A hosszú időn keresztül kötelezően sima barna bőrből varrott, a szájánál fűzővel kötött, a tornát rendező ország kézműipara által biztosított labda évtízedekig nem változott. De ami a lényeg: maguk az érdekeltek, a játékosok mindig érzéssel, szeretettel bántak vele.
Az Uruguayban rendezett első labdarúgó világbajnokság döntőjében például a meccset mindjárt két labdával játszották: az első félidőt azzal, amelyet az egyik finalista Argentína, a másodikat pedig azzal, amit a másik, Uruguay választott.
A magyar válogatott először 1934-ben, Olaszországban – a negyeddöntőben 2-1-re kaptunk ki Ausztriától – találkozott vb labdával, amely már nevet is kapott: Federale 102 – re keresztelték.
A számunkra oly emlékezetes 1954-es svájci világbajnokságon egy barna, hosszúkás bőrdarabokból összevarrt, „Swiss World Champion Match-Ball” felirattal ellátott labdát juttattak Puskásék a kelleténél sajnos egyszer kevesebbszer a német kapuba.
Chilében, 1962-ben az a labda, amellyel Tichy Lajos meg nem adott szabadrúgás gólt szerzett a Csehszlovákok elleni 1-0-ra elvesztett negyeddöntőben már hasonlított a később használt játékszerekre. A „Cracket” már nagyobb darabokból varrták össze, azonban még mindig teljes egészében bőrből készült, és továbbra is barna színben pompázott.
1966-ban, Liverpoolban már speciális labdával – Special Edition Slazenger – gurítottunk hármat a braziloknak, majd kezdetét vette az Adidas korszak.
A sportszergyártó által az 1970-es labdarúgó világbajnokságra hozott labda is teljes egészében bőrből készült, de – micsoda különbség!! – az eddigiekhez képest: teljesen egyedi módon fehér volt és 32 panelből kézzel varrták össze. 12 fekete, pentagon alakú, és 20 fehér, hexagon alakú panelből állt és adidas Telstar névre hallgatott. A világbajnokságot élőben közvetítette a televízió, így a színválasztás a nézők számára különös jelentőséggel bírt – végre látták a labdát!
A magyar labdarúgó válogatott utoljára az 1986-os mexikói vb-re készült Azteca labdát rúghatta autentikus módon a helyszínen. Ez volt a foci vb-k történetének első szintetikus anyagból készült meccslabdája – innen kezdve vette át a műanyag a hatalmat.
Engedve a divatnak az 1998-as francia vb-re készült Tricolore volt a legelső, többszínű meccslabda.
A 2010-es Jabulani már egyenesen 11 színből állt. A nyolc részből összeillesztett vb labdát a németországi Adidas laboratórium mellett az angliai Loughborough Egyetemen tesztelték és ez volt az, amit már egyöntetűen és csúnyán szidtak a kapusok. A minden idők leggömbölyűbb labdájaként elhíresült játékszer az addig megszokotthoz képest egy-egy kapura tartó bomba esetén a hálóőr számára nehezen kiszámítható íven szállt, szitált, így több olyan gól is akadt, amikor a kapus mellényúlt, látszólag potyázott.
Ilyen előzmények után várja a világ a Brazuca debütálását. A fekete-fehér mellett kék, zöld, narancssárga és piros színekben pompázó játékszert hat poliuretán elem borítja, 437 gramm súlyú, és a szabályoknak megfelelően pontosan 69 centiméter kerületű.
Teljesen szintetikus anyagból készült, nem varrták, hanem ragasztották. A Brazuca a gyártók ígérete szerint elődjével ellentétben már stabilan száll a levegőben és tapad majd a játékosok lábához. Egyetlen gramm vizet sem vesz fel, a fejlesztési folyamat során még mosógépben is tesztelték, néhány centrifugálást is ki kellett bírnia. Hogy mit jelenthet a Brazuca? Ne törjék a fejüket. Semmit. A brazilok ezt a szleng szót aggatták rá.
