Akik ismerik a Wolfenstein-szériát, azok pontosan tudják, hogy a játék főhősét megformáló William Joseph Blazkowicz egy olyan figura, akinek vérnyomását már nagyon nehezen lehet kritikus tartományokba kilengetni. Mondjuk ezt annak fényében, hogy a legutóbbi balesete igencsak súlyosra sikeredett, hiszen meg kellett válnia belső szerveinek jelentős részétől.
NEM MINDEN KEZDET NEHÉZ
Az új epizód az ezzel kapcsolatos visszaemlékezésekkel indít, ugyanakkor a múlton merengés nem sok teret kap, hiszen pillanatok alatt az akció kellős közepén találjuk magunkat – ahogy azt a Wolfenstein-sorozattól már megszokhattuk. Ezeket a játékokat még véletlenül sem a csavaros sztori miatt szerettük – és ez igaz a jelenlegi The New Colossus-ra is –, hanem azokat az elmebeteg megmozdulásokat és lehetőségeket imádjuk benne, amik már a kezdetek óta a széria sajátjának tekinthetők.
Van itt tehát minden, ami szemnek, szájnak és az egérgomb felett tartott ujjunknak ingere, ugyanis a lényeg ezúttal sem változott: le kell számolnunk a nácikkal és az általuk birtokolt robotszörnyetegekkel, ha pedig sikerrel járunk, akkor visszaáll a béke és a szabadság szerte Amerikában – merthogy a sztori szerint a Harmadik Birodalom megnyerte a II. világháborút, és szépen leigázták az Egyesült Államokat is.
DA BIN ICH ABER ÜBERRASCHT!
Mindez persze nem lehetne kivitelezhető megfelelő fegyverarzenál nélkül, amiből az új Wolfenstein-játék jelesre vizsgázott. A korábbi késünk helyett már baltával apríthatjuk az ellenfeleinket, ami közelharcokban és távolból eldobva is kiváló segítőtársunk lehet, illetve újra megkapjuk az előző részből sokaknak ismerős fegyvereket is, amiket ráadásul fejleszteni is tudunk, ha elég sokat használjuk őket.
A The New Colossus karakterfejlődési rendszere direkt úgy lett kitalálva, hogy ha minél többet használjuk az egyes halálosztó szerszámokat, annál több fegyverkiegészítőt fogunk jutalomként bezsebelni. Nem kell itt azonban őrült vagy éppen túlságosan nehéz feladatokra gondolni, hiszen bőven elég, ha a kedvenc fegyverünkkel megfelelő számú nácit küldünk át a másvilágra.
Ez jó eséllyel mindenkinek menni fog, bár FPS-rajongóknak alap, hogy a lehető legmagasabb nehézségi szinten kell próbálkozniuk, hogy némi kihívást is jelentsen a Machine Games által megálmodott sztori felgöngyölítése. Ahogy az előző részben, úgy most is lehetővé tették a fejlesztők, hogy egyszerre akár két ugyanolyan fegyver is lehessen a kezünkben, ezért végig nagyon fontos, hogy árgus szemekkel vadásszuk a pályán megtalálható töltényeket, hiszen
A készítők annyival bolondították meg a jól bevált metódust, hogy most már két különböző fegyvert is párba állíthatunk, aminek hála egyszerre akár több ellenféltípus legyűrésére is képesek leszünk. Emellett behoztak egy teljesen új lehetőséget: a történet egy pontján ki kell választanunk a számunkra legszimpatikusabb felszerelést a felajánlott három közül.
A VÁLASZTÁS SZABADSÁGA
Az opciók ráadásul befolyásolják a játékmenetet is: ha szeretnénk, akkor az új cuccunkkal lopakodva akár a legszűkebb járatokon is átpréselhetjük magunkat, a másikkal csupán neki kell futnunk egy ajtónak vagy egy falnak, hogy azt betörve meglephessük ellenfeleinket, az utolsó esetén pedig egy első látásra teljesen röhejesnek ható gólyalábat kapunk, ami segít a magaslatok leküzdésében.
Persze akkor sem kell újrajátszani a programot, ha kíváncsi az ember a többi lehetőségre, hiszen ha ráállunk a mellékküldetésekre, akkor végül mind a hármat beszerezhetjük. A The New Colossus világában persze az extra missziók mellett sem tudunk eltévedni, hiszen lényegében lineáris játékmenet vár mindenkit, amit csak helyenként bolondítottak meg néha könnyebben, olykor nehezebben fellelhető alternatív útvonalakkal a játék fejlesztői.
Őrzi és ápolja a korábban lefektetett hagyományokat és pont annyit újít, hogy egyáltalán ne érezzük egy újabb, lehúzott rókabőrnek. Ha pedig igazán rákapunk az ízére, akkor akár többször is örömmel veselkedünk neki. Kell ennél több?
