Hat éve vagyunk együtt a férjemmel, és egy ideje azon gondolkodom, hogy szerintem miattam iszik. A párkapcsolatunk az elején nehézkesen alakult, a szüleim nem fogadták el őt, idővel annyi változott, hogy most már megtűrik. Én nem vagyok társasági ember, sosem vágytam erre, ő viszont igen, állandóan menne. Munka után hetente négyszer, ötször is beül a kocsmába, hétvégente is szívesen szórakozna. Szerintem mellé olyasvalaki passzolna, aki vele együtt menne, nem én vagyok a megfelelő társ neki, mostanában kezdek erre rájönni. Nem megyek vele sehova, nem igazán beszélgetek vele őszintén, és ha jobban magamba nézek, sohasem volt kedvem vele menni sehova. Lehetséges, hogy emiatt iszik ennyit? Hogy én vagyok a hibás?
Az olvasói levelet Leila küldte nekünk, ő is álnevet kapott, ahogy mindenki másnak is garantáljuk ugyanezt, hogy ne lehessen felismerni a történetét.
Mit lehet tenni?
Elképzelhető, hogy olvasónk inkább magába forduló, introvertált személyiség, de az is lehet, hogy a levertség, a szomorúság, a kedvetlenség, azaz a depresszív hangulat jellemzi a mindennapjait. Ha ez utóbbi igaz, akkor érdemes lenne segítséget kérni, lehetséges, hogy olyan lelki folyamatok zajlanak benne, amivel egyedül nem tud megküzdeni. A partner alkoholfogyasztási szokásai szinte biztos, hogy nem a párkapcsolat miatt van, hanem bárkivel lenne együtt olvasónk partnere, ugyanígy igényelné a kocsmázást. Ezt semmilyen párkapcsolati gond nem idézi elő, az ilyen szokások már alapból ott vannak valakiben, maximum elkerülő magatartásként többet iszik, ha képtelen megoldani a gondokat.
Ha a közösen töltött minőségi időre nem fordítunk energiát, akkor tulajdonképpen az történik, hogy úgy vélik a párok, nem kell dolgozni a kapcsolatért. Ez a hozzáállás gyakori, leginkább az idő hiánya szüli, viszont tartósan az elhidegüléshez vezethet. Az érzelmi távolodásra természetszerűen választjuk a visszahúzódást, lehetséges, hogy olvasónk is emiatt érzi magát úgy a bőrében, ahogyan. Ebben az esetben a kedvesség, a figyelmesség, az apró szívességek eltűnnek a kapcsolatból, és marad a párkapcsolati magány: két magányos ember fekszik le egymás mellé aludni. Olvasónk partnere a közös idő helyett azt csinálja, amit ha egyedül élne is csinálna: elmegy kocsmázni. Az alkoholprobléma szintén egy olyan dolog, amivel fontos lenne foglalkozni, legalábbis kordában tartani annyira, hogy ne menjen rá a párkapcsolat teljesen.
Az, hogy olvasónk nem képes a problémákról őszintén beszélni, érthető, sok olyan ember van, akinek ez nem megy olyan könnyen. Érdemes lenne leülni és leírni, mi is a gond, naplót vezetni a hangulatról, és mondatokba foglalni azt is, mi az, amit jó lenne változtatni a kapcsolatban. A közös kocsmázás helyett egy esti séta, a nyaralások idején egy lopott két óra este együtt sokat oldhat az óriási távolságon, ami olvasónk és partnere között keletkezett. Amikor a távolság ekkora, és ennyire kevés időt tölt együtt két ember, feltehetően a szexuális élet is megkopott. Pedig a szerelmeskedés feloldja a gátlásokat, a hormonok segítenek megnyílni, könnyebben beszélünk olyan dolgokról is, amikről egyáltalán nem vagyunk képesek. A minőségi időtöltés segíti a szeretkezésre való ráhangolódást, tehát csak el kell kezdeni, ez lehet a kiút az ördögi körből.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
