Örülök, hogy a kampány visszhangja felhelyezett minket a térképre
– mondja a kolumbiai Germán Henao, aki párjával, Tornyosi Krisztiánnal együtt került fel a plakátokra, melyeken azonos nemű párok is hirdetik: a szerelem mindenkié. Miután Budapesten megjelentek a Coca-Cola logójával ellátott képek, a Fidesz országgyűlési képviselője, Boldog István kijelentette, nem hajlandó fogyasztani az üdítőből, amíg a hirdetések kint vannak a városban, és bojkottra biztatott másokat is.
Megkerestük Germánt és Krisztiánt, hogy beszéljenek az élményeikről, de akkor a Coca-Cola nyilatkozatstopot hirdetett. Most viszont találkoztunk velük, hogy meséljenek a tapasztalataikról.
Egy belvárosi kávézóban ültünk le, mindketten munkába siettek az interjú után: Krisztián személyi edzőként dolgozik, Germán marketingmenedzser egy cégnél. Germán futott bele a cég felhívásába.
A Humen Magazinban volt egy hirdetés, hogy párokat keres a Coca-Cola. Elküldtük a néhány soros jelentkezésünket, egy-két fényképet, majd jött a válasz, hogy mi lettünk a kiválasztottak. Csak utólag tudtuk meg, hogy több száz pár jelentkezett rajtunk kívül
– idézi fel Germán. Mindketten szereztek már tapasztalatot modellként – igaz, azok a fotók inkább kedvtelésből születtek. Az üdítős cég most nem profikat keresett, fontosabb volt, hogy az illetők a valódi párok legyenek, mert úgy jobban átjön az üzenet. Germán kolumbiai, de jó pár éve Magyarországon él, és szerinte a LMBTQ+ közösségek megítélése hasonló a két országban. Ami különbség, hogy a dél-amerikai országban 2016-ban hivatalosan is engedélyezték az azonos neműek házasságát.
A kampány alatt és után pozitív visszajelzések tömege árasztotta el a két férfi közösségi médiás profiljait, Krisztiánhoz az edzőteremben léptek oda idegenek, hogy gratuláljanak, sőt rég nem látott családtagok is újra megjelentek az életében. Azt mondja, a pozitív üzenet mellett arra is jó volt a kampány, hogy jó érzéssel, erővel töltse fel őket a hétköznapokra.
Germán felidézi, egy metrózás alkalmával feltűnt nekik, hogy egy nő fotózza őket titokban. Egy budapesti szórakozóhelyen pedig odalépett hozzájuk egy ismeretlen férfi azzal a felkiáltással, hogy „ti vagytok a Coca-Cola-s srácok”, majd előkapta a telefonját, hogy megmutassa, a kampány plakátja a háttérképe, ebből inspirálódik.
Miután a Coca-Cola pár nap után szivárványos üvegekre cserélte a párok fotóit, Krisztián és Germán ismerősei csalódottságukat fejezték ki a változtatás miatt – még úgy is, hogy a kampány elejétől tudhatták, képeik nem lesznek hónapokig az utcákon, előbb-utóbb cserélni fogják őket, ahogy eredetileg is tervezték.
Germánt arról kérdeztem, mennyire ismeri a magyar politikai helyzetet, tudja-e, hogy a kormány nem kifejezetten támogatja a meleg közösségeket, sőt Boldog István homofób kijelentését sem követte komoly elhatárolódás.
Nem lehet hibáztatni azokat, akik negatívan állnak a témához. Harmincéves beidegződéseket nem lehet csak úgy eltörölni, ez generációs sajátosság, Magyarországon kezeletlen volt ez a helyzet az elmúlt húsz, harminc évben. Most lehet érezni egyfajta fordulatot, főként a fiatalabb nemzedéknél. Boldog István kommentje inkább gyerekes, ő mégiscsak embereket képvisel politikusként. Ha nem iszik belőle, az az ő dolga, nincs semmi baj ezzel
– mondja Germán. Majd Krisztián veszi át a szót:
Azt hiszem, ha ő tényleg így gondolkodik, sok üdítőitalról le kell mondania, mert a Coca-Cola számos terméket gyárt. Erre a kampányra szükség volt 2019-ben, mert nem az 1900-as évek életét éljük. Némely márka a gyerekek jogaiért áll ki, más a környezetszennyezés ellen, viszont a másság olyan téma, amit nehezen lehet megfogni, azonosulni vele, de erről is kell beszélni, mert bárki családját érintheti, és közben lehet, hogy nem is tud róla. Attól hogy homokba dugjuk a fejünket, még nem lett jobb soha semmi.
Mindketten úgy gondolják, egy politikusnak nem feltétlen feladata, hogy zászlóval álljon ki a meleg közösségek mellett, és azt, hogy Boldog István nem iszik többé kólát, tiszteletben kell tartani, de nem lehet és nem is szabad emiatt a melegeket hibáztatni, a plakátokon még csak nem is intim helyzetben ábrázolták őket, nem csókolóznak, pusztán egy ölelést látunk.
Kommentekben sokszor felbukkantak olyan vélemények, hogy „a gyerekeknek látniuk sem kellene az ilyen plakátokat, még a végén hatással lesz a fejlődésükre”, Krisztián viszont nem osztja ezt a véleményt.
Ez valóban fontos kérdés, csak rossz kontextusba helyezik. Mert szerintem szülőként az lenne az első feladat, hogy valóban elmondjam a gyerekemnek, mi van azon a plakáton. A gyerek magától semmi rosszat nem gondol, csak akkor, ha beletáplálják, ez rossz. Nincs ebben rossz, a gyerek fel tudja ezt fogni a saját szintjén. Homoszexuális pedig rápillantás útján még nem lett senki.
Krisztián és Germán úgy érzi, a legtöbb komment támogató volt, szerintük az idősebbekre jellemző inkább, hogy elzárkóznak, de emiatt nem hibáztathatók. Ahogy mondják, minden az elfogadáson múlik, kölcsönös tiszteletet érdemel az, aki melegként kézen fogva megy az utcán párjával, és ugyanúgy az is, aki nemtetszését úgy fejezi ki, hogy szimplán nem néz oda.
Germán azt mondja:
Imádtam ennek a kampánynak a részese lenni, újfent belevágnék. Imádtam a reakciókat, és azt, ahogy megérintette és megmozgatta az embereket. Szerintem azért volt ekkora hatása, mert a magyar emberek még nem láttak ehhez hasonlót. Madridban meglátnak egy ilyet, mosolyognak, tovább sétálnak. Ez itt hiányzik, mindenkinek különös, ahogy az is, hogy kéz a kézben járunk az utcán. Emiatt is szükség van több kampányra, több ilyen cégre, akik beállnak a meleg közösségek mögé. Az embereknek is bátornak kell lenniük, hogy megfogják egymás kezét, megérintik egymás vállát. Nyilván nem kell túlzásba vinni, vadul egymásnak esni a nyílt utcán, hiszen olyat senki nem csinál, nemtől függetlenül.
Krisztián távolabbra tekint:
A legelső dolog, amit a meleg közösséghez tartozók megtehetnek, hogy mernek picit nyíltabbak lenni. A kampányban is láthattuk, hogy vannak hangos negatív emberek, de rettentő sok a pozitív megnyilvánulás. Mindenkinek jobban kéne bíznia magában: merje megfogni a párja kezét az utcán, semmi rossz nem történik. Ettől lesznek elfogadóbbak az emberek, főként, ha ízléses keretek között tesszük ezt. Sajnos a barátaink közül többen is megkérdezték, nem félünk-e, hogy majd felismernek. Ahogy nem féltünk megfogni egymás kezét, úgy most sem félünk semmitől.
Általánosságban azt mondják, egyiküknek sincsenek negatív tapasztalatai csak azért, mert melegek, inkább „hangos kommenteket” látnak, amiket ha azonnal nem is, de évek, évtizedek alatt el lehet csendesíteni. Szóba kerül, hogy egy elfogadóbb európai ország talán jobb hely lenne a mindennapokra, de soha nem választották a könnyebb utat, hiszen Germán eleve Magyarországot választotta új hazájának. Mindketten úgy gondolják:
Itt kell változtatni a dolgokon, nem lehet elmenekülni.
Kiemelt kép: Bielik István / 24.hu
