Pachmann Péter hamarosan ötven éves lesz. Egészen pontosan 50 nap múlva, ezért kitalálta, hogy addig minden nap elmesél egy sztorit az életéből. Az első egy gyerekkori történet, ezért egy kisiskolás kori fotó is jár mellé.
Kevesen tudják, hogy már általános iskolában is kacérkodtam a televíziózással, legalábbis sokszor elképzeltem, mi lenne, ha felnőttként én is beszélhetnék a dobozból. Ötödik osztályos lehettem, amikor az iskolában Ki Mit Tud? versenyt hirdettek. Az osztálytársaim legtöbbje népdallal, verssel, tánccal készült. Én viszont rögtönöztem. Amikor rám került a sor, kiültem a tanári asztalhoz, kezembe vettem az osztálynaplót és az előző napi TV-Híradó sporthíreiből szemezgettem. Az osztály hatalmas ovációban tört ki, miután befejeztem a hírek olvasását. Óriási tapsot kaptam. A tanárnő viszont, Ágota néni, odajött a tanári asztalhoz és csak ennyit mondott: »szégyelld magad, kisfiam, és vedd tudomásul, hogy belőled sosem lesz tévés«.
– írta posztjában Pachmann.
