A Zoomon keresztül minden vasárnap beszélget egymással Betty Grebenschikoff és Ana María Wahrenberg, sokszor el is veszítik közben az időérzéküket, ahogy a legjobb barátok között gyakran előfordul. De csak nemrégiben vált ez hagyománnyá, dacára annak, hogy már 91 éves mind a kettejük. Négy hónappal ezelőtt még abban a hitben éltek, hogy a másik meghalt a holokauszt alatt – írta a Washington Post.
82 éven át azt gondoltam, hogy a legjobb barátom Németországból halott. Mindig is kerestem, de sosem találtam rá
– mesélte Grebenschikoff. Egymásra találásukat az sem segítette, hogy időközben mind a ketten nevet változtattak.
1939-ben, 9 évesen találkoztak egymással utoljára. Akkor megölelték egymást, és megígérték, sosem veszítik el egymást. De ezt lehetetlen volt kivitelezni, miután elmenekültek a nácik elől.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mindketten Berlinben éltek, hat évesek voltak, mikor először találkoztak, együtt jártak iskolába, zsinagógába és balettórára is. Nagyjából olyan volt, mint bármelyik gyerekkori barátság, de mivel zsidók voltak, sok mindenben korlátozták őket: nem biciklizhettek, járhattak a parkba, játszóterekre, uszodába, színházba.
Berlinben voltak a kristályéjszakán is, mikor zsidó tulajdonban levő boltokat és zsinagógákat zúztak szét, és 30 ezer embert tartóztattak le, csak azért, mert zsidók. Köztük volt Wahrenberg apja is, akit a sachsenhauseni koncentrációs táborba vittek, egy hónap után tudott csak megszökni onnan.
Mindkét család elmenekült ezután Németországból. Wahrenbergék Chilébe, Grebenschikoffék Kínába. Utóbbi nővérével és szüleivel egy Sanghajba tartó hajóra tudtak felszállni, mert a távol-keleti ország volt az egyik azon kevés között, amelybe a zsidóknak nem volt szüksége vízumra 1939-ben. Mintegy 20 ezer európai zsidó kötött ki ekkor itt.
Bár sikerült elmenekülniük, kezdetben Sanghajban sem volt könnyű életük, nem volt élelmük, gyógyszerük, tető a fejük felett. De Németországban nagy valószínűség szerint nem is maradtak volna életben, aztán Kína is „kényelmesebbé” vált, 1948-ban Grebenschikoff meg is házasodott. Nem sokkal később aztán innen is menniük kellett, mert a kínai kommunista forradalomban nem volt szívesen látott ember a férje. Nyolchónapos terhesen, 1950-ben sikerült Ausztráliába menniük, majd három évvel később Atlantic Citybe, az Egyesült Államokba.
Közben sosem adta fel, hogy rátaláljon a barátnőjére. Akárhol is járt a világban, akitől csak tehette, megkérdezte, ismerik-e, adatbázisokat nézett át, de semmi, azt gondolta, Wahrenberg meghalt. Pedig sok helyen járt, a nácik, majd a kommunisták elől való menekülésének történetével bejárta a világot. Mindig megemlítette ezekben barátját, hátha. Aztán az 1993-ban megjelent életrajzában egy egész fejezetet szentelt Wahrenbergnek.
Nem tudhatta, hogy 1939 novemberében Wahrenbergék a chilei Santiagóban kötöttek ki és a nevét Anne Marie-ról Ana Maríára változtatta.
Ő is kereste barátját, de ő meg azt nem tudta, hogy az meg a nevét Ilséről Bettyre cserélte.
Azt mondják mind a ketten, hogy esélytelen volt egymásra találniuk, pedig Wahrenberg is írt egy önéletrajzot, és ő is tart a holokausztról előadásokat.
Egészen novemberig úgy tűnt, valóban nincs esély az egymásra találásukra, mikor aztán a Steven Spielberg által alapított, holokauszt-túlélők audiovizuális beszámolóit gyűjtő nonprofit szervezetnél, a USC Soah Alapítványnál egy indexelő nem talált párhuzamot a vallomásaik között.
Az indexelőt Ita Gordonnak hívják, 20 éve foglalkozik ezzel, tavaly novemberben részt vett egy, a soah oktatásáról szóló webináron. Az eseményen, amit a kristályéjszaka évfordulóján tartottak, beszédet mondott egy vendégelőadó, Wahrenberg.
A spanyolul folyékonyan beszélő Gordont lenyűgözte Wahrenberg, és elkezdett a már 55 ezer vallomást tartalmazó archívumukban kutakodni. Wahrenberg visszaemlékezésére nem akadt rá, de a nevét és még pár kulcsszót – így a zsidó iskola nevét – bepötyögve kiadott egy másikat, Grebenschikoffét. Amiben megemlítette az elhunyt barátját, Anne Marie Wahrenberget.
Gordon azt mondja, ekkor kezdte el megérteni azt a hangot, amit hallott, hogy nézzen utána ennek a történetnek. Tovább kutakodott és arra jutott, hogy dacára a névváltoztatásuknak, valóban a régi barátokról van szó: egyezett az iskola, a berlini környék, a zsinagóga és más részletek is.
Gordon szervezte meg chilei és floridai kollégáival a két nő egymásra találását. Amikor a két nő megtudta, hogy barátjuk él, megdöbbentek, de nagyon örültek is. A Zoomon keresztül november 19-én beszélgettek egymással először, egyikőjük Floridából, a másik Santiagóból a közös nyelvükön, németül.
Mintha nem telt volna el semmi idő. Persze, 82 év hozott változásokat, de többé-kevésbé ott folytattuk, ahol abbahagytuk
– mesélte a lapnak Grebenschikoff. Az első online találkozón részt vettek családtagjaik és Gordon munkatársai is.
Mindannyian döbbenten figyeltük, milyen gyorsan egymásra hangolódott a két nő, és kezdtek el nevetni, mintha még mindig kilenc évesek lennének
– mondta Grebenschikoff 70 éves lánya, Jennifer.
Azóta minden vasárnap beszélgetnek egymással, és emellett küldenek egymásnak emailt is, valamint hétközben is telefonálnak. Wahrenberg azt tervezi, hogy szeptemberben, a zsidó újévkor, rós ha-sánakor elutazik Miamiba, hogy együtt ünnepeljenek. Grebenschikoff árulta el:
Csak meg akarom újra ölelni. Ez egy egész életen át tartó utazás csúcspontja lenne.
