Sport

Nem lehet jó döntést hozni a férfias futónők ügyében

Múlt héten tárgyalta a nemzetközi Sportdöntőbíróság (CAS) a 800 méteren kétszeres olimpiai bajnok dél-afrikai futó, Caster Semenya ügyét. Bárhogy is döntenek majd hetek múlva a kényes és összetett kérdésben, az hatással lesz az egész atlétika jövőjére.

A 28 éves Caster Semenya a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) vele és a hozzá hasonló atlétákkal szemben meghozott szabályozása ellen fellebbezett Lausanne-ban. A szervezet előírta:

a túl magas tesztoszteronszinttel rendelkező női középtávfutók csak akkor indulhatnak el nemzetközi versenyeken, ha gyógyszerrel csökkentik egy adott szint alá annak mértékét.

A többeket is érintő történtet arca Semenya. Amióta bő tíz éve berobbant az atlétika világába, azóta vitatéma, indulhat-e a női mezőnyben az erős izomzatú, férfias testfelépítésű futónő. 2008-ban ugyan megnyerte a 800 méteres versenyt a junior vébén, de akkor még nem sokan foglalkoztak vele. Ám miután egy évvel később 19 évesen a felnőttek közt is világbajnok lett ugyanezen a távon, és ezzel jelentős pénzt is keresett – másoktól pedig elvett természetesen – már azzal vádolták meg, hogy valójában férfiként nyert a nők között.

Patthelyzet

Mivel rövid idő alatt egészen hihetetlen módon javultak az időeredményei, az IAAF is belépett a képbe. Először azt vizsgálták, nem dopping áll-e az ugrásszerű fejlődés hátterében, ám mivel a doppingtesztek negatív eredménnyel végződtek, ezért nemiségi vizsgálatot kezdeményezett a szövetség, ami miatt Semenya a 2009-es berlini vb-győzelme után majd egy évig nem versenyzett.

Bár személyiségi jogokra hivatkozva a nemiségi vizsgálat eredményét sosem hozták nyilvánosságra, annyi azért kiderült, hogy Semenyának az átlagos nőkhöz képest brutálisan magas a tesztoszteronszintje, ami egy vele született szindróma, a hiperandrogenizmus miatt lehetséges. A dél-afrikai interszexuális, azaz olyan nemi jellegzetességekkel rendelkezik, amelyek nem sorolhatóak be egyértelműen sem a férfi, sem a női kategóriába, vagy éppen mindkettőnek megfelelnek.

Az IAAF-vizsgálat után megtarthatta az addigi eredményeit és visszatérhetett, 2010 nyarán versenyzett ismét, a 2011-es világbajnokságon második lett, majd 2012-ben a londoni olimpián is a dobogó második fokára állhatott fel. Mindkétszer az az orosz Marija Szavinova győzte le, akit később dopping miatt visszamenőleg megfosztottak szinte minden eredményétől, így a 2011-ben és 2012-ben nyert 800-as aranyától is. Az olimpiai első helyet Semenya kapta meg évek múlva.

Sérül a versenysport szellemisége

A dél-afrikai és a hozzá hasonló középtávfutók szereplését egyre többen nehezményezték, mondván jogosulatlan előnyhöz jutnak, és igazából mára az a félelem is valóssá vált, hogy trenddé válik a Semenyához hasonló gyerekek felkutatása a kiválasztásnál. Az IAAF-en közben végig nagy a nyomás, hogy mégiscsak lépnie kellene valamit, lévén így a versenysport alapvetése, az egyenlő versenyfeltételek és az esélyegyenlőség kérdőjeleződik meg.

A szövetség a tények és félelmek ismeretében döntött úgy, hogy a tesztoszteronszint mérése és adott esetben a gyógyszeres csökkentése lehet a megfelelő megoldás.

Pontosabban az egyetlen, merthogy a kérdés bonyolultabb annál, minthogy ránézésre mondjuk meg: ki a nő és ki a férfi.

Egy átlagos nőnél egy liter vérben 3 nanomol tesztoszteron található, a férfias futónők esetében ez jóval magasabb. A nemzetközi szövetség így 2013-ban és 2014-ben gyógyszeres kezelésre kötelezte Semenyáékat, a limitet pedig 10 nmol/literben határozták meg. A dél-afrikai teljesítménye abban az időszakban látványosan visszaesett, másodperceket romlottak az időeredményei.

A 800 méteres döntő a 2017-es atlétikai vébén Fotó: Ian MacNicol/Getty Images

Aztán 2015-ben a hasonlóan, az átlagos nőknél sokkal magasabb férfi hormonszinttel rendelkező indiai Dutee Chand a Sportdöntőbírósághoz fordult, a CAS pedig neki adott igazat. Visszatért a régi rendszer, Caster Semenya parádézott 2016-ban, a riói olimpián megnyerte a rengeteg vitát kiváltó 800 méteres döntőt, a dobogón pedig a hozzá hasonlóan erős testfelépítésű, burundi Francine Niyonsaba és a kenyai Margaret Wambui végzett.

Mindenki láthatta, hogy két külön verseny zajlott, tehetetlen voltam

– mondta könnyeivel küzdve a riói döntő után hatodik brit Lynsey Sharp a Guardiannek.

A 2017-es atlétikai világbajnokságon is Semenya, Niyonsaba végzett az első két helyen, a kenyai viszont lecsúszott a dobogóról, negyedik lett, mert a vitatott hármas közé beékelődött az amerikaiak szupertehetsége, Ajee Wilson.

A világbajnokságot már azt követően rendezték, hogy az IAAF kutatása arra jutott, a magasabb tesztoszteronnal rendelkező futónőknek versenyelőnyük van.

Gyógyszerrel vagy nélküle, ez itt a kérdés?

A nemzetközi szövetség 2018 novemberében a kritikus eseteknél életbe szerette volna léptetni azt a gyógyszeres kezelést, amivel fél év alatt le lehet csökkenteni a tesztoszteronszintet. Csakhogy most már radikálisabban közelítettek volna a nőknél normális szinthez, mint pár évvel korábban; literenként 5 nanomolnál húznák meg a határt.

Lassan indul ugyan a szabadtéri szezon, mégsem vezették még be élesben a kötelező kúrát, mert Semenya időközben megtámadta a döntést. A dél-afrikai atléta azzal érvelt:

Természetesen szeretnék futni, úgy, ahogy születtem. Nem tartom igazságosnak, hogy megmondják, változzak meg. Hogy megkérdőjelezik, ki vagyok. Mokgadi Caster Semenyának hívnak, nő vagyok és gyors.

Bonyolítja a helyzetet az is, hogy amikor az IAAF vizsgálata készült, akkor rangsorolták, hogy a magas tesztoszteronszint mely sportágakban jelenti a nagyobb előnyt a női mezőnyben. A kalapácsvetés nyert (4,53 százalékkal jobb teljesítményre képesek azok, akiknek az átlagosnál magasabb a tesztorenszintjük), majd a rúdugrás (2,94 százalék) és a 400, 400 gát, és a 800-as futószámok következtek (2,73, 2,78 és 1,78 százalék). A gyógyszeres kezelésre viszont csak a középtávfutókat köteleznék.

Épp emiatt a nemzetközi szövetség döntésének megvannak bírálói, ellenzői, mondván, amióta világ a világ, azóta mindig léteztek olyan sportolók, akik testfelépítésüknek köszönhetően kitűntek a többiek közül. A biológia egyszerűen így működik. Elég csak végignézni például az NBA mezőnyén, ahol LeBron James, Giannis Antetokounmpo vagy Kevin Durant is olyan fizikai paraméterekkel rendelkezik, amely a tehetségük mellett a legjobbak közé emeli őket, vagy például Usain Bolt testfelépítése is párját ritkította.

De említhetjük a szintén férfia kinézetű korábbi csehszlovák atlétanőt Jarmila Kratochvílovát, aki épp a 800 méter világcsúcsát tartja 1983 óta, azaz 36 éve 1:53,28-al, amit Semenya még mindig egy másodpercnyi távolságról néz (1:54,25, Párizs, 2018).

Jarmila Kratochvílová 1983-ban Fotó: Trevor Jones /Getty Images

A labda most a Sportdöntőbíróság térfelén pattog, Semenya továbbra is a fenti indokkal érvel, míg az IAAF-nak azt kellett bebizonyítania első sorban, hogy a normális értéknél jóval magasabb hormonszint valóban versenyelőnyt jelent.

Többféle kimenetel is elképzelhető,

  • ha Semenyának adnak igazat, ő és társai tovább versenyezhetnek,
  • ha az IAAF-nek, akkor vagy alávetik magukat a gyógyszeres kezelésnek, vagy abbahagyják a sportot, vagy lehet, hogy a férfiak között fognak versenyezni (bár ott nyilván semmi esélyük).

Bármi is lesz a döntés, nincs olyan megoldás, amit ne lehetne okkal támadni.

A nyitóképen Francine Niyonsaba, Caster Semenya és Margaret Nyairera Wambu a riói olimpai dobogóján. Fotó: Patrick Smith/Getty Images

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Image: 73877967, Dér Péter gyógyszerész, Place: Budapest, Hungary, Model Release: No or not aplicable, Property Release: Yes, Credit: smagpictures.com
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.