A dohai világbajnokságról őrült ütemben szórja ki a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) a versenyzőket. A teljesség igénye nélkül az elmúlt 30 napban
- az IAAF felfüggesztette a tadzsik Dilshod Nazarovot, a riói olimpiai férfi kalapácsvetésének aranyérmesét,
- a dél-afrikai sprinter Carina Horn anabolikus szerrel bukott meg, ahogy a világranglistán hatodik brazil diszkoszvető Andressa de Morais is,
- a jamaicai őstehetség, a 17 éves (!) Briana Williams pedig vizelethajtóval bukott le a teszten,
- a német ZDF adásából pedig az derült ki, hogy egy kenyai orvos nyolc sportolónak is EPO-t fecskendezett a véráramába.
A listát lehetne folytatni napestig, hogy mást ne mondjunk, az orosz atlétákat egyszerűen kizárták a vb-ről. Nem új dolog ez, a botrány 2015 óta tart, akkor bizonyították be, hogy az országban rendszerszintű doppingolás zajlik. Oroszország már a 2017-es világbajnokságon sem indíthatott versenyzőt (a 2020-as olimpiai részvétel is veszélyben van), azok az orosz atléták, akiknek korábban nem volt doppingügyük, külön engedéllyel, semleges színekben állhatnak rajthoz.
Hogy mennyire eluralkodott a téma a sportágon, azt tökéletesen jellemzi, hogy az előző, 2017-es vébé előtt a házigazda londoniak is azzal kampányoltak, a legtisztább versenyt teremtik majd meg. A sportág klasszisa, az azóta már visszavonult sztársprinter, Usain Bolt is a doppingügyről beszélt az esemény előtt.
„Az atlétika pályája innentől már csak fölfelé ívelhet. Remélhetőleg az atléták is belátják, hogy
ha nem változtatnak sürgősen, az egész sportág meghal.
Szerintem már megvolt a mélypont. Amikor az oroszok lebuktak, annál nincs lejjebb. Nincs minek örülni a doppingügyek kapcsán, de az elmúlt években javult a helyzet és egyre több atlétát kapnak el. Ez egy fontos üzenet: ha csalsz, lebuksz. Hosszú távon ez segíti majd az atlétika fejlődését.”
Úgy fest, hogy ha Usain Bolt kinyitja a száját, arra mindenki odafigyel, a számok legalábbis ezt támasztják alá. Az IAAF dopping- és korrupcióellenes küzdelemért felelős testülete, az AIU honlapján elérhetőek az elmúlt tizenöt év adatai, amiből kiderült, hogy ebben az időszakban 498 atlétát értek doppingoláson – és ebben a most szeptemberi lebukások még nincsenek is benne. 2017-ben modernizálták és szigorították a vizsgálatokat,
- az első évben 126 versenyzőt,
- 2018-ban további 72 atlétát kaptak el,
- míg idén egyelőre „csak” 20 név szerepel a listán – de ugye a már említett szeptemberi eltiltottak ebben még nincsenek benne.
Hogy ennek függvényében valóban a 2017-es vébé volt-e a legtisztább, vagy a mostanin lesz sportszerűbb a küzdelem több mint 200 doppingoló nélkül, még lehetetlen megállapítani. Erre, ahogy azt a példák is mutatják, majd csak évek múlva kapjuk meg a választ, hiába ugyanis a szigorúbb ellenőrzés, sokakról még mindig csak utólag derül ki, hogy csaltak.
Semenya nélkül a hófúvásban
Miközben az egész világ a doppingolással van elfoglalva, akadnak más érdekességek is az idei vébén, például Caster Semenya esete, aki egyszerűen megtagadta a részvételt. A dél-afrikai sprinter hiperandrogenizmussal küzd, ezért magasabb tesztoszteronszintje az átlagosnál. Ez a hormon növeli az izomtömeget, az erőt, az állóképességet befolyásoló hemoglobinszintet, ezért az új szabályok szerint az IAAF versenyein akkor indulhat, ha gyógyszerekkel korlátozza tesztoszteronszintjét. Ebből pedig köszönte szépen, nem kért a háromszoros világ- és kétszeres olimpiai bajnok.
Aztán ott van a szövetség egyik legfurcsább döntése: hogy szeptemberben, Dohában rendezik a világbajnokságot. Hiába a megszokottnál későbbi időpont, elképesztő hőség lesz, ami miatt légkondicionálni kell majd a Kalifa Stadiont, vagyis a kinti fullasztó páratartalom és hőség után kell majd a versenyzőknek a hóágyúkkal 20-23 fokosra hűtött stadionban teljesíteniük. A programok is felborulnak majd,
Az előfutamokra és selejtezőkre a délutáni-esti program első részében kerül sor, majd nyolc órától következnek a finálék. A nappali hőség miatt a maraton és a gyaloglás rajtját egészen éjfélig tolták ki, az indulóknak így is 30 fok körüli melegre és magas páratartalomra kell számítaniuk.
Vajon mire mennek a magyarok?
Szoros versenyeket várunk minden számban, sok múlik azon, ki hogyan tud alkalmazkodni a körülményekhez. Négy éve Pekingben két atlétánk végzett a negyedik helyen, két éve Londonban egy ezüstöt és egy bronzot szereztünk, ami sokkal jobb szereplés, pedig a konkrét eredményekben alig volt különbség
– mondta az MTI-nek Kámán Bálint, a Magyar Atlétikai Szövetség sportszakmai igazgatója.
A 2017-es két magyar érem kiemelkedően jó szereplés volt, ennél többet még sosem sikerült nyernünk egy atlétikai világbajnokságon. És igazából csak a 2003-as vébén szerepeltünk jobban, akkor Annus Adrián és Fazekas Róbert is ezüstöt nyert – az első magyar szabadtéri atlétikai vb-aranyra még várni kell.
A két éve ezüstérmes, tavaly fedettpályás világbajnok súlylökő, Márton Anita ezúttal is ott van a magyar csapatban, a Londonban harmadik Baji Balázs viszont nem utazott, egy tavaszi térdsérülése miatt kétszer is műtötték az elmúlt hónapokban a gátfutót. 17 fős magyar csapat vesz részt a dohai világbajnokságon, a nevezési listán közülük a hétpróbázó Krizsán Xénia áll a legjobb helyen, a júniusban elért országos csúcsával negyedik. Az Eb-bronzérmes Halász Bence ötödik a kalapácsvetők között 78,54 méteres idei legjobbjával, míg Márton kilencedik (19,00 m) a súlylökőknél.
És nekünk már csak azért is megéri figyelni a dohai versenyt, mert nem is olyan soké, 2023-ban Budapest lesz az atlétikai világbajnokság házigazdája.
Kiemelt kép: Andy Lyons/Getty Images for IAAF
