Manapság – de legalábbis Európában biztosan – már nem találunk azokból a klasszis kapusokból, akik nemcsak a gólvonalon, de a támadótérfélen, a tizenhatos környékén is annyira magabiztosan állnának a labda mögé, mint egykoron a paraguayi Jose Luis Chilavert, vagy minden idők leggólerősebb kapusa, Rogério Ceni. Igaz, Manuel Neuer, a Bayern München hálóőre néhány éve valamit visszahozott a “régiből”, amikor tétmeccsen a félpályán passzolgatott csapattársaival, de mégis: a 90-es évek végén, a 2000-es évek elején Dél-Amerikában volt a gólvágó kapusok aranykora – akkor és ott nem volt nagyobb név, mint a kapusként sem utolsó Chilavert.
A legelső lecke a nagyok között
A buldog. Ez volt a beceneve a temperamentumáról, forrófejűségéről világhíres José Luis Chilavertnek. A gyerekkorát nélkülözve, leginkább a poros paraguayi utcákon töltötte, az egyetlen kiutat a labdarúgás jelentette számára. Nem is ment neki rosszul, mentalitásának és tehetségének köszönhetően hamar felfedezték, 17 évesen már a helyi csapat felnőtt csapatának kezdőjében találta magát.
Nem sokáig maradt a dél-amerikai szinten sem túl acélos paraguayi ligában, két évvel később az argentin élvonalban szerepelő San Lorenzóba igazolt, majd 1988-ban a spanyol első osztályú Real Zaragoza szerződtette. Már akkor is ismert volt arról, hogy milyen jól bánik a labdával, de első európai szerepvállalása előtt még “csak” öt gól állt a neve mellett. 1989-ben a válogatottban is bemutatkozott, majd két évvel később az argentin Vélezhez igazolt.
De mielőtt továbblépnénk, álljon itt egy sztori, mit is éreztek pontosan a spanyol szurkolók, amikor Chilavertnél volt a labda.
Az emberek teljesen kiakadtak eleinte, amikor lábbal hoztam ki a labdát a tizenhatosról. Mindig üvöltöttek velem, hogy húzzak vissza a kapuba, de engem soha nem érdekelt más véleménye. Bíztam a képességeimben
– mondta anno egy interjújában Chilavert, majd hozzátette, Spanyolországban kezdett el komolyan foglalkozni a szabadrúgásokkal és a büntetőrúgásokkal.
Azt nem tudom, ma mennyit érnék a piacon, de az az érzésem, hogy sokat. Kevés olyan kapus van, aki képes előre menni, és gólt lőni
– mondta Chilavert néhány éve, már a visszavonulása után. És igaza volt: Zaragozában minden edzés után körülbelül száz szabadrúgást és büntetőrúgást gyakorolt, amelynek később meg is lett az eredménye.
De ez nem ment egyik napról a másikra. Az első és egyetlen zaragozai találata után a kapujába visszafelé még nagyban ünnepelték a társak, de az ellenfél a kezdőkörből átívelte az örömmámoros Chilavertet.
A találat hamar lefagyasztotta a Buldog mosolyát, valószínűleg egy életre megtanulta a leckét – íme:
Ha egy bolt beindul – elől, hátul világklasszis
Pályája csúcsán, 26 évesen visszatért Dél-Amerikába, és néhány évvel később egycsapásra betört a nemzetközi köztudatba: Európában híre ment egy fantasztikus, de kegyetlen kapusnak, aki az ötösön és a tizenhatoson belül ököllel, könyökkel és talppal, az ellenfél kapuja előtt viszont a félelmetes bal lábával tesz rendet.
Mint például az alábbi esetben:
A Vélezzel megnyerte a Libertadores-kupát 1994-ben, így a csapatát a hátán cipelő kapus végleg felkerült a térképre. Ez olyannyira igaz, hogy onnantól kifejezetten fókuszáltak rá a szakírók és a szakértők, és ez díjakban is hamar megmutatkozott: háromszor – 1995, 1997, 1998 – választották a világ legjobb kapusává.
Klubszinten néhány argentin bajnoki címen és a már említett Libertadores-kupa-győzelmen kívül nem érte sok siker, de látványos hárításaival és nagy góljaival a világ vezető sportlapjai és csatornái egyaránt foglalkoztak – szem előtt volt.
A történelemben elfoglalt helye, és a balhéi
A Real Madriddal háromszoros Bajnokok Ligája-győztes (2000, 2002, 2014), a spanyol válogatottal világbajnok (2010) és kétszeres Európa-bajnok (2008, 2012) Iker Casillas néhány éve megnevezte minden idők tíz legjobb kapusát. A lista természetesen szubjektív, de Casillas rátette történetünk hősét.
Nagy fájdalom lenne, ha Chilavertre csupán a szabadrúgásai miatt emlékezne az utókor. Nem szabad elfelejteni, ő egy nagyszerű kapus is volt közben. A mai napig emlékszem a 2002-es vébére, amikor összecsaptunk a csoportban. Végül mi nyertünk 3-1-re, de egyszer úgy tolta lécre Raúl bombáját, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna
– írta az uefa.com-on akkor Iker Casillas.
És tényleg, az az ember, akit háromszor választanak meg valamiben a földkerekség legjobbjának, nem lehet kutyaütő. A világ legjobb kapusa cím pedig nem a góloknak, hanem a védéseknek, bravúroknak szól.
Viszont Chilavert a visszavonulása óta eltelt években többször is negatív kontextusban hallatott magáról.
Az első komolyabb balhéba 1999-ben, még pályafutása vége előtt keveredett, miután megvert egy fizioterapeutát, és a tettéért felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Néhány évre rá, 2005-ben közokirat-hamisításért hat hónap újabb felfüggesztett börtönt kapott. 2010-ben be akarta hajtani a neki járó pénzt egy játékosügynöktől, de az nem tágított, állítólag Chilavert ezért megütötte. Hogy szeret bunyózni mi sem bizonyítja jobban, hogy egykoron még a legendás Diego Maradonának is behúzott egyet – semmi meglepő, azóta ki nem állhatja egymást a két fél.
A labdarúgás, mint ipar hiányol engem, tudom. Nincsenek már olyan figurák, mint én. Nincsenek már karakteres személyek a sportban
– mondta szerénytelenül az egykori paraguayi hálóőr. Ha őszinték akarunk lenni, valahol igazat kell adnunk neki.
