Számomra az első meccs a legfontosabb, az sorsdöntő lehet. Tunézia ellen mindenképpen nyernünk kell, hogy a további találkozókon legyen esélyünk a továbbjutás kiharcolására
– nyilatkozta Chema Rodríguez, a magyar férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya a hétvégi nagy erőpróba előtt.
A csapat olimpiai selejtezőre készül, vagyis arra, hogy 12 év után ismét ott legyen a játékokon. Ehhez három ellenfél közül kettőt kell megelőznünk a tatabányai viadalon, amelyen a már említett csütörtöki, Tunézia elleni összecsapás mellett szombaton Norvégia, vasárnap Portugália lesz az ellenfél.
A két európai együttesről sok mindent tudunk, igaz, a norvégokat 2012 óta nem vertük meg – azóta egy döntetlen mellett hétszer kikaptunk –, de az Európa-bajnokságon előttük végeztünk. Igaz ez a portugálokra is, akik a legutóbbi öt alkalom során kétszer is nyertek ellenünk, háromszor viszont a magyarok győztek, mindannyiszor egy góllal.
A csúcsról a vébé 25. helyéig
Az észak-afrikai válogatott a kontinens legeredményesebbje, 1974 és 2018 között tíz alkalommal nyert Afrika-kupát, további nyolc alkalommal vívott döntőt, és szerzett hat bronzérmet is. 1995 óta ott volt minden világbajnokságon, a legnagyobb sikerét 2005-ben érte el, amikor a negyedik helyen zárt hazai pályán.
Igaz, abban a csapatban olyan klasszisok játszottak, mint az irányító Heykel Megannem, akit 2005–2006-ban, a Nimes játékosaként a francia élvonal legjobbjának választottak, vagy a Montpellier két csillaga, a balátlövő Wissem Hmam vagy a beállós Issam Tej.
Az utóbbi évekre azonban visszaesett a színvonal, a 2018-as afrikai aranyérem után 2020-ban a második, 2022-ben a negyedik, idén a harmadik lett a válogatott, amely a legutóbbi két világbajnokságon is csak az Elnök-kupáig, és az összesített 25. helyig vitte.
A forgatókönyv az utóbbi két esetben ugyanaz volt: a csoportkörben mindössze egy pontot sikerült összekaparniuk (2021-ben Brazília, 2023-ban Bahrein ellen), az alsóháznak számító Elnök-kupában viszont mindenkinél jobbnak bizonyultak.
Francia kapitány keveri a lapokat
Edzőposzton a szerb Zoran Zivkovic, a horvát Sead Hasanefendic (háromszor is), a 2010-ben és 2012-ben is az Afrika-bajnokság megnyerésében segítő Alain Portes (aki aztán szépen megbukott a francia női válogatott élén) és a spanyol Toni Gerona (aranyérem 2018-ban, majd nagy bukás a szerb válogatott élén) dolgozott.
2022 óta ismét egy francia szakember, Patrick Cazal irányítja a csapatot, aki segítőnek éppen Hmamot kérte fel. Az 52 éves egykori klasszis francia jobbátlövő játékosként kétszeres világbajnoknak mondhatja magát, de edzőként sem panaszkodhat, hiszen az elmúlt 16 szezonban egyedül az általa irányított Dunkerque tudta megtörni a Montpellier, majd a Paris Saint-Germain uralmát – még 2013–14-ben.
A tavalyi világbajnoki kerethez képest hatan nem kaptak meghívást, az idén januárban rendezett Afrika-kupán szerepeltek közül öten hiányoznak.
Mentális programra ítélt kapus
Akikre számítana, azok közül a 31 éves jobbátlövő, Oussama Hosni (130 meccs/162 gól), és a balátlövő Mosbah Sanai (147/426) mellett a balátlövő Rami Fekih és a jobbátlövő Yassine Ben Salem is sérült, míg Assil Nemli eltiltás miatt nem szerepelhet.
Az Espérance Tunis kapusának helyzete érdekes, ugyanis a január kontinenstornán még számított rá a szakvezetés, ám olyan botrányosan viselkedett, hogy a szövetség február elején súlyos büntetést rótt ki rá.
A bűne az volt, hogy a Guinea elleni negyeddöntőn megsértődött, amiért nem a kezdőcsapatban kapott helyet, csereként pedig nem volt hajlandó pályára lépni. A szakmai stáb azonnal hazazavarta, a szövetség fegyelmi bizottsága pedig úgy döntött, hogy egyrészt nem lehet tagja a válogatottnak, másrészt 20 ezer tunéziai dinár büntetést (2,3 millió forint) kell fizetnie.
Sipos leendő csapattársára kell figyelni
A merítési lehetőség tehát elég bő, kérdés, hogy ez milyen minőséggel párosul. Akkor is, ha például a mostani keretben már öt európai légiós szerepel, szemben a tavalyi vébén felvonultatott hárommal.
A legtöbbet a német Bundesliga II-ben szereplő Mohamed Darmoultól várják, a GWD Minden irányítója állítólag olyan képességekkel rendelkezik, amelyek miatt komolyabb reményeket táplálhatnak a továbbjutást illetően. A játékos az idei szezonban 18 bajnokin 105 gólig és 41 asszisztig jutott.
Hogy ennél is többre hivatott, azt észrevették az élvonalból is: az MT Melsungen már szeptemberben bejelentette, hogy ezen a nyáron leszerződteti. Így aztán külön érdekes lesz, amikor leendő klubtársával, Sipos Adriánnal csap majd össze.
Meg kell húzni néhány csavart
Ami statisztikailag nem a legjobb hír az afrikaiak számára, hogy Tunézia a legutóbbi 14, európai csapatok ellen vívott világbajnoki mérkőzéséből mindössze négyet nyert meg, kettőt Ausztria, egyet pedig Észak-Macedónia ellen, amelyek vitathatatlanul gyengébbek, mint Norvégia, Magyarország és Portugália.
És a tunéziaiak biztosan nem feledik a négy évvel ezelőtti nagy arcul csapást, amikor ugyancsak olimpiai selejtezőn esélyük sem volt Portugália (27-34), Franciaország (29-40) és Horvátország (27-30) ellen.
Természetesen nem lesz könnyű dolguk, és nagyon nehéz bármit is megjósolni. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy meg kell húzni néhány csavart a gépezetben a teljesítmény maximalizálásához, valamint plusz erőforrásokra és bársonykesztyűbe bújtatott vasökölre lesz szükség. Azt viszont kijelenthetjük, hogy minőségi fiatalokból nincs hiány. Már csak azt a vágyat kell elültetni bennük, hogy túlszárnyalják önmagukat, hogy a legtöbbet hozhassák ki magukból
– írta a tuniszi La Presse.