Nem országspecifikus, nagy valószínűséggel nincs olyan szerző a világon, aki úgy gondolná, több jogdíjat kapott, mint amit megérdemelt volna, és ez így természetes
– válaszolta meg Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti transzformációs igazgatója arra vonatkozó kérdésünket, vajon magyar sajátosság-e, hogy az átlagolvasó akkor találkozik az egyesület nevével, amikor a hazai zenészek keveslik a tőlük kapott összegeket. Tóth felidézett egy kutatást, amiben a válaszadók közel fele nyilatkozott úgy, hogy kevesebb jogdíjat kapott az előző év után, mint amire számított, és mindössze négy-öt százalék körül alakult azok aránya, akik még többet is kaptak a vártnál – a többiek nem tudták ezt megítélni vagy nagyjából elégedettek voltak az összeggel. Hozzátette, a szerzők egy része inkább ahhoz viszonyítja a kapott jogdíj összegét, hogy a saját sikerességét mekkorának élte meg.
Ezt hasonlíthatja például a fellépői díjához is, viszont a mi jogdíjfelosztási rendszerünk az elhangzás értékéből indul ki. Az illető pedig az alapján kap jogdíjat, hogy az adott műben ő hány százalékban szerző, az a mű hányszor és melyik csatornán hangzott el
– mondja Tóth, aki felhívta a figyelmünket az egyesület oldalán található jogdíjkalkulátorra, amiből létezik rádiós és tévés változat is. Azt mondja, a vendéglátáshoz hasonlít részben ez a jelenség: ahogy általában egy rossz szállásélményt értékelés formájában is rögzítünk, a jó élményt pedig többnyire csak szóban osztjuk meg a szállásadónkkal, úgy jellemzően a jogdíjakról is inkább azok posztolnak, akik elégedetlenek az összeggel.
Kevesebb pénzből többen
Megnéztük, mennyi pénz járt 2020-ban, ha valaki szerzett egy popszámot, amit három percig adtak a tévécsatornák: az RTL Klub esetében 13600 forint jogdíjat kap (a 2018-as évben ez 11901 forint volt), a TV2 esetében kicsivel több mint tízezer forintot. Ugyanaz a szám a Rádió 1-en 668 forintot ért 2020-ban (három éve ez 1560 forint volt), a Petőfi Rádión pedig 1563 forintot (2018-ban 2589-et). A változó összeg mögött az áll, hogy a tévék és a rádiók sosem fix díjat fizetnek, hanem a bevételeik százalékától függ, hogy egy dal mikor mennyit „ér”. Emellett a rádiós elhangzások utáni jogdíjakban kiemelt szerepe van a vendéglátás, turizmus területéről érkező gépzenei jogdíjaknak, amik értelemszerűen nagyot zuhantak 2020-ban.
A dalszerzo.hu februári cikke arról számolt be, a jogdíjbevétel 2020-ban hatodával esett vissza (a bezárt éttermekben és kávézókban nem szólt tavaly a zene), ráadásul az előző években megszokott 17–18 ezer dal helyett tavaly több mint 23 ezret írtak – ennek részben a karantén miatti otthon ülés is az oka.
Ez azt jelenti, hogy kevesebb pénzen kellett osztoznia több dalnak. Teljesítménytől függően hatalmas különbségek vannak a kifizetésekben.
- Évi 12 millió forintnál nagyobb jogdíjban 48 előadó, jogutód részesült. (Ez a 15468 fő 0,3 százaléka.)
- 6–12 millió forint közötti összeget 77-en kaptak. (0,5 százalék.)
- 1,2–6 millió forint közé 572-en estek. (3,7 százalék.)
- 600 ezer és 1,2 millió forint közötti jogdíjat 509-en kaptak. (3,3 százalék.)
- 60 ezer és 600 ezer forint közötti kifizetés érkezett 2770 számlára. (17,9 százalék.)
- 6000–60000 ezer forint között kapott 4053 előadó/jogutód. (26,2 százalék.)
- 6 ezer forintnál kevesebbet 7439-en kaptak. (48,1 százalék.)
Ez azt jelenti, hogy százból 74 dalszerző havi ötezer forintnál kevesebbet „keresett” tavaly jogdíjakkal. Majka posztja alá egyébként többen beposztolták, mekkora utalás érkezett a számlájukra: a legtöbb 7–8 ezer forintos kifizetést mutatott. A hozzászólók között volt az Irigy Hónaljmirigy zenekar több tagja, illetve Lotfi Begi is – megkerestük őket kérdéseinkkel.
Feleannyi
Sipos Pétertől megtudtuk, az Irigy Hónaljmirigy eleve nehéz helyzetben van, ugyanis – mivel feldolgozásokat készítenek – eleve kevesebb jogdíjat kapnak – nekik egyébként ilyenkor az eredeti szerzővel kell megállapodniuk arról, hogy kapnak-e, és ha igen, mekkora szeletet a jogdíjakból. Sipos elmondta, bár a Groupamába szervezett nagykoncertjüket el kellett tolniuk (a jelenlegi dátum 2022. június 11.), tavaly négy klipjük is millió fölötti nézettséget hozott.
Az Artisjus tájékoztatója szerint, ha valaki YouTube-on tesz közzé zenét vagy klipet, amennyiben beállítja, hogy a videófeltöltő beszúrhat reklámot a műbe, akkor nem kell külön a jogdíjjal foglalkoznia, annak befizetését a YouTube intézi, viszont, ha úgy dönt, nem akarja, hogy hirdetések fussanak a videóján, mind a szerződéskötési, mind a jogdíjfizetési kötelezettsége fennáll.
Korábban elképesztő mennyiségű, hetven show-t készítettünk, amit napi szinten ismételnek a különböző csatornák. Ezekből nulla forint jogdíjat kapunk
– mondja Sipos, majd hozzáteszi: tisztában van azzal, hogy a vendéglátó-ipari egységek bezárásával kiesett egy jókora szelet a bevételből, viszont szerinte az elmúlt harminc évben ennél több szerzeményük került be a zenegépekbe, illetve a lejátszási listákba. Megkérdeztük, szerinte hogy nézne ki egy igazságosabb felállás.
Ha a nézettségi, hallgatottsági és CD-eladási listák alapján lenne az elosztás, ugyanis jelenleg, akinek több szerzeménye van, több jogdíjat kap, viszont ez még nem jelenti azt, hogy őt hallgatják, másolják a legtöbben.
Az Artisjus szerint egyébként most pont ez történik. Arra a kérdésünkre, hogy a tévés lejátszásokból miért nem kapnak jogdíjat, Sipos azt válaszolta, „tudomásom szerint a kereskedelmi csatornák húsz éve nem adnak le úgynevezett zenefelállítási lapot”. Ezzel kapcsolatban az Artisjus azt közölte, a honlapjukon a szerzőknek lehetősége van közvetlen reklamációt indítani – a jelenség nem rendszerszintű, a kereskedelmi csatornák rendszeresen és alapvetően jó minőségben szolgáltatnak adatot az elhangzott dalokról, de előfordulhatnak olyan esetek, hogy (például technikai hiba miatt) egyes műsorokról nem érkezik információ. A zenekarnak egyébként nyolc tagja van, így a pénz is több felé osztódik.
Lotfi Begi a 24.hu-nak elmondta, feleannyi pénzt kapott jogdíjként, mint amire számított, ami szerinte azért bántó, mert a tavalyi évben két olyan dala is volt, ami a Petőfi Rádió slágerlistájának első helyén végzett, két dala pedig a Rádió 1 listájának első három helyén szerepelt. Azt mondja, ezek mind az összesített Mahasz-slágerlista első három helyén szerepeltek heteken keresztül, így az előző évekhez képest volt egy viszonyítási alapja.
Mivel lassan több mint egy éve nincsenek fellépéseim, számítottam erre a bevételre. Lelkileg rendkívül nehéz és megterhelő időszak volt az elmúlt pár hónap. Szerencsére nekem nem kell aggódnom, miből tartom el a családom, de nagyon rossz érzés, amikor számítunk valamire, várjuk, és annak csak a töredékét kapjuk meg végül úgy, hogy egyébként zeneileg sikeres év van mögöttünk.
A jogdíj-kifizetési rendszert az autószereléshez hasonlítja: ha a szerelő azt mondja a rossz kocsinkra, hogy ezt és ezt meg kell csinálni rajta, nem állunk le vele vitázni, mert bízunk a munkájában. Azt mondja, dolgozott már együtt nagyobb külföldi kiadókkal: Avicii kiadója adta ki a zenéjét, és akkor egy „sokkal átláthatóbb, követhető, világos elszámolást kapott a svédektől”.
Fontos megjegyezni, hogy nem csak május közepén vannak jogdíj-kifizetések az Artisjusnál, pár hét múlva lesz még egy – Lotfi Begi azt mondta, abban a körben is számít egy bizonyos összegre.
Eltérő arányok
Tóth Péter Benjamintól megtudtuk, a teljes rádiós reklámpiac 2020-ban tízmilliárd forint körül alakult, ebből az Artisjus szerzői jogdíjként 300 millió forintot szedett be. A televíziós piac reklámbevétele hatszor ekkora volt (ami nagyobb szeletnyi jogdíjat is jelent), ráadásul a tévés forrásokat megdobja az is, hogy a kábeltévék előfizetési díjából is kapnak részesedést. A rádiós elhangzások tehát kisebb értékűek, ezt például a gépzenei jogdíjakból átcsoportosított nagyobb összeggel egyenlítik ki. Így viszont a vendéglátás, turizmus területén bekövetkezett visszaesés most jobban érinti a rádiós jogdíjakat, hiszen a gépzenei jogdíjak ezekből a szektorokból származnak.
A kifizetett jogdíj három fő csoport között oszlik meg (szerző, előadó és hangfelvétel-kiadó), a legjobban az jár, aki mindhárom egy személyben. Akad viszont olyan is, hogy egy zenekarnak csak az egyik tagja a dal szerzője, egy koncertjük után ő nemcsak az előadásért, de a dal megalkotásáért is kap külön jogdíjat. Olyan is akad, hogy valaki mások népszerű dalait énekli a sajátjai helyett: így szerzői jogdíjból ő maga keveset kap, az előadóiból viszont jóval nagyobb szeletet.
Ha valakinek a dalai ott vannak a tévében, játsszák a rádiók, koncertezik, hangfelvételen is megjelenik, az sokkal többet jelent, mintha valaki egy területen erős. Sokszor van, hogy egy előadó egy szezont sikeresnek ítél meg, mert számos koncertje volt, viszont az is számít, hogy hányan vettek jegyet arra a koncertre, mekkora bevétel származott belőle. Sokszor kijózanító, hogy valakinek fellépőként erős nyara volt, viszont volt tíz olyan tévés megjelenése, ami szerzői jogdíjban mégis sokkal több pénzt hozott
– mondta a 24.hu-nak Tóth. Ráadásul egy műnek több szerzője is lehet, ők az elvégzett munka/megegyezés alapján százalékosan részesülnek majd a jogdíjból – amikor megszületik egy dal, a közreműködőket egy úgynevezett műbejelentő lapon kell (többnyire online) elküldeni az Artisjusnak, ők az alapján fizetik ki az utánuk járó jogdíjakat annak éves teljesítménye alapján.
A kifizetések volt a témája az RTL Reggeli csütörtöki adásában is, ahol Czutor Zoli volt a vendég. Czutor nemcsak zenész, de az Artisjus választott vezetőségi tagja is, így képviseli a szakmát. A beszélgetés során elmondta, az ő jogdíj-bevételei 10–15 százalékkal csökkentek, a június végi, második körös kifizetésekkel kapcsolatban (amelyek leginkább a koncertekhez kötődnek) meglehetősen borúlátó.
Az adásból megtudtuk, egyetlen bevételi forrás nőtt csak, az internetes lejátszások utáni, viszont az az összbevételnek mindössze az egy százalékát teszi ki. Czutor hozzátette, változás várható: a magyar szerzői jogi törvénybe is beépítik hamarosan, hogy az online platformok is nagyobb szerepet vállaljanak a jogdíjbefizetésből.
Emailben kerestük kérdéseinkkel a posztot megíró Majoros Pétert, viszont sem arra, sem a telefonos megkereséseinkre nem válaszolt.
