Sport

Eddig száznyolcvanmillióba került a kosár-Eb

ch.-gall-andras
ch.-gall-andras

2011. 12. 19. 15:00

Lukasenkót is legyőztük Münchenben. A rendezés már megvan, csak csapat kellene hozzá…

Ha elfogadjuk, hogy a látványsportágak csábítják a lelátókra a legtöbb nézőt, ha nem, a 2015-ös női kosárlabda-Európa-bajnokság rendezési jogának megszerzése valóban óriási magyar sportdiplomáciai siker. Arról persze lehetne vitát nyitni, hogy a nyolcvan százalékban a nézők elől eltakarva, a felszín alatt zajló vízilabda (ugye, nálunk hivatalosan a labdarúgás, a kosár-, a kézi-, a vízilabda és a jégkorong tartozik a látványsportágak közé…) mennyivel „látványabb” sportág, mint mondjuk az atlétika vagy az úszás, de ettől még komoly érdeklődésre tarthat számot a négy év múlva esedékes kontinenstalálkozó.

Az a körülmény, hogy az apait-anyait bedobó – és a magyar női kosárlabdánál lényegesen jobb közelmúltbeli eredményekkel rendelkező – fehéroroszokat sikerült felülmúlni a rendezési jog elnyeréséért folyó versenyfutásban, nyilvánvalóan döntő mértékben a kormánygaranciának köszönhető, hiszen a 600 ezer eurós (180 millió forint) licencdíjat másképpen, szövetségi forrásból képtelenség lett volna előteremteni.

„A fehéroroszok Alekszandr Grigorjevics Lukasenko köztársasági elnököt is bevetették, persze nem fizikai valójában, hanem a pályázatuk promóciós filmjének főszereplőjeként” – mondta Bodrogváry Iván, a FIBA Europe női bizottságának elnöke, az MKOSZ női tagozatának első embere, a magyar pályázat motorja. “Lukasenko még kosárra is dobott, s bár a labda csont nélkül hullott a gyűrűbe, egy ravasz vágás is volt közben, azaz nehezen bizonyítható, hogy a fehérorosz politikus indította útjára azt a labdát, amely végül is célba ért. De hát ennek az égvilágon semmi jelentősége sincs, annak viszont már annál inkább, hogy a csoportmérkőzések tervezett helyszínei egy száz kilométer sugarú körben helyezkednek el. Győr, Sopron, Szombathely és Veszprém tényleg kőhajításnyira van egymástól, s ha a döntő majdani helyszínét, Budapestet is beleszámítjuk, akkor három nemzetközi repülőtérről – Pozsony, Bécs-Schwechat, Liszt Ferenc reptér – is könnyen megközelíthetők a rendező városok” – világította meg a döntés motivációs hátterét a sportvezető.

Bodrogváry arról is beszélt, a férfi-Eb rendezési jogát elnyerő ukránok milyen erőket vonultattak fel.

„Húsztagú csapattal képviseltette magát Ukrajna a FIBA székhelyén, még Szergej Bubkát, a rúdugrás sokszor megkoronázott királyát is elvitték magukkal, s természetesen befizették a nyolcmillió eurós licencdíjat is, merthogy egy férfi-Eb megrendezése tizenháromszor annyiba kerül, mint egy nőié. Emellett azt is vállalták az ukránok, hogy építenek egy húszezres sportcsarnokot Kijevben 2015-re, továbbá a nemzeti légitársaság, az Eurosvit ingyen repteti a csapatokat a helyszínek között négymillió euró értékben. Szerencsére egy női Eb kapcsán ilyen költségek nem merülnek fel…”

Valóban, de ezzel párhuzamosan a várható bevétel is jóval szerényebb, mint egy férfi-Eb kapcsán. Akár már most borítékolható, hogy nem lehet még nullszaldósra sem kihozni a rendezést, hiszen aligha várható több ezer külföldi szurkoló érkezése – e sorok írójának a legutóbbi személyes Eb-élményei a 2009-es lettországi bajnokságról vannak, ott a mérkőzések szűk családi körben zajlottak, leszámítva a házigazda lettek találkozóit. Szóval, nyereség aligha remélhető, legalábbis pénzben kifejezett, már csak azért sem, mert a televíziós közvetítési jogokkal a FIBA, a nemzetközi szövetség rendelkezik.

Ha lesz nyereség, az csak szakmai lehet – egy már most van: biztos, hogy 2009 után 2015-ben újra eljut a válogatott az Eb-re. (Úgy, hogy ki sem kell mozdulnia itthonról…) Ergo az Eb-részvétel garantált, már csak csapatot kell hozzá találni.

Kapitány is kellene

Az ugyanis még nincs, és idén már nem is lesz. A szövetség sajtófőnökétől nyert információ alapján nagy valószínűséggel január 6-ára sikerül összehívni egy elnökségi ülést, amely dönthet a férfi és női szövetségi kapitány személyéről. A legutóbbi, a december kilencedikei sikertelenül zárult, mert a döntéshez szükséges hat tag helyett csak öt jelent meg a kilencfős elnökségből, Halm Rolland, Rózsás Gábor, Kiss Norbert és Janovics László távol maradt. (Azért nevezzük néven az öt lelkiismeretes elnökségi tagot is, mert megérdemlik: Szalay Ferenc elnök, továbbá Bokor Ákos, Fűzy András, dr. Gyimesi Endre és Puskás András.)

A női kapitány posztjára egyébként – úgy tudjuk – hárman adtak be pályázatot, mindhárman külföldi állampolgárok, bár egyikük anyanyelvi szinten beszél magyarul, ő Stefan Svitek, a kassai Good Angels Euroliga-klub szakvezetője. A másik két pályázó: az olasz Fabio Fossati, a Schio korábbi trénere és a francia Hervé Coudray, a francia Mondeville szakvezetője.

Végül latolgassuk egy kicsit a magyar válogatott esélyeit 2015-re. Első pillantásra úgy tűnik, hogy sansztalanok vagyunk, de ha sorra vesszük a különböző posztokat, akkor kiderül, hogy vannak Euroliga-tapasztalattal rendelkező – ha nem is világklasszis – kosarasaink.

Hátvédposzton a soproni Fegyverneky Zsófia (1984-es születésű), a valenciai Honti Kata (1987) és a pécsi Raksányi Krisztina (1991), bedobóban a győri Simon Zsófia (1989), Rasheed Rita (1989) és Nagy-Bujdosó Nóra (1985), centerben a soproni Horti Dóra (1987), Krnjics Szara (1991) és az éppen most a bajnokcsapattól Madridba, a Rivas Ecopolis csapatához távozó Krivacsevics Tijana (1990).

Belőlük összeállítható egy olyan válogatott, amely még négy év múlva is „érvényes” – a legtapasztaltabb, Fegyverneky is csak 31 éves lesz akkor -, s talán még egy-két ügyes fiatal is beépül addig.

Habár a hozzáértők azt mondják, a következő ígéretes magyar korosztály az 1996-osoké…

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

smoking sign in coffe shop
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.