Augusztus harmadikán még a Braga elleni Európa Liga-selejtezőn játszott, két héttel később viszont aláírt az Újpest FC csapatához a svéd középpályás. Anton Jönsson Salétrost hazája egyik legnagyobb tehetségeként tartják számon, mégis otthagyta nevelőegyesületét, hogy a magyar bajnokságban játszhasson.
A Megyeri úti edzőpályáról a meleg miatt kissé fáradtan, de mosolyogva sétált le az újpestiek tizenhatos számú játékosa. Izgalomnak nyoma sem volt a 21 éves futballista arcán, hiszen, mint elmondta, Svédországban is rendszeresen adott interjút. Az első kérdés viszont meglepte.
Úgy tudom a teljes neve valójában Anton János Jönsson Salétros. A magyar keresztnevét használta valaha?
Nem, soha nem szólítottak még Jánosnak. Ez csak az anyakönyvi kivonatomban és az igazolásomon szerepel. Anton vagyok ‒ meséli mosolyogva a középpályás, félúton az öltözők felé.
Csak két hete, hogy Magyarországra érkezett. Milyenek az első benyomásai?
A csapattársak befogadtak, a város pedig nagyon tetszik. Minden körülmény adott a jó szerepléshez. Egészen más Budapesten élni, mint Svédországban, de jó értelemben más. Szükségem volt a környezetváltozásra. Eddig csak turistaként jártam Budapesten, de amikor Újpestre igazoltam, kifejezetten motivált, hogy ebben a városban élhetek.
Akkor beszéljünk erről kicsit részletesebben! Egyik nap még Bragában lépett pályára az Európa Liga selejtezőjében, pár héttel később pedig a sokak által lesajnál magyar élvonalba szerződött. Miért?
Svédországban nem azon a poszton játszottam, ahol szerettem volna. Az én posztom a középpálya közepén van, az AIK-nak viszont szüksége volt egy olyan játékosra a bal szélen, aki a 3-5-2-es rendszerben tud játszani. Ez egy amolyan átmenet a balhátvéd és a bal szélső középpályás között. Meg tudtam oldani a feladatot, de én középen akarok futballozni, ott érzem jól magam, ott tudom a legjobb teljesítményt nyújtani. Az edzőnk viszont hajthatatlan maradt, ezért a sarkamra álltam és megkértem a klubomat, engedjenek el máshová, ahol ebben a pozícióban játszhatok.
Ekkor jött az Újpest megkeresése.
Igen, az ügynököm hívott, hogy van egy magyar csapat, amelyik szívesen látna. Kicsit utánanéztem az Újpestnek, láttam, hogy budapesti egyesületről van szó. Nagyon jó érzésem volt a klubbal kapcsolatban, ezért egy héttel a megállapodás előtt meglátogattam az Újpest csapatát. Egyeztettem a vezetőedzővel, megnéztem a pályákat, a székházat. Tetszett, amit láttam.
Gondolom, voltak más ajánlatai is.
Persze, mérlegelnem kellett, hogy melyik a legkedvezőbb lehetőség.
Édesapja magyar, ennek köszönhető, hogy az Újpestet választotta?
Részben. Mint minden focistának, nekem is az a célom, hogy a lehető legjobb bajnokságokban játszhassak. Svédországban a legtöbb csapat műfüves pályán játszik, mivel az északi időjárás szinte lehetetlenné teszi, hogy karbantartsák a gyepet, nekem viszont fontos volt, hogy minél többször rendes füvön futballozhassak – akárcsak a legjobb bajnokságok csapatai. Magyarországon pedig erre is lehetőségem lesz. Emellett bízom a rendszeres játéklehetőségben is, a saját posztomon.
Mi a helyzet a magyar nyelvvel? Elkezdte tanulni?
Csak mostanában fogom, sajnos még egyáltalán nem beszélem a nyelvet. Mindig érdekelt, de otthon svédül beszéltünk, aztán soha nem ültem neki. A féltestvérem viszont tud magyarul, ezt mindig is irigyeltem tőle.
A családban más is sportol?
Nem, én vagyok az első, aki ezt a pályát választotta. Nagyon szerettem focizni, így megkértem apámat, hogy keressünk nekem egy csapatot. A többi már ment magától.
Három és fél idény után légiósnak állt. Mindig is ez volt a terv?
Abszolút! Előbb-utóbb ki akartam próbálni, milyen bepakolni egy hátizsákba és nekivágni a nagyvilágnak. Az, hogy az úti cél Magyarország, vagy valamelyik másik ország, szinte nem is számított. Persze amellett, hogy érdekelt a légióskodás, külön öröm, hogy Budapestre költözhettem.
Pedig a magyar bajnokságnak nem jó a megítélése.
Azért mégis csak ott a Videoton, ami az Európa Liga csoportköréért harcolt! Szerintem nincs olyan nagy különbség a két bajnokság között. Más, mint a svéd élvonal. Nem rossz, csak másmilyen.
A Balmazújváros ellen bemutatkozott az NB I-ben. Nem középen, hanem a bal oldalon, vonaltól vonalig játszott. Mi a különbség a svéd és a magyar élvonal között?
Amennyit eddig láttam, abból az derült ki számomra, hogy az NB I-ben nagyobb a hangsúly a fizikai párharcokon. Svédországban inkább a technika fontos, itt viszont olyan játékosok is vannak, akiknek az a legfőbb feladatuk, hogy sokszor ütközzenek.
Középpályásként önnek is lesz alkalma ütközni.
Igen, bár én elsősorban a játékot szervezném. Inkább irányító vagyok, mint labdaszerző.
Bal szélen, balhátvédként is bevethető, sőt a középhátvéd posztja sem hozza zavarba. Szinte Jolly Joker a bal szélen!
Köszönöm, szerencsére feltalálom magam a pálya bármelyik pontján, de nekem a középpálya közepe a legfontosabb. Ott akarok játszani, és remélem idővel Nebojsa Vignjevics is ott számol velem.
Legyen őszinte: mennyit tud a magyar labdarúgásról?
Hát… Tudom, hogy a Videoton az Európa Ligáért harcol. Amikor megnéztem az Újpestet, mint lehetséges új klubomat, nézegettem a csapatokat is, de ennél sokkal többet nem tudok egyelőre.
Szívesen maradna akár hosszú távon is?
Most itt vagyok, meglátjuk hogyan alakul ez az év, aztán leülünk majd mindkét klubbal tárgyalni. Van kivásárlási opció a szerződésemben, tehát elvben van rá lehetőség.
Ha úgy alakulnának az események, elfogadná a magyar válogatott meghívóját?
Miért is ne? Félig magyar vagyok, érdekesnek hangzik. Ahogy az előbb is mondtam, ez még a jövő, én a jelenre koncentrálok. A jelenben pedig az Újpestben kell jól játszanom. A többit majd meglátjuk.
