Dévay László Risztov Éva edzője. Egész pontosan – ahogy ő fogalmaz – kihelyezett tagja annak A Jövő SC-s teamnek, amelynek „fazonszabásza” Széles Sándor, Gyurta Dániel mestere.
Széles útmutatásai alapján készülnek, de nap mint nap ő áll a 2009-ben átadott impozáns Debreceni Sportuszoda medencéjének partján. Ő látja, hogy reggel hatkor milyen állapotban van – Éva portréja itt olvasható -, ő látja, hogy az előírt penzumra miként reagál versenyzője és ő az, aki belenyúl – ha kell – és átalakítja az előre megírt edzéstervet.
– Éva rengeteg tett ezért az eredményért – mesélte hangjában érezhető örömmel a Sport24 kérdésére Dévay. Minden áldott nap reggel 6-tól 9-ig úszunk, utána fél tíztől 11-ig szárazföldi edzés van – erősítő, nyújtó gyakorlatokat végzünk. Némi szusszanást követően 15-18-ig újabb három óra úszás következik. Napi hét és fél óra „tiszta munkaidő”, 16-18 kilométer és az egyebek… Így megy ez nap nap után.
– Mikor van pihenő? Egy-egy nagy verseny előtt?
– Igazából a hosszútávúszásban az a nehéz, hogy nem lehet nagyon csökkenteni az adagot, felpihentetni a versenyzőt. Az ehhez szükséges állóképesség megszerzése elképesztően nehéz, lassú, munkaigényes folyamat, viszont 3-4 nap alatt el is lehet veszíteni. Ezért még közvetlen az olimpiai aranyéremmel végződő versenye előtt is napi 6-8 kilométer úszott, kvázi munkából versenyzett, lett 13. nyolcszázon, 16. négyszázon, de a 15. helyezéssel záró 4 x 100-as váltóban is megállta a helyét medencében az olimpián.
A magyar csapat meglepetésembere lett (Fotó: Sport24)
– Ön is ott volt a Hyde Parkban?
– Nem.
– ?
– Itthonról néztem családi körben a televízió és a laptop előtt, utóbbin az elejétől kezdve folyamatosan tudtam követni a versenyt.
– Már ne haragudjon, de hogyhogy nem volt ott?
– Volt egy edzői keret, amelybe nem fértem bele. Az olimpiákon rendkívül szűkös, korlátozott a kiutaztatható edzők létszáma, higgye el, semmi gond nincs ezzel. Jó kezekben volt Éva.
– A klubja vagy Debrecen sem utaztatta ki?
– Nem, de mondom, tényleg nincs ezzel probléma. Én átadtam magamat az örömnek, és csak azzal foglalkozom most, hogy hazaért Éva.
– Azt mondta jó kezekben volt. Kiében?
– Egy éve felügyelem közvetlen Éva felkészülését, kvázi a Széles-team kihelyezett tagjaként. Sanyi írja az edzésterveket, én meg Éva napi állapotának megfelelően testre szabom azt. Ennek megfelelően, amikor februárban a szövetség lehetővé tette, hogy Éva is Floridában edzőtáborozzon, akkor is Széles Sanyi, Kovácshegyi Feri és Wirth Balázs foglalkozott Évával. Azóta amikor közös edzőtábor van – kétszer volt idén Hódmezővásárhelyen -, mindig együtt úszik Gyurta Gergővel, Danival. Gegével például nagyon szépen edzett.
– Azt nyilatkozta Éva honlapunknak, mindent Debrecennek köszönhet. Mi mindent?
– Nincs eredmény, ha nincs mögötte a klub. A klub biztosítja az uszodát. Mindig egyedül használja a pályát, akkor, amikor akarja, amikor és amennyi ideig szükséges. A klub biztosítja azt a csapatot, ami Éva mögött áll: edző, orvos, masszőr, lélekbúvár, sőt, egy jógi is – mert Éva hisz benne. És a hit nagy erő.
– Hogyan lehetséges az, hogy valaki négy év kihagyás után felér a csúcsra?
– Éva hódmezővásárhelyi születésű, Csóky Miklós volt ott a nevelőedzője és Bán Sándor hozott ki belőle olyan eredményeket, hogy érdemesnek találták arra, hogy felkerüljön a Kőbánya SC-be, Turi Gyuri kezei közé. 2004-ben, amikor mindenki olimpiai aranyat várt tőle, és a vezetők, a média, mindenki agyonsztárolta, ő „csak 4.” lett. Összetört. Akik sztárolták, azok az olimpiát követően lehúzták. Ő meg fiatal volt, nem tudta elviselni azt a pálfordulást, amellyel egyes emberek, és főleg a média részéről szembesülnie kellett. Fiatal volt, tapasztalatlan, nem tudta megemészteni. 2009-ben tért vissza.
A Debreceni Sportcentrum Kht. igazgatója Orendi Mihály az új uszoda kapcsán csábította a civis városba, nyúlt a hóna alá, és ha jól tudom, azóta is a Kht. biztosítja a feltételeket számára. Ő lett az úszószakosztály ékköve, reménysége. Hát így. Én meg csak örülök, hogy részese lehettem ennek a csapatnak, ennek a sikernek és leginkább annak, hogy az ezüstlányból aranylány lett.
