Négy évvel ezelőtt ismerkedtünk meg a férjemmel, és most párterápiára járunk, hogy rendezzük az életünket. Egy évnyi szép szerelem után teherbe estem, és mint kiderült, ő akkor még nem akart gyereket. Elhagyott engem, ott maradtam egy teljes hónapig egyedül terhesen, aztán visszakönyörögte magát. Azóta együtt vagyunk ugyan, de csak a gyerek miatt, legalábbis ezt érzem. Fogalmam sincs, hogy ezt még helyre lehet-e hozni, hogy képes leszek-e neki valaha megbocsátani, hogy elhagyott. Nem tudom őt szeretni már, van arra esély, hogy újra azt az embert lássam benne, akit az első egy évben?
Az olvasói levelet Krisztina (ál)nevű olvasónktól kaptuk, aki sajnos a terhességét nem élhette meg komoly érzelmi válság nélkül.
Mit lehet tenni?
A terhesség a párkapcsolatokat és a várandós nőt is megváltoztatja lelkileg. A nőkre az érzelmi hangulati ingadozások jellemzőek, mind pozitív, mind negatív irányba kilendülnek az érzelmek. Az az optimális, ha a babát mindketten egyformán akarják, várják, megtörténik a csoda és együtt készülnek fel az apai és anyai szerepre a kilenc hónap alatt. A várandósság ideje alatt megnőhet az igény az összebújásra, az érintések, ölelések nagyon fontossá válhatnak a nő számára. Ha ebben a szituációban a férfi magára, elhagyja a nőt a születendő gyerek miatt, akár egy életre szóló sérülés és bizalomvesztés is kialakulhat a nőben.
Ezeket az információkat tudva talán jobban érthető, hogy olvasónk miért áll négy év után is bizalmatlanul a férjéhez, és az is érthető, hogy miért engedte vissza a gyereke édesapját. A férfi helyzete sem egyszerű, ezt is érdemes végiggondolni, mielőtt még bárki ítélkezne. A férfi találkozik álmai nőjével, szerelmesek lesznek, együtt töltenek egy csodás évet, majd a nő váratlanul terhes lesz. Megtörténik, hogy a férfi még nem áll készen az apaságra, és megijed attól a felelősségtől, ami rá vár. Mi is vár rá? Élete végéig lesz egy gyereke, akiről gondoskodnia kell anyagilag és érzelmileg is. Ehhez egzisztencia szükséges, anyagi háttér és érzelmi biztonság.
Nagy valószínűséggel a férfi megijedt a rá váró feladatoktól, olvasónk pedig elveszítette az érzelmi biztonságát és a bizalmat. Mindez nem jelenti azt, hogy a szerelem elmúlt volna, és azt, hogy csak a gyerek miatt vannak együtt. Azóta eltelt már pár év, és feltételezhetően mindketten beleszoktak az apai és anyai szerepbe.
A párterápia többek között arra jó, hogy felfedje a mélyebb okokat, sérüléseket, hogy ezeket ne nyelje le egyik fél sem, hanem szembenézzenek a gondokkal és együtt megbeszéljék. Elképzelhető, hogy olvasónk esetében a terhesség alatt történt szakítással valóban véget ért a kapcsolat, és ma már csak szülőként vannak jelen a gyerek életében. Lehet, hogy még visszahozható a korábbi felhőtlen szerelem, ami ugyanolyan már sohasem lesz, de annál jobb, tartalmasabb és mélyebb biztosan lehet. Hiszen egy hatalmas felelősséget vállaltak együtt, és ha mindketten szeretnének boldogabb szerelmi életet élni egymással, akkor az már 50 százalék, hogy sikerülni is fog.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
