Valahol sorsszerű, hogy az idén már több komoly győzelmi lehetőséget is elszalasztó Charles Leclerc éppen a Belga Nagydíjon szerezte meg első futamgyőzelmét a Forma-1-ben. Egy nappal azután, hogy barátja és korábbi versenyzőtársa, Anthoine Hubert ugyanazon a pályán belehalt az egyik betétfutamon, az F2-esek versenyén elszenvedett szörnyű balesetbe.
300 km/órával száguldozni, folyamatosan a határon autózni eleve olyan kihívás, amely állandó koncentrációt igényel, hiszen egyetlen hiba is végzetes következményekkel járhat. Az erős karakter és a mentális edzettség alapfeltétele annak, hogy valaki beférjen a legszűkebb elitbe, a Forma-1 világába, Leclerc pedig ezen a téren annyira kiemelkedik, mintha nem is 21 éves lenne, hanem egy veterán pilóta.
A győzelem miatt emlékezetes ez a nap, de beárnyékolja az örömöt Anthoine halála. Eszembe jutott az első gokartbajnokság, amit megnyertem, még 2005-ben és ahol egymás ellen versenyeztünk. Nehéz kiélvezni a mostani sikert, de két-három hét múlva már helyre tudom tenni magamban a történteket
– mondta Leclerc, aki Hubert-nek ajánlotta a győzelmét.
A szombati haláleset ismét kőkeményen az arcunkba vágta, hiába a rengeteg biztonsági intézkedés, amely a pilóták testi épségének védelmében születik, ez még mindig egy nagyon veszélyes üzem, amelynek a varázsát sokszor éppen az adja, hogy ezek a vakmerő sportolók a pengeélen táncolnak, amikor ki akarják hozni a maximumot az autóból és önmagukból.
A nézők számára is ez teszi vonzóvá, értékelik, amit kockára tesznek a pilóták, és közben tisztában vannak, hogy ez a sportág mennyi mindent megkövetel tőlük, bár az ötszörös világbajnok Lewis Hamilton úgy érzi, ilyen szempontból nincsenek eléggé megbecsülve.
Ha valaki azt gondolja, hogy ez egy biztonságos sport, az óriásit téved. Az összes autóversenyző az életet teszi kockára, amikor kimegy a pályára, és az embereknek ezt sokkal jobban kellene méltányolniuk. Mert most azt érzem, sem a szurkolók, sem a sportban dolgozók egy része nem értékeli ezt eléggé. Anthoine egy hős az én szememben, amiért ilyen kockázatot vállalt, miközben az álmait üldözte. Nagyon szomorú vagyok a történtek miatt
– nyilatkozta Hubert halála után Lewis Hamilton.
Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke annyit tett hozzá, a laikusok, akik csak a tévén keresztül követik az eseményeket és sosem száguldoztak óriási sebességgel egy versenyautóban, azok nem érzik át igazán, mi is zajlik ilyenkor a pilóta fejében.
„Ez a gladiátorok sportja, ami a bátorságról, a tehetségről és a kockázatvállalásról szól. Szerencsések voltunk, hogy évekig elkerültek minket a nagyon súlyos balesetek, így egy időre el tudtuk felejteni, mennyire veszélyes ez a sport, Lewis is ezt akarta kihangsúlyozni. Ha az Eau Rouge kanyart 260-270 km/órával gond nélkül beveszik a pilóták, az számunkra már természetesnek tűnik, pedig a hatalmas sebesség miatt itt is nagyon nagy a kockázat, és ennek tragikus kimenetele is lehet”.
Leclerc azt mondta, először szembesült azzal a lelki teherrel, hogy autóba kellett ülnie, és kimennie arra a pályára, ahol egy nappal korábban végzetes baleset történt.
Elég embert próbáló feladat lehajtani a plexit és ugyanolyan sebességgel beemenni a kanyarokba, miközben ott van a fejedben, mi történt. Aztán belátod, hogy nincs más választásod, különben semmi esélyed a többiekkel szemben
– adott betekintést a pilóták lelkivilágába Leclerc.
A Nemzetközi Automobil Szövetség (FIA) által szervezett versenysorozatban a mostanit megelőzően utoljára Jules Bianchi szenvedett halálos balesetet, aki a 2014-es Japán Nagydíjon szerzett súlyos fejsérülést, és a szervezete 2015 nyarán adta fel a harcot.
Bianchi Leclerc keresztapja volt, úgyhogy a Belga Nagydíjat megnyerő monacói klasszis az utóbbi évek mindkét tragédiájában érintett volt. Leclerc bátyjaként tekintett a nála nyolc évvel idősebb Bianchira, aki nagy segítséget nyújtott számára a gokartpályafutása elején, később pedig mindketten a Ferrari akadémiájára kerültek. Aztán amikor úgy tűnt, Bianchi pályafutása kiteljesedett, jött a szuzukai baleset, ami megrázta az autósport világát.
„Soha nem gondoltam arra, hogy Jules halála miatt abba kellene hagynom a versenyzést. Az első naptól kezdve tisztában van az ember vele, hogy ez egy veszélyes sport, ami sosem lesz biztonságos. Igaz, hogy az autók évről évre egyre biztonságosabbak, de amikor 340 km/órával száguldasz, abban mindig van kockázat. Jules mindig mellettem volt és segített, hogy jobbá váljak, és amikor balesetet szenvedett, az volt bennem, hogy folytatnom kell és úgy kell versenyeznem, hogy büszke lehessen rám” – emlékezett Leclerc.
Ezek után nem csoda, hogy nagyon nehezen tudott koncentrálni, az edzéseken nem volt ott fejben, de aztán elbeszélgetett magával.
„Feltettem a kérdést magamnak, hogy ha apám itt lenne, mit várna el tőlem a hétvégén, és nagyon gyorsan bevillant a válasz – azt akarná, hogy nyerjek” – mesélte Leclerc, aki mindkét versenyen elsőként intettek le azon a hétvégén, igaz, egy 10 másodperces büntetés miatt az egyik első helyből végül második lett.
Hogy Leclerc élete két nagyon fontos szereplőjét elvesztve sem roppant össze, abban óriási szerepe van annak, hogy már egészen fiatal korától mentális tréningeken vesz részt.
„Az egész a koncentrációról szól, arról, hogy higgadt maradj a feszült helyzetekben vagy hogy minél előbb lenyugtasd magad, ami nagyon fontos. Egy Forma-1-es hétvége iszonyatosan zsúfolt, és a nagy pörgésben jól jön, ha van öt perced venni egy nagy levegőt és kitisztítani a fejed. A végén ezen a kis részletek is komoly jelentőséggel bírnak”.
Az már tavaly, a Sauber pilótájaként is látszott rajta – 39 pontot gyűjtött, amivel a 13. helyen végzett –, hogy kivételes képességekkel bír, amelyek arra predesztinálják majd, hogy a Forma-1 elkövetkező egy-másfél évtizedének meghatározó alakja legyen. A korábbi világbajnok Jenson Button már januárban megjósolta, hogy az idei év vízválasztó lehet Vettel számára, mert Leclerc rendesen megizzaszthatja.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Vettel is nyerhetett volna Kanadában, ha nincs a büntetés, ami miatt Hamilton ölébe hullott az első hely, Leclerc első sikere viszont már nagyon érett, Bahreinben például motorprobléma miatt kellett lemondani az első helyről, pedig kényelmes előnnyel vezetett a Mercedesek előtt.
Bakuban aztán saját magát hibáztatta, amikor a kedvező előjelek után lezúzta az autót az időmérőn, hazai pályáján, Monacóban a csapat szúrta el számára az időmérőt, Ausztriában pedig a másik fiatal titán, Max Verstappen előzte meg két körrel a vége előtt egy vitatott manőver végén. 8 futammal az idény vége előtt Vettel negyedik (169 pont), Leclerc ötödik (157) a pontversenyben, de a meggyőzőbb, látványosabb teljesítményt összességében mégis a versenysorozatban második évét töltő pilóta nyújtotta.
Az eredményei magukért beszélnek. Sosem könnyű egy versenyzőnek egy olyan topcsapatban teljesíteni, mint a Ferrari, ahol ráadásul egy négyszeres világbajnok a társad tengernyi rutinnal megáldva. Hát még ez mennyire komoly kihívás, hogy az edzéseken és a versenyeken is folyamatosan felülmúld őt, Leclerc azonban pontosan ezt csinálta. Több alkalommal is peches volt, akár már három futamot is megnyerhetett volna idén. Sok nagy dolgot várhatunk még tőle, és lelkesít a tudat, hogy testközelből, ellene versenyezve figyelhetem, ahogy még jobbá válik. Jó móka volt üldözni őt Spában, csak egy kicsit gyorsabb volt
– dicsérte Leclerc-t a Belgiumban másodikként záró, a pontversenyt 65 ponttal vezető Hamilton, akinek minden szaván érződik a rivális felé áradó tisztelet.
A Spában aratott győzelem után a Ferrari háza táján kivirultak az arcok, főleg, hogy a hétvégén jön a hazai futam Monzában, ahol a hosszú egyenesekben őrült sebességgel lehet száguldozni, ami elvben fekszik az olasz istálló autóinak,
Most itt a nagy lehetőség, és ha Leclerc a hazai versenyen is lenyomja Vettelt, akkor a németek kedvence talán elkezdhet gondolkozni azon, van-e még jövője a csapatnál.
Nyitókép: JOHN THYS / AFP
