Sport

Visszavonul a csendes óriás, aki fapofával lett minden idők egyik legjobb kosarasa

Bár már lógott a levegőben a bejelentés, azért sokan bíztak benne, hogy egy darabig még nem következik be. Aztán az NBA-ben szereplő San Antonio Spurs leigazolta nemrég Pau Gasolt, onnantól kezdve már csak napok kérdése volt, hogy mikor jön a hír:

a liga történetének egyik legjobb játékosa, Tim Duncan visszavonul.

A 40 éves, 211 centiméter magas amerikai kosaras kedden akasztja szögre hivatalosan is méretes sportcsukáját, egy olyan sajtótájékoztatón jelenti majd be a texasi klub, amire a hírek szerint Duncan el sem megy. 19 éves karrier végére tesz pontot, csak és kizárólag a San Antonio Spursben játszott a világ legerősebb bajnokságában. Csak Kobe Bryant és John Stockton húzott le ennyit ugyanannál a csapatnál, előbbi a Los Angeles Lakersnél, utóbbi a Utah Jazznél.

Duncan pont úgy vonul vissza, ahogy az tőle a legstílusosabb: szerényen, mindenféle felhajtás nélkül. Nem ünnepeltette magát egy szezonon át ligaszerte, a rájátszásból való kiesés után gondolkodási időt kért, majd döntött. És most bejelentenek.

Ajtóstul tört be a ligába

Az Amerikai Virgin-szigeteken született Duncan gyerekkorában nővéréhez hasonlóan úszó akart lenni, ám végül a kosárlabdapályán kötött ki. Az 1997-es draft első helyén választották ki Gregg Popovichék. Az edző kvalitásait ismerve talán ő már sejtette, milyen jól is döntöttek. A világ életében csendes, többnyire fapofával játszó Duncan helyett a teljesítménye beszélt: azonnali segítség volt David Robinsonnak, ők voltak az ikertornyok, 1999-ben meg is nyerték a bajnokságot.

Fotó: Allsport/Jed Jacobsohn
Tim Duncan és David Robinson, az ikertornyok Fotó: Allsport/Jed Jacobsohn

A következő év nem sikerült túl jól, egy elsőkörös playoff-búcsú után majdnem olyan történt, ami így sok év távlatából elképzelhetetlennek tűnhet:

Duncan komolyan fontolóra vette, hogy Orlandóba igazoljon a Magichez. Tracy McGradyvel és Grant Hillel alkottak volna szupertriót Doc Rivers edző keze alatt.

Duncan azonban maradt. És milyen jól döntött. Az új évezred egyik legerősebb dinasztiájának volt így a tagja. Mit tagja… Húzóembere! Minden évben rájátszásba jutott vele a Spurs, az 1999-es után bajnoki címet nyertek még 2003-ban, 2005-ben, 2007-ben és 2014-ben is. Csak egy döntőt buktak el, 2013-ban, de akkor is egy hajszálra voltak.

Csak aztán jött Ray Allen döbbenetes triplája:

Csak semmi feltűnősködés

Duncan sosem játszott igazán látványos kosárlabdát, de azért valahol neki volt igaza. Az NBA-be évről évre özönlenek az elképesztő fizikai adottsággal rendelkező játékosok, akiknek aztán a kezdeti showtime kosárlabda után a testük megálljt parancsol, teljesítményük látványosan visszaesik, és ha nem tudnak változtatni a játékstílusukon, kikopnak a ligából. Duncan ehelyett ésszel, fineszből játszott mindig is, többórás highlight-videót lehetne összevágni a táblás dobásaiból, amivel az ellenfelek mellett szurkolók százezreit kergette őrületbe. De hatásos volt.

Pályán kívül is óriás

Az Egyesült Államokban a sztársportolók rendre adakoznak, ez alól Duncan sem kivétel. A Tim Duncan Alapítvány San Antonióban, az észak-karolinai Winston-Salemben és a Virgin-szigeteken működik, a főbb tevékenységei pedig a rákkutatás, a fiatalok iskoláztatása és sportoltatása. Duncan emellett több San Antonio-i intézményt is támogat, amely gyermekekkel és rákkutatással foglalkozik.

Ezt csinálja utána valaki

Ennek a felfogásnak is köszönhetően húzhatott le 19 évet az NBA-ben, pedig kapott a darálóból rendesen. Persze voltak apró sérülései, de a lockoutos szezonokat – amikor eleve kevesebb meccsből állt az idény – leszámítva minimum 61 mérkőzésen pályára lépett évről-évre.

19 szezonjából 18-szor minimum 50 győzelmet arattak a texasiak. Az egyetlen kivétel az 1998-99-es szezon, ami eleve csak 50 mérkőzésből állt.

És ez csak az alapszakasz. A Spursszel minden évben bejutottak a rájátszásba, az első körös búcsú pedig olyan ritka volt, mint Popovichtól az átlagos nyilatkozat – mindkettőből négyet-négyet láthattunk az elmúlt közel két évtizedben.

Duncan az alapszakaszban 1392, a rájátszásban 251 mérkőzésen játszott. Ez összesen 1643, és mindössze háromszor nem volt kezdő. Döbbenetes statisztika.

Duncan karrierjének 10 legszebb játéka az NBA szerint:

Öt bajnoki címe mellett háromszor volt a döntő, kétszer az alapszakasz legértékesebb játékosa. 15 All Star-gálán szerepelt, 10-szer választották a liga álomcsapatába, nyolcszor pedig a legjobb védők közé, volt az év újonca 1998-ban és az év legjobb csapattársa 2015-ben. 26 496 pontjával az NBA történetek 14. legeredményesebb játékosa, 15 091 lepattanójával a hatodik az örökrangsorban.

Két játékos van az NBA-ben, akik karrierjük során átlépték a 26 ezer pontos, 15 ezer lepattanós és 3 ezer blokkos határt: Kareem Abdul-Jabbar és Duncan.

Fotó: AFP/Chris Covatta
A sikerduó: Tim Duncan és az edző Gregg Popovich Fotó: AFP/Chris Covatta

Egyedül az amerikai válogatottal nem ment neki. A 2000-es olimpiáról lemaradt térdsérülés miatt, 2004-ben, Athénban már ott volt, de akkor a Team USA meglepetésre három vereséget is elszenvedett. Az ötkarikás játékokon többet, mint az azt megelőző 68 évben összesen. Bronzérem lett a vége, a csapat lógó orral kullogott haza és nem is várták őket tárt karokkal. Duncan pedig jelezte: számára akkor ennyi volt a válogatott.

Amerikában, sőt, az NBA-kedvelők körében világszerte bevett szokás a Minden idők legjobbjai listák összeállítása, nem csak a szurkolók, hanem a szakoldalak körében is. A sorrendben persze óriási viták vannak, de az első tízben többnyire ugyanazok a nevek a szerepelnek. És az egyikük Tim Duncan.

Steve Kerr tökéletes összegzése: Talán az öt legjobb játékos, de biztosan az 5 legjobb csapattárs egyike:

Nyitókép: a 2014-es bajnoki cím megnyerése után, Fotó: Sports Illustrated/Greg Nelson

Ajánlott videó

Olvasói sztorik