A mai futballban már ritka kincs a klubhűség, amikor hetente lehet arról olvasni, hogy a tavaly nyáron világrekordért, 222 millió euróért megvett Neymar akár már egy szezon után elhagyhatja a PSG-t, és visszatérhet Spanyolországba, csak éppen korábbi csapata legnagyobb riválisához, a Real Madridhoz,
Milánó kék-fekete felében igazi legendaként tekintenek a most 44 éves Zanettire, aki 1995 és 2014 szolgálta a klubot – legalábbis játékosként, mert a visszavonulása után is maradt a klubházban, alelnökként pedig kénytelen rendszeresen öltönyt hordani, pedig négy éve még abban reménykedett, hogy ezt megússza.
„Mostanra megszoktam, ez már az új életformámhoz tartozik, egy klub menedzserének így kell viselkednie” – mondta egy mosoly kíséretében a 24.hu-nak Zanetti, aki a Szent Pál Akadémia FC és az Inter Academy együttműködésének szentesítése miatt érkezett Budapestre.
Zanetti sok tekintetben példaképnek számít, elég, ha annyit mondunk, ő a kevés interes egyike, akire a város másik csapatának fanatikusai, a milanosok is felnéznek.
ezt a két jelzőt emelte ki Zanetti az utánpótlás játékosok legfontosabb tulajdonságaként a budapesti sajtótájékoztatón, ő pedig tökéletesen megteljesítette mindkettőt a pályán és azon kívül is.
A hűségről már ejtettünk szót, hiszen úgy ragaszkodott a kék-fekete mezhez, mint újszülött gyerek az édesanyjához, de a magánéletében is az állandóságra törekedett, későbbi feleségével, Paulával 19 évesen ismerkedett meg, és azóta is nyerő párost alkotnak immáron három gyermeket nevelve.
Az áldozatkészsége és az állhatatossága pedig már akkor megmutatkozott, amikor 1989-ben kirakták az Independiente akadémiájáról, mondván,
Nem pánikolt, fogta magát és beállt kőművesként dolgozó édesapja mellé, és később elárulta, élvezte, hogy valami kézzelfogható és hasznos dologgal foglalkozhat.
A házépítés egy olyan metafora, ami az életfilozófiámként is felfogható: elkezdeni az építkezést az alapoktól és aztán elérni a csúcsra.
Az Independiente – amelynek a mai napig óriási szurkolója vagyok – visszautasítása után sok mindent megtanultam az életről, mentálisan megerősödtem, és eldöntöttem, hogy nem adom fel, szerencsét próbálok másik csapatnál” – nyilatkozta korábban.
Így került az akkor másodosztályú Tallereshez, ahol mindössze egy szezont töltött el, mert lecsapott rá az élvonalbeli Banfield. Ahol annyira jó teljesítményt nyújtott, hogy egyből felfigyelt rá a két argentin kirakatcsapat, a Boca Juniors és a River Plate, de ő már ekkor megmutatta, hogy nem csábul el egykönnyen, és végül csak 1995-ben váltott, amikor mai értéken számolva 6,5 millió euróért elvitte az Inter,
„Számomra óriási megtiszteltetés volt, hogy tagja lettem ennek a családnak. Sok-sok kellemes pillanatot éltünk meg együtt, nagy győzelmekben volt részünk közösen, és ennek Moratti ugyanúgy a főszereplője volt, mint a játékosok” -magyarázta Zanetti, amikor a 2013 óta már csak tiszteletbeli elnöknek számító korábbi Inter-főnökről kérdeztük.
1995-ös érkezése után sokáig csak az 1998-as UEFA-kupa-győzelmet tudta felmutatni a csapattal, és ő maga is elismerte, voltak nagyon nehéz időszakok, amiket át kellett vészelni.
Óriási góllal járult hozzá az 1998-as UEFA-kupa-sikerhez:
Bár a klub iránti hűsége és elkötelezettsége megkérdőjelezhetetlen volt, több csapat is szerette volna a soraiban látni, a Manchester United legendás skót edzője, Alex Ferguson, valamint a Barcelona és a Real Madrid is tett egy kísérletet arra, hogy meggyőzze, érdemes váltania.
„Büszkeséggel tölti el az embert, amikor azt hallja, hogy ilyen nagy csapatok érdeklődnek iránta. De ha mérlegre tettem a dolgokat, az mindig az Inter felé billent,
– vallotta be.
Aztán 2005-ben beindult a henger, onnantól kezdve 2011-ig minden évben nyert legalább egy trófeát az Interrel, a csúcs természetesen a 2010-es év volt,
majd bónuszként még az olasz Szuperkupát és a klubvilágbajnokságot is hozzábiggyesztették.
Akkoriban egy bizonyos José Mourinho volt az Inter edzője, aki előszeretettel hívatja magát a Special One-nak, ezzel is utalva arra, hogy ő valami olyat tud, amit más nem. Ami tény, egyelőre ő az egyetlen edző az Inter történetében, akinek összejött a triplázás, sőt bajnoki címet is vele nyert utoljára a csapat, úgyhogy Zanettinél arról érdeklődtünk, miért pont az egóban verhetetlen portugál lett az etalon.
„Nagyon erős közösséget alakított ki, elsősorban arra koncentrált, hogy a játékosok személyiségét fejlessze, és ebbe beleadta az ő sajátosságait, a rátermettségét, azt, ahogyan felkészült a meccsekre. Ez mind közrejátszott abban, hogy győzelemre vezetett minket”.
Úgy tűnt, az Inter idén felnőhet a Serie A-t évek óta uraló Juventus mellé, és a Napolival egyetemben komoly kihívója lehet a címvédőnek, 16 fordulón keresztül őrizte a veretlenségét, aztán az Udinese elleni meglepő hazai vereségnél valami eltört, így most azért küzd a csapat,
„Ezen dolgozunk, hogy visszatérjünk a BL-be, ez egyfelől a csapat feladata a pályán, másfelől a klubházban is van dolgunk bőven, hogy elérjük a céljainkat” – mondta diplomatikusan Zanetti.
Aki több szempontból is csodabogárnak számított a modern futballban, sosem érdekelte a csillogás, inkább melózott alázatosan az első perctől az utolsóig, így ragadt rá a Traktor becenév.
Legendásan megszállott volt az edzések terén, még az esküvője napján sem tétlenkedett,
Egy ízben felesége egy olyan török hotelben foglalt szállást, ahol nem volt konditerem, de Zanetti feltalálta magát, egy hátizsákot telepakolt könyvekkel, majd miután azt felvette, még megkérte a nejét, hogy üljön a nyakába, és így csinálta a comberősítő guggolásokat.
Manapság, amikor egy szokatlan Neymar-frizurából is hír születik, Zanetti ezen a téren is konzervatívnak számított, néhányszor meg is találták, amiért egész pályafutása során a jellegzetes jófiú frizurával zakatolt a pályán.
Mintha megállt volna az idő, pedig ez 18 szezon zanettis Panini-matricája:
A védjeggyé vált séró az anya, Violeta találmánya, aki a kis Javiert úgy engedte el suliba, hogy előtte a fésülködés közben kicsit bevizezte a haját, hogy úgy álljon, ahogy kell.
Ha csak egyetlen hajszálam nincs a helyén, akkor már nem érzem jól magam. Precíz ember vagyok mindenben, és az, hogy rendben van a hajam, önbizalmat ad. Ez is része az imidzsnek, és egyben a karakteremet is visszaadja”.
Zanetti univerzális játékos volt, a védelem bármelyik szélén, de középen is ugyanolyan megbízható teljesítményt nyújtott. A csatárokat mindig megkérdezik, hogy ki volt a legkeményebb védő, aki ellen pályára lépett, úgyhogy mi is megtudakoltuk emberünktől, melyik ellenfél okozta számára a legtöbb gondot.
„Ryan Giggs. Akár a klubban, akár a válogatottban játszottunk egymás ellen, nagyon nehéz volt őt megfékezni”.
Ha már ő szóba hozta a válogatottat, ne hallgassuk el,
Az első meccsére 1994 novemberében került sor, amit azért érdemes külön megemlíteni, mert Argentína felnőtt szinten 1993 óta, vagyis 25 éve nem nyert semmit. Ismerve az argentin futball erejét, látva a jobbnál jobb játékosokat, ez egy nagyon súlyos statisztika, és az okokat mindenki csak találgatja.
Zanetti szerint túl sok olyan döntő volt, ahol nem nekik kedvezett a szerencse, és tény, a 2014-es vb-finálé, vagy a 2015-ös és 2016-os, egyaránt büntetőkkel elvesztett Copa América is nüánszokon múlt. De ezeken felül is volt még vesztes Konföderációs Kupa-döntő (2005), valamint két elbukott Copa-finálé (2004, 2007).
„Addig folytatjuk és megyünk előre, amíg nem nyerünk. Remélem, a nyári világbajnokságon főszereplők leszünk” – tekintett előre Zanetti az év legnagyobb futballeseményére.
Ha Argentína és futball, akkor Lionel Messi. Vagy Diego Maradona. Ki lehetne autentikusabb forrás, mint egy argentin, hogy eldöntse az örök vitát, melyikük a jobb.
„A maga idejében Maradona a világ legjobbja volt, ahogy most Messi is az.
A lényeg, hogy mind a ketten argentinok”
– ez így döntetlennek tűnik, úgyhogy nem lettünk okosabbak.
Maradonával egyébként nem volt szerencséje, hiába nyert meg mindent 2010-ben az Interrel, az akkori szövetségi kapitány nem vitte magával a dél-afrikai tornára, ahogy 2006-ban José Pekerman sem válogatta be.
“Ez is a foci a része. Mindent megtettem, sőt még annál is többet, de a végső döntés nem rajtam múlt. De e tekintetben nyugodt vagyok” – emlékezik vissza, mi meg úgy érezzük, azért háborgott a lelke rendesen, hogy csak tévéből nézhette a többieket.
Zanettinek három gyermeke van, de nem csak róluk gondoskodik, alapítványa révén a hátrányos helyzetű argentin fiataloknak segít, ezen felül korábbi csapattársával, Esteban Cambiassóval is összefogtak, és focisulikat hoztak létre. Azért megkérdeztük tőle, két fia, Ignacio és Tomás közül lehet-e valakiből egy Kistraktor, akiért ismét milliók rajonganak majd.
„Mind a három gyerekem – van egy lányom is, Sol, ő a legidősebb – szenvedélyes focirajongó, és hatalmas Inter-drukkerek. Most úgy látom, van bennük annyi, hogy megpróbálják, a többi majd kiderül”.
