebben az esetben a konzolos megjelenéshez képest kedvező árcédula okán sem érdemes belevágni a vásárlásba, hiszen 20-25 éves játékokról beszélünk, amikből hiába árad a retro varázs, az újra felfedezés vágya nélkül szinte senki nem fog pár percnél többet tölteni a mára legendássá vált programokkal.
Ha viszont szeretnénk húsz évet visszarepülni az időben, megidézni a régi nyári szünetekben egyszer már átélt, sokszor hetekre nyúló kalandokat, azoknak remek választás lehet a csomag, ugyanis a SEGA nem igénytelen portolás kíséretében rántotta össze a nagy kedvenceket, hanem a mai technológiához igazítva, megtoldva olyan hasznos funkciókkal, amik ennyi idő után is élvezhető varázsolják a koros játékokat.
NYAKON CSAP A NOSZTALGIA
Habár nyilvánvaló, hogy a kiadónak és a portolást végző fejlesztőknek nem lehetett hatalmas kihívás, de ennek ellenére is dicséretes, hogy a gyűjteményt elindítva nem egy szimpla menüt kapunk, ahol egy listából választhatjuk ki a régi játékokat, hanem egy olyan berendezett, virtuális szobát, amiről
Középen egy régi, képcsöves tévé vonzza a tekintetet, alatta a legendás SEGA Mega Drive, jobbra egy hatalmas polc ötven játékkal, és emellé ott van még a Sonic-mintás szőnyeg, a fadobozos hangafalak, a poszterek a falon, és az olyan kihagyhatatlan kiegészítők, mint a gördeszka és a vezetékes telefon.
Ezek egy része persze csak illusztráció, de a legfontosabb elemeknek szerepe van: a programokat a polcról kell kiválasztani, a klasszikus cartridge a szemünkbe könnyet csaló mozdulattal csúszik a konzolba, a játék pedig csak ezt követően indul el a képernyőn – és ilyenkor akár azt is választhatjuk, hogy minden a tévé 4:3-as képernyőjén fusson, mintha tényleg ott lennénk a virtuális szobában.
MODERN KLASSZIKUSOK
És nem csupán a körítés kiváló, de a SEGA odafigyelt arra is, hogy az öreg játékok portolására se legyen panasz: a közel harmincéves programok ugyan megőrizték 16 bites bájukat, ugyanakkor a különböző (általunk is variálható) filtereknek köszönhetően még egy 4K-s kijelzőn is jól mutatnak az öreg poligonok, így nemcsak színtiszta nosztalgiát kapunk, de a játékélmény sem csorbul. A klasszikusok nyilván nem úgy néznek ki, mint napjaink grafikai csodái, de még így is kellemes meglepetés, hogy
A készítők ráadásul a grafikán túl is hozzányúltak a nagy öregekhez: egyrészt most már bármikor menthetünk játék közben, illetve lehetőség van arra is, hogy „visszatekerjünk” a játékmenetben.
Ez elsőre csalásnak tűnhet, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a huszonéves programok jóval nagyobb kihívást kínálnak, mint az aktuális videojátékok, így nem meglepő, ha már az első pályák teljesítése közben vért izzadunk – szóval elég nagy mázli, hogy egy szerencsétlen elhalálozás után könnyedén visszacsavarhatjuk az időt a kontroller bal ravaszával, így adva magunknak újabb és újabb esélyeket.
És ez még nem minden: azok a címek, amik annak idején ketten is játszhatók voltak a kanapén ülve – mint például a Sonic the Hedgehog 2 – most már online módban is működnek, így akár a világ másik felén lévő barátainkkal is összehozhatunk egy retro partit, sőt a modern konzolos játékokhoz híven a teljesítményünk után különböző trófeák/achievementek is járnak.
Az egyetlen komolyabb probléma a gyűjteménnyel, hogy az első indítás után játékonként kell kitapasztalni a gombkiosztást, ami nem feltétlenül egyértelmű az első pillanatokban, de szerencsére némi próbálkozás és gyakorlás után ugyanúgy vissza lehet zökkenni az irányításba, mintha nem húsz éve, hanem csak a múlt héten játszottunk volna utoljára.
Szintén fájó dolog – bár lehet ez abszolút egyéni probléma –, hogy hiába kapunk ötven játékot, még így is hiányoznak olyan legendás címek, mint például a Sonic the Hedgehog 3, a Sonic & Knuckles, vagy éppen az Ecco the Dolphin-epizódok, amikkel szintén rengeteg nyarat vészeltünk át a 90-es években.
IDŐUTAZÁS, DE NEM MINDENKINEK
A SEGA Mega Drive Classics egy kifejezetten jópofa csomag, de nem való mindenkinek. A mai fiatalok jelentős részének aligha jelent sokat egy ilyen összeállítás, és hiába beszélünk igazi klasszikusokról, az ismerkedésnek is főleg akkor van értelme, ha családi programként ülünk le a gyűjtemény elé, megmutatva az utódoknak, hogy gyerekként nekünk mi volt az Overwatch, a Call of Duty vagy éppen FIFA.
Ez az ötven játék egyértelműen a konzollal rendelkező harmincasoknak szól, akik még mindig videojátékoznak, szívesen nosztalgiáznak, ugyanakkor annyira nem vonzza őket a retro, hogy kifizessenek 20-40 ezer forintokat a manapság divatos, újból kiadott konzolokért.
A SEGA Mega Drive Classics május 29-én jelenik meg PlayStation 4-re és Xbox One-ra, dobozos és letölthető formában egyaránt – tesztünket a PlayStation 4-es verzió alapján készítettük.
