Tíz évnyi házasságom ment tönkre a testvérem miatt, fogalmam sincs, volt-e valaha ilyen helyzetben bárki más, de képtelen vagyok feldolgozni a történteket. Egy évvel ezelőtt, nyáron derült ki, hogy a férjem és a nővérem közt több van, mint sógori viszony. Együtt nyaraltunk mindannyian, a testvérem családja és a mi családunk, a gyerekek is velünk voltak, majd egyik este, miután lefektettem a kisebbik lányunkat aludni, kimentem a hotel kertjébe a férjemhez.
Az olvasói levelet Napsugár (ál)nevű olvasónktól kaptuk, nincs könnyű helyzetben, több tűz közé szorult, holott minden vágya valahogyan túlélni a fájdalmat, amit a megcsalás miatt érez.
„Az ölében találtam a nővéremet, és sugdolóztak, kacarásztak, majd megcsókolták egymást. Azt hittem, hogy tévedek, és rosszul látom, de nem. Azonnal kivertem a balhét, kiabáltam velük, üvöltöztem, a férjem állított meg, hogy ne verjem meg a testvéremet. A nyaralást a fogaimat összeszorítva végigcsináltam, de ahogy hazaértünk, nekiestem a férjemnek, aki heteken át csöpögtette az információt a viszonyukról. A végén bevallotta, hogy beleszeretett a nővérembe. Elválunk. A kérdésem az, hogy hogyan tegyem magam túl mindezen. A testvéremmel azóta se állok szóba, de a gyerekek és a családunk állandóan nyaggatnak, mikor találkozunk velünk. A gyerekek nem tudják a válás pontos okát, és nem is szeretném nekik elmondani. Hogy kezeljem ezt az egészet?”
Hogyan lehet túlélni egy ilyen helyzetet?
Az újabb olvasói levelünk szinte egy tévés családregény alaptörténete, csakhogy a valóságban ott vannak a gyerekek, akik szintén áldozatai a helyzetnek, továbbá a család, a testvérek szülei, rokonai. A férj félrelépésével olvasónknak dupla gyászt kell megélnie, gyászolja a testvérével való kapcsolatát és a társa elvesztését. A válással együtt járó jogi procedúra mellett a családi viszonyok rendezése is sajnos olvasónkra vár, azzal a tudattal kell élniük az egész családjuknak, hogy semmi nem lesz már a régi.
Az élménykeresés, a szerelmi háromszög tabu mivolta motiválhatta a férjet a hűtlenkedésre, ám az ilyen kapcsolatok nem tartanak sokáig, ahogy kiderül, és ahogyan vége lesz a tiltott gyümölcs érzésnek, valószínűleg a szerelem is elmúlik. Ez persze sovány vigasz mindenkinek, hiszen a családi kötelékek bánják a tilosban járkálást, és a testvérkapcsolat is tönkrement ezzel együtt. Lehetséges, hogy a testvérek kapcsolatát a rivalizálás jellemzi, akár kisgyerekkoruk óta, és a versengés köztük, amiben gyerekként kiderül, melyikük milyen területen jobb, valahogyan felnőttkorukra is megmaradt.
Sokszor az ez nekem jár mint bosszú jelen lesz a felnőttkorban is, és ez bizony megmutatkozhat abban is, ha a testvér elszereti a sógort. Így tehát számolni kell azzal is, hogy nem biztos, hogy a nővért az igaz szerelem vezette a sógora karjaiba, mindenesetre ami megtörtént, megtörtént. Vannak olyan testvérek, akik elszeretik egymás partnereit, de ritka, ha ez a felnőttkorra, a családalapítás után is megmarad. A testvérkapcsolatoknál szerencsések azok, akik barátként élik az életüket testvérként, és nem esküdt ellenségként.
A lélekben ilyenkor hasonló történik, mint amikor elhalálozik egy közeli hozzátartozónk, és piszkosul fáj, hiánya jelen lesz életünk végéig. Olvasónkkal is ez történik, csak éppen élete végéig azzal a tudattal kell élnie, hogy nem bízhat meg a testvérében. A helyzetet csak az idő gyógyítja meg, a gyász folyamatának minden fázisán végig kell menni, ha nagyon nehéz emellett a hétköznapokat élni, célszerű terápiás segítséget kérni. A naplóírás segíthet önállóan feldolgozni a történéseket, az írás vezeti a gondolatokat, és ha minden reggel és este leírja valaki, mit érez, mennyire dühös, a csapongó érzéseit, fájdalmat valamennyire kontrollálni tudja az írással.
A gyerekeket nem szükséges beavatni abba, ami történik, viszont muszáj valahogyan együttműködni a testvérrel amellett, hogy a megbocsátás folyamata akár évekig is eltarthat. A baráti viszony és a közös nyaralás már oda, de évente egyszer-kétszer a felszínes, se negatív, se pozitív kapcsolattal se magunknak, se a család többi tagjának nem árthatunk.
A sorozatunk többi cikkét ide kattintva olvashatod el.
Kiemelt kép: Besenyei Violetta
