Világslágerekkel és közeledve az ünnepekhez, karácsonyi örökzöldekkel érkezett a filharmonikusok otthonába a népszerű énekesnő, akiről ma kevesen tudják, hogy valaha a Neoton Família egyik oszlopos tagja volt. Azóta eltelt néhány esztendő, számos zenei siker sorakozik Szulák Andrea névjegye mellett, de színházi szerepeiről és kedvelt televíziós műsorairól sem szabad megfeledkezni. A művészt Győrhöz és a zenéhez fűződő kapcsolatáról kérdezte portálunk.
A győri teátrum kapcsán sokat játszott városunkban. Milyen érzésekkel tér vissza a kisalföldi megyeszékhelyre?
Csak szuperlatívuszokban nyilatkozhatok, hiszen a mai napig olyan sokat jelent számomra Győr, mint amikor az ember hazamegy a nagyszüleihez a városba, ahonnan elszármazott. Nagyon sok szép, fontos és izgalmas emléket őrzök a megyeszékhellyel kapcsolatban, mindig egy őrült nosztalgia amikor felkeresem a várost. Győr úgy fejlődik, hogy közben megmaradnak azok az értékes dolgok benne, ami miatt nagyon szerethető. Nagyon sokat jelent, ha visszatérhetek, ha itt koncertezhetek, éppen ezért a mostani látogatásomkor is úgy építettem fel a programomat, hogy nyugodtan megebédelhessek és sétálhassak egyet a történelmi belvárosban. Ezek hozzá tartoznak Győrhöz, úgyhogy itt mindenképpen itthon vagyok!
Milyen a kapcsolata a méltán híres Győri Filharmonikus Zenekarral?
Egyszerűen szerelmes vagyok a társulatba az első perctől kezdve. Először idén, Valentin napkor találkoztunk, amikor Nyári Károlynak volt egy nagy sikerű hangversenye, melyen mint vendég szerepeltem. Az a megragadó érzés, mikor mindegyik zenész szeméből kivétel nélkül valami pozitív, valami derűs árad, az szó szerint szárnyakat ad egy előadóművésznek. Olyan muzsikusok vannak ebben a társulatban, akik nemcsak, hogy az ország legkiválóbb hangszeres tudású tehetségei, hanem egyúttal hihetetlen nyitott, kedves és érzékeny személyiségek is, akikkel élvezetes a közös munka. Ráadásul van, akivel már korábban, a színházban is együtt dolgozhattam. Nagyon nagy hála és köszönet illeti a zenekart, hiszen nemrégiben tüdőgyulladásom volt, most éppen gyógyuló fázisban vagyok, így nagy részben hozzájárultak ahhoz, hogy sikeres legyen a koncert. A karmester Silló Istvánról nem is beszélve, akit hosszú évek óta ismerek.
Miért meghatározó az életében a zene?
Nagyon sokan megkérdezik tőlem, hogy valójában mi vagyok én? Énekes, vagy színész, vagy televíziós „show-néni”? Azt gondolom magamról elsősorban, hogy zenész-muzsikus, hiszen a zene ad egy olyan jövőképet, hogy amikor az ember már nem a színpadon áll, vagy nem körülötte forog a világ, hanem egy kicsit a háttérben tud tevékenykedni, akkor a zene ehhez hozzásegíti. Egy paradigmaváltáshoz is hozzásegít, mert nem hiszem, hogy idős korban feltétlenül a színpadon kell állni, hanem eljön az idő, amikor kicsit hátrébb kell állni és ebben nyújt nagy kapaszkodót a zene. Profánul fogalmazva: ha már nem fogok énekelni, a zene akkor is az enyém lesz és akkor majd át fogom tudni adni azokat a dolgokat, melyekhez most van tehetségem. Remélem legalábbis, hogy így lesz, ha nem akkor lángossütő leszek…(nevet)
Hogy érzi, a karrierje kezdete óta sokat fejlődött vagy változott a hangja?
Hogy fejlődött-e azt csak azok tudják megítélni, akikkel együtt dolgozom. Az tény és való, hogy vannak benne változások, vannak benne érettebb pillanatok. Az biztos, hogy fontos bizonyos időközönként megújulni, lépést tartani a korral és a világgal, ami bennünket körülvesz, és ha ezt harmóniába, szinkronba tudja hozni valaki, akkor igazán boldognak mondhatja magát.
