Szórakozás

Miért terjesztette el az internet az egyik legnépszerűbb youtuberről, hogy megdugta a macskáját?

Március 18-a egy átlagos napnak indult a Twitteren, aztán megjelent Shane Dawson neve a közösségi oldal éppen legnépszerűbb témáit összegyűjtő trendek közt. Aki pedig rákattintott, az első dolog, amit láthatott, az alábbi tweet a népszerű youtubertől.

Nem dugtam meg a macskámat. Nem élveztem a macskámra. Nem raktam a farkamat a macskám közelébe se. Sosem csináltam semmi furát a macskámmal.

Ez alapján pedig mindenkiben, aki éppen csak bekapcsolódott a történésekbe, felmerült a kérdés:

Shane Dawson közösült a macskájával?

Továbbá: ez még a valóság? A válasz a két kérdésre a nem és a talán. Dawson ezt ugyanis azért írta ki, mert hirtelen a legforróbb mém az lett az oldalon, hogy intim viszonyt folytat a macskájával.

Haladjunk sorban: ki az a Shane Dawson, aki „megdugta” a macskáját?

Shane Dawson 2008-ban, 19 évesen kezdett el humoros – vagy annak szánt – szkeccseket készíteni a YouTube-ra, és tekintve, hogy az egész platform 2005-ben indult, nagyjából a műfaj egyik első youtubere volt, mondhatni veterán. Videós karrierjének kezdetén még többnyire arra ment rá, mint a legtöbb fiatal, aki próbál vicces lenni, és próbált minél durvább dolgokat mondani, hogy minél erősebb reakciót váltson ki. Ezt pedig olyan sikerrel tette, hogy nemcsak a platformon lett az egyik legnépszerűbb tartalomgyártó már korán, de ezt a népszerűségét egy Shane and Friends című podcastbe is át tudta menteni, ami 2012-ben indult és öt évadot élt meg.

Sőt, amikor a filmipar rátalált erre az új, YouTube-nak nevezett dologra, amit a fiatalok annyira szeretnek manapság, és rájött, hogy valamilyen módon profitálni szeretne belőle, néhány rémes filmet is kipréselt magából, amik az oldal valamelyik népszerű személyisége köré épültek. Ezekről a filmekről többnyire nagyon gyorsan kiderültek, hogy rémesek és eladhatatlanok egyszerre, mivel azok a tinédzserek, akik eddig pár perces terjedelmű videókat fogyasztottak ingyen az interneten otthon, nem fognak azért felöltözni, elmenni valahova, és egy rakás másik emberrel együtt megnézni nagyjából ugyanazt, vagy hasonlót másfél órában pénzért, így ezekre a filmekre már a kutya sem emlékszik manapság. De Shane Dawsonnak is volt 2014-ben egy ilyenje Not Cool címmel, amit be is mutattak egy darab moziban, a kritikai fogadtatásának pedig jót tett, hogy kevesen írtak róla, annyira negatív volt az a kevés kritika, ami íródott róla.

Végül aztán Dawson, mint szerencsés esetben a legtöbb fiatal, kinőtt a céltalan sokkhumorból, közben pedig a YouTube is felnőtt gyakorlatilag, még ha nem is lett alapvetően sokkal érettebb. Úgyhogy 2015-ben elkezdett profin összerakott, de a tévés reality-ket idéző, időnként már egészségtelenül szenzációhajhász videókat csinálni összeesküvés-elméletekről, amikkel még nagyobb sikert ért el.

Ugyanebben a stílusban készített aztán egy több részes dokuszériát is Jeffree Star sminkvideósról, majd az ismertsége csúcsát akkor érte el, amikor a platform másik nagyon népszerű szereplőjéről, Jake Paulról csinált egy hasonlót, akinek a bátyja egyébként az a Logan Paul, aki nem olyan rég filmezett le egy hullát Japánban, és bár ő még nem csinált ennyire durva dolgot, ugyanúgy leginkább arról ismert, hogy egy hatalmas bunkó online.

Dawson egy ideje főleg vlogol, többnyire érzelmes, empatikus személyként láthatjuk, a dokuszeréiájában nagyjából ezt terjeszti ki úgy, hogy problémás emberekkel lóg, beszélget, majd a könnyes, ölelkezős fináléban megállapítja, hogy nahát, igazából ők is érző emberek, és mindenki félreismerte őket.

Hogyan jött ez az egész macskakopulálós dolog?

Dawson korai, provokatívnak is nevezhető sokkhumor korszakában rengetegszer mondott mindenféle durva, ocsmány, visszataszító dolgot, pusztán azért, hogy emberek felháborodjanak rajta, ő meg kamasz módon örülhessen neki, milyen jól felbőszítette az embereket, mint valami 16 éves troll. Persze lehet ezt is jól csinálni, mint ahogy mondjuk Anthony Jeselnik komikus teszi például, de nagyon-nagyon jól kell, hogy működjön. Utóbbi nem gagyi mókamesternek pozicionálja a színpadi perszónáját, hanem egy nagyon rossz embernek, így a vicc tárgya leginkább az, hogy mennyire rémes ő, minden egyes újabb sokkoló poénja pedig erre az alapra épül.

Természetesen Dawson nem csinálta ezt különösen jól, egyszerre akart a vagány, kedvelhető figura lenni, meg a gonosz, azonosulhatatlanságával viccelődő mókamester, a két szerep meg kioltotta egymást. Ráadásul néha nem csak szimplán durva dolgokat mondott, de például kifejezetten rasszista volt egy-egy videója vagy gegje.

Azóta egyébként jelezte is, hogy nem túl büszke mindarra, amit ebben az időszakban történt, többször bocsánatot is kért különböző, abból az időszakból előkerülő otromba poénjáért, és úgy alapvetően megtagadta egy ponton karrierjének azt a részét, mondván:

azóta már egy teljesen másik ember, és rengeteget változott.

Aki az elejétől fogva ismerte, jó eséllyel végig is követhette ezt a fejlődést, de a lényeg, hogy alapvetően hiteles, érezhetően megértésen alapuló változásról van szó, nem csak cinikus rebrandingről látszólag.

Ugyanakkor továbbra is előkerülnek abból az időszakból ciki dolgok. Tavaly például egy, a pedofília mellett kardoskodó részlet ment körbe a közösségi médiában, amin egy 6 éves rajongójával való találkozását taglalta.

Megmutatta az Instagramját, és először is, nem tudom, hogy szabad-e ilyent mondanom, de eléggé szexi volt.

Miután műsorvezetőtársai kiakadtak, elkezdte még jobban húzni az idegeiket azzal, hogy a pedofíliát például a lábfétishez hasonlította. Akadt ugyan néhány szélsőséges ember, aki odáig ment, hogy ez az ócska, alapvetően a podcastje többi résztvevőjének kiborítását célzó poénja valójában bizonyíték rá, hogy pedofil, de a többség nyilván nem ezért volt rá dühös. Szimplán csak ízléstelen volt ez — ezt egyébként maga Dawson is elismerte, és bocsánatot is kért érte. Twitteren ezt írta:

Felnőttem. Változott a tartalmam. Számtalanszor bocsánatot kértem már a fos offenzív poénjaimért. Ahelyett, hogy most támadnának az emberek, inkább példaként kellene használjanak, mint egy alkotót, aki változott és jobbá tette ezáltal a tartalmait. Büszke vagyok arra, aki ma vagyok.

Ezzel a múltjáról szóló párbeszédet lezártnak tekintette, egyúttal megfogadva, hogy többször nem fog bocsánatot kérni, csakhogy az internet ettől még nem végzett vele. Most egy újabb ilyen részlet ment egy kört a neten, a hanganyagon Dawson azzal próbálja meg sokkolni barátait, hogy arról beszél, hogyan került szexuális kapcsolatban a macskájával. A sztorija szerint egyszer a hátára fektette a macskáját és ráélvezett. Sajnos ez a legfinomabb fogalmazás, amivel le tudom írni azt, amit mondott.

Ez esetben is akadt, aki tényleg azt gondolta, hogy ez mind megtörtént, és nem csak egy, az embereket megbotránkoztatni próbáló hülye poén volt, többen szimplán csak inkább húzták az orrukat. Az emberek egy nagyobb része viszont szimplán csak viccesnek találta, ha úgy tesz, mintha ez tényleg megtörtént volna, és gyorsan mémmé vált, hogy Shane Dawson megdugta a macskáját. Jöttek a vicces képek, animált gifes reakciók, millió macskás szexpoén, és mindenféle hasonló dolog, amit az internet ilyenkor csinálni szokott.

Viszont az egész akkor kapott még nagyobb figyelmet, amikor Dawson kiírta a fent már idézett magyarázkodó tweetet, amivel a lehető legrosszabb módon reagált erre az egészre, és gyakorlatilag csak mégtöbb muníciót adott azoknak, akik ezen akartak röhögni.

A fenti tweetekre egy rakás másik ismert youtuber is reagált viccesen, többen jelezték, hogy alapvetően nem gondolta, hogy tényleg megdugta a macskáját, és továbbra se gondolja, de ettől a magyarázkodástól olyan, mintha tényleg megdugta volna a macskáját, és sikerült gyanússá tennie magát. Anthony Fantano, az internet legelfoglaltabb zenerajongója csak viccesen hozzátette, hogy najó, de azért a kutyáját megdugta azért, nem?

Aztán előkerült egy felvétel is, amin Dawson (látszólag részegen) egy kutyával smárol.

Dawson megtapasztalhatta, milyen az, amikor a korábbi, kegyetlen poénjai kivételesen rajta csattannak.

Na de most tényleg: Shane Dawson megdugta a macskáját?

Egyelőre még várat magára, hogy a macskája előálljon a saját verziójával, de nagyon pici az esélye ennek. Ami a kutyáját illeti, ott már gyanúsabb, de bár fontos kérdések ezek is, érdekesebb, hogy miért is döntött úgy sok ember, hogy beszáll ennek a terjesztésébe. Nyilván sokan csak beszálltak a poénba, mert vicces volt, ahogy az lenni szokott, vagy csak mert nem akartak kimaradni a mókából, de a felháborodók és a viccet terjesztők, illetve a kettő közös halmazában levők közt is akadtak sokan, akik ha nem is bosszúnak szánták, de alapvetően elégedettek voltak azzal, hogy Dawsonnak van pár kellemetlen napja az interneten. A helyzet ugyanis az, hogy attól, hogy nem mond még ilyeneket többé, továbbra is bőven kifogásolható a tartalma. Jeffree Starnak például jól dokumentált a rasszizmura, Jake Paul pedig szintén nem pozitív példa az emberiség számára, a róluk készült dokusorozatok viszont gyakorlatilag kedvelhetővé teszik őket. Bármennyire is negatív figura legyen valaki, eltölt pár napot Dawsonnal, aztán a végére könnyes ölelkezéses finálét kapnak, meg második esélyt és új megítélést.

Mindemellett a legutóbbi szériája a köré a kérdés köré szerveződött, hogy szociopata-e Jake Paul, és egy olyan pszichológussal próbálta meg hobbidiagnosztizálni, akinek egyáltalán nem ez volt a szakterülete. Ráadásul mindenféle hatásvadász felvételekkel ijesztőnek és gonosznak állítja be a szociopatákat egy rakás nem feltétlenül igaz vagy éppen meghaladott állítást tartalmazva, hozzátéve a magáét ahhoz a torz képhez, ami a média révén bennünk él erről a betegségről.

Mindezért rengeteg jogos kritikát kapott Dawson, amire finoman se a legjobban válaszolt, ha válaszolt egyáltalán, defenzív volt, sőt, egy alkalommal azt írta egy tweetre válaszként, hogy kuss legyen, hisz egy rakás videót kapnak az emberek tőle ingyen, úgyhogy ne panaszkodjanak.

Ráadásul miközben emberek erőszakos bűncselekményeket követnek el Amerikában, vagy éppen meggyilkolt gyerekek gyászoló szüleit zaklatják, nem feltétlenül jó ötlet, hogy videóival rákapatja a konspirációs teóriákra fiatal és befolyásolható közönségét, még ha amúgy a videók végén sokról ki is deríti, hogy kamuk.

Legutóbb például a kaliforniai tűzeset leégett házainál hüledezett, majd egy olyan konspirációs teóriáról szólt a videója, ami a tűz felelősét találgatta, ami borzasztóan felelőtlen és ízléstelen volt.

És nem igazán adja annak jelét, hogy a bármilyen hangvételben is előadott konstruktív kritikára fogékony lenne. Szóval amikor adta a lehetőség magát, sokan úgy érezhették, eljött az ideje megleckéztetni őt. Nem volt persze ez ennyire tudatos, szándékos, vagy eltervezett, szimplán csak egy kiváló lehetőség egy közös viccre Dawson kárára.

Mit tanulhatunk abból, hogy Shane Dawson „megdugta” a macskáját?

Ha jobban reagált volna (felelőssége tudatában) az őt ért kritikára, most talán nem nevetne azon ennyire egyöntetűen az internet, hogy megdugta a macskáját. A közönségének tetemes hányada fiatal, befolyásolható, gyakran kiskorú gyerek, a legtöbb netceleb pedig szeret kibújni a felelősség alól, ami ezzel jár. Sőt, személyes támadásként éli meg, ha valaki felhívja erre a figyelmet. Aki ennyi embert elér és képes befolyásolni, az hatalommal rendelkezik, amivel felelősség is jár, akár tetszik, akár nem.Felelősséggel tartozik mindenért, ami megjelenik a videóiban, és a kritizálásuk nem csak jogos, de szükséges is.

Fontos, hogy ki szerepel bennük, milyen fényben tüntetik fel őket, milyen módon szerepeltetik őket. Ugyanez igaz az összes influenszerre, és bármilyen más népszerű platformmal rendelkező személyiségre. Sőt, amikor egy népszerű tartalomgyártó megemlít egy másik, kisebb tartalomgyártót, annak rendszerint nő a követőbázisa. Hibázni persze mindenki hibázik, de ha felhívják a figyelmet és erre az a reakciója, hogy sértődötten azokat támadja, akik veszik a fáradtságot ezt megtenni, esetleg teljesen ignorálja mindezt, amikor meg nem tudja elkerülni a felelősségre vonást, akkor kifogásokat keres, nem teszi meg a szükséges lépéseket egy rendes bocsánatkéréshez, akkor az hosszú távon visszaüt majd. Ha valaki a fogyasztóira hárít minden felelősséget, széttárva a kezét, az előbb-utóbb meg fogja dugni a macskáját, ahogy a közmondás tartja.

Hogyan ne dugjuk meg a macskánkat?

Egy bocsánatkérés alapvetően három részből áll.

  1. Az első része az okozott kár elismerése és annak lebontása, hogy a bocsánatkérő mit követett el rosszul, végig kerülve a feltételes fogalmazást. Nincs ha, amennyiben, esetleg, ez azért fontos, hogy tudjuk, a bocsánatkérő megértette a tetteinek a súlyát.
  2. Ezután jön a konkrét bocsánatkérés, szintén kerülendő a feltételes fogalmazás.
  3. Ezután pedig az ígéret jön és a fogadkozás, amikor a bocsánatkérő biztosít minket, hogy a jövőben ezt jobban fogja csinálni és fejlődni fog, akár konkrétumokat is megfogalmazva, hogyan tervez változtatni dolgokon, hogy ne fordulhasson elő ugyanez.

Ha pedig ezt a hármat teljesíti valaki jól, akkor az internet kegyes lesz hozzá, és valószínűleg kevésbé fog elterjedni róla, hogy vad és szenvedélyes dolgokat művelt a macskájával, vagy bárkinek a macskájával, amennyiben nem feküdt le senkinek a macskájával. Erre jó példa James Gunn, aki amikor nagy figyelmet kaptak a hasonlóan provokatív poénjai, vagy éppen a hímsoviniszta posztjai, eleget tett ezeknek a feltételeknek és bizonyította hosszú távon is, hogy tényleg tanult belőle és megváltozott.

Így amikor neonáci trollok betalálták hangos Trump-kritikusként, előásták ezeket a rettenetes tweetjeit, gyakran kontextusukból kiemelve párat, majd azt terjesztették, hogy a pedofil viccei azt bizonyítják, hogy valójában pedofil, ami miatt elkapkodott reakcióként kirúgta érte a Disney A galaxis örzői 3-ból, az internet nagy része a segítségére sietett. Sőt, visszatáncolásra késztették a Disney-t, felvállalva a hatalmas arcvesztést, és nemrég bejelentették, hogy mégis ő fogja rendezni a saját forgatókönyvéből a Marvel szuperhős-szériájának harmadik részét is. Az internet jóindulatát el lehet könnyen nyerni, csak meg kell érte dolgozni.

Másfajta pozitív példa TomSka viszonylag népszerű youtuber, aki miután látta, hogy a kommentszekciójában virágzik a gyűlöletbeszéd, felismerve a saját hatalmát, és megfelelően használva a következő tweetet tette márciusban közzé.

Időnként látok embereket extrém előítéletekkel a közönségemben. Ellenőrizetlenül ezek az ideológiák erősebbé válhatnak és erőszakos cselekedetekké alakulhatnak. Ha azon kapod magad, hogy gyűlölsz egy embercsoportot – embereket, akiket nem is ismersz – könyörgöm, gondold át a dolgot, mielőtt még késő lesz.

Félreértés ne essék, ettől egyetlen rasszista kommentelő se lesz hirtelen elfogadóbb, viszont azok a feliratkozói az adott csatornának, akik nem radikalizálódtak, de esetleg belecsúszhatnának a jövőben, egyértelmű jelzését kapják annak, hogy a rajongásuk tárgya – mert a mai youtuberek tekintetében egyértelműen rajongásról beszélhetünk – ki és mi mellett foglal állást ezekben a kérdésekben, ami segíthet abban, hogy kevésbé lehessen őket radikalizálni. Fiatal gyerekek ugyanis még hajlamosak másolni a körülöttük levő világot, amíg kifejlesztik saját személyiségüket, éppen ezért fontos, hogy a kedvenceik milyen mintát mutatnak nekik.

Ugyanis akár tetszik ez a népszerű tartalomgyártóknak, akár nem, példaképek, akik a viselkedésükkel hatással vannak nagyon sok emberre. Shanon Dawson persze fényévekre van a legkárosabb dolgoktól a YouTube-on, de a példája kiváló lecke lehet mindenki számára, hogy ne merüljön fel róla, hogy macskákkal hál. Mondjuk nem kell félteni Dawsont, ennek az egésznek nem különösebben lesz komoly hatása a karrierjére, továbbra is übersikeres tartalomgyártó lesz, amíg nem fekszik le mondjuk tényleg egy macskával. Mindenki kinevette magát, aztán már jóformán meg is feledkezünk róla. Pár nappal a macskás afférja után megkérte a pasija kezét, és arról beszélt a Twitter rögtön, fél év múlva már a többség nem biztos, hogy emlékezni fog erre az egészre.

De a leckékre érdemes, amit ebből az egészből tanulhatunk. Sose feküdj le a macskáddal, vagy beszélj a macskádról bármilyen szexuális kontextusban, többek között.

Kiemelt kép: Brent N. Clarke/FilmMagic

Ajánlott videó

Olvasói sztorik