A fővárosi Bartók Béla út végén található Griff Hotelben találkoztunk. Itt működik hazánk legnagyobb squashterme, amely a sportág bölcsőjének tekinthető. A jelenlegi legjobb magyar is itt kezdte pályafutását, ugyanis a család nem messze lakott a létesítménytől. Érkezésemkor éppen arról faggatták a többiek, jobban van-e már. De vajon mi volt az érdeklődés apropója?
„Legutóbb Reunion szigetének nyílt bajnokságán és a dél-afrikai csapatbajnokságon versenyeztem, előbbin elődöntőt játszottam, az utóbbit megnyertük a csapatommal. Valószínű nagyon kimerült voltam, mert még volt egy kéthetes edzőtáborom is, és az utolsó napon elkaptam egy torokvírust, eléggé ledöntött. Három hétig gátolt abban, hogy edzeni tudjak, mostanában jöttem rendbe” – mondja a 27 éves versenyző, a világranglista 50. helyezettje.
Itt meg is állhatunk, hisz nem árt tisztázni, milyen versenyrendszerben bonyolítják le a squash egyéni és csapatküzdelmeit. Az egyéni versenyeken 16-os főtáblát jelölnek ki és 16-os selejtezőket rendeznek. A fallabda lebonyolításában és versenyrendszerében a teniszre hasonlít, hiszen a versenyzők egy naptári évet figyelembe véve gyűjtik a ranglistapontokat, hogy aztán azokat megvédjék hónapról hónapra – minél nagyobb egy verseny pénzdíja, annál több pont jár érte.
Egy kecskeméti Világkupa-fordulón:
A főszezon augusztustól decemberig tart, majd a karácsonyi szünet után június elejéig rendeznek rangos tornákat (persze akadnak kisebb viadalok a nyáron is, amikor inkább a felkészülést végzik a profik).
„A squash pontozása a pingponghoz hasonlít, hiszen 11 egységet kell elérni, minden „poén” pontnak számít, a játék stílusát pedig a tollaslabdához hasonlítanám, hiszen gyors játékról van szó, ami tele van röptével” – így Krajcsák Márk, aki a magyar válogatott tagjaként – Szabóky Márton és Fülöp Sándor társaságában – részt vesz az augusztus 21. és 27. között, Németországban rendezendő csapat-világbajnokságon.
„Egy meccs három egyéni találkozóból áll, azaz vagy 2-1 vagy 3-0-s végeredmény születhet. A legjobb 32 válogatott nevezett a vb-re, mi a középmezőnybe várjuk magunkat, a 20-25. hely környékére. Ez jó eredménynek számítana, hiszen csak húsz éve van jelen a sportág nálunk.”
Pár évvel ezelőtt három magyar is TOP 100-as versenyző volt a világranglistán (Török András és Szabóky Márton), ma már azonban egyedül Krajcsák Márk számít profinak (mellette több százan sportolnak a több mint 90 magyar klubban).
“Kizárólag a versenyzésből élek, mellette néha oktatok, ha huzamosabb időt itthon vagyok. Ez egyrészt kiegészítés, másrészt így át tudom adni a nemzetközi mezőnyben szerzett tudásomat. A későbbiekben, a játékos-pályafutásom befejezése után is szeretnék majd edző lenni, talán egy önálló oktatóbázist is létrehozni felkészült szakemberekkel. Azt tudni kell, hogy a teniszhez képest körülbelül 10-15-ös osztója van a pénzdíjaknak. A legnagyobb viadalokon maximum 50-70 ezer dollár lehet a győztes jutalma” – avat be a részletekben Márk, aki a squash kifejezést jobban szereti a fallabdánál, bár szerinte is találó a magyar fordítás.
A magyar bajnokságon:
Több mint 600 repülőúton van már túl a magyar ranglistát 2004 májusától vezető klasszis, aki elmondta, az utóbbi évtizedben nagy robbanás játszódott le az Egyesült Államokban, egyre több versenyt rendeznek Észak-Amerikában. Emellett a közel-keleti olajhatalmak, így Kuvait, Szaúd-Arábia és Katar (szupertornákra specializálódnak), valamint Kelet-Ázsia (Malajzia, Hongkong) és persze Európa rendez nagy volumenű viadalokat az európai tornák mellett.
Adódik a kérdés, vajon a squashban könnyebb-e meglepetést szerezni, mint a teniszben vagy éppen az asztaliteniszben?
“Nem. A squash nagyon összetett, intenzív, és a kondi miatt nehéz sportág. A világranglista első 30-40, de talán 50 versenyzője annyira felkészült és annyira jó fizikai állapotban van, hogy a hátrébb rangsoroltak a legritkább esetben győzik le őket, hiába van jó kezük. Itt ütéskombinációkra van szükség ahhoz, hogy a másikat ki tudd szorítani, míg a teniszben elég egy hosszú tenyeres egy játék megnyeréséhez.
Én a világranglista 22. helyezettjének legyőzéséig jutottam, a finnek legjobbja, Tuominen ellen győztem nemrég. Szeretem lépésről lépésre kitűzni a céljaimat, így most azt mondom, a legjobb 30 közé szeretnék kerülni. Ez reális lehet” – véli a sportág hazai egyeduralkodója, aki 9 éves korában, a hobbi szinten fallabdázó édesapjával ment le először a terembe, és a sportág rögtön megtetszett neki (igaz, számos más labdajátékot is kipróbált).
„Azonnal magamra találtam, tetszett, hogy ez egy egyéni sportág, hogy minden rajtam múlik, és senki nem befolyásol. Szerencsére elég hamar sikerek értek, és úgy érzem kitartó és céltudatos voltam ahhoz, hogy előrejussak. 20 évesen döntöttem úgy, hogy profi leszek” – emlékezik vissza Márk, aki 19 éves korában győzte le a sportág akkori hazai egyeduralkodóját, a nyolcszoros magyar bajnok Török Andrást, és aki annak idején akkor is edzett, amikor már lekapcsolták a villanyt az edzőteremben – úgy gondolja, az elhivatottság nagyon fontos.
Most úgy gondolja, jobban játszik, mint valaha. Hogy miért? Mert változtatott az ütőfogásán, így a pálya első felében eredményesebb, pontosabb, technikásabb, mint korábban, amikor kevesebbet nyesett. Fizikálisan is rendben van, akár egy húszéves fiatalember. Edzője, Colin White nyolc év után elhagyta Magyarországot, így bár jelenleg nincs trénere, és ez nem ideális feltétlenül, szinte minden meccsét felveszi, kielemzi és igyekszik tanulni a nemzetközi versenyeken.
Krajcsák Márk élesben 2011 januárjában:
Amikből akad bőven, ugyanis minden profi játékos elindulhat az egyes nemzeti bajnokságokban. Így fordulhat elő, hogy Márk a világ három legerősebb bajnoksága, az angol, a német és a francia mellett játszik a holland, a svájci, az osztrák, a szlovák ligában is. Hogy ezt össze lehet-e egyeztetni?
„Néha elég nehéz, de nincs minden egy időben. Az angol bajnoki keddenként, a holland szerda, a svájci csütörtök esténként van. Volt olyan hetem, hogy kedd reggel elmentem a reggeli járattal Londonba, este lejátszottam a meccset, szerda reggel étrepültem Hollandiába, este lejátszottam a meccsemet, onnan átrepültem Svájcba, este lejátszottam a meccsemet. Aztán átvonatoztam pénteken Stuttgartba, ahol este ismét játszottam. Ez sok szervezéssel jár, de meg lehet oldani, nem lehetetlen vállalkozási. Egyedül az zavaró, hogy nincs egy előre lefixált versenynaptárom mondjuk fél évre, csak nagyjából két hónapra” – mondja Márk, aki a sűrű program mellett még bemutatómeccseket is játszik, és ezekre kifejezetten büszke.
„Sok mindent kaptam ettől a sportágtól, vissza is akarok adni valamennyit belőle. Ezért indítottam el egy népszerűsítő turnét, amelynek keretében ingyenes bemutatókat tartunk 8 és 18 év közötti gyerekek számára a nagyvárosokban. Az eddigi helyszíneken szerencsére nagy volt az érdeklődés, Debrecenben például 50-en próbálták ki a fallabdát, ami azért szép eredmény, mert egy klub jó, ha 20 gyereket össze tud szedni egy utánpótlástornára. Ha már csak két-három olyan gyerekkel megismertettük a squasht, aki később edzésre jelentkezik, már megérte a fáradozás” – mondja a legjobb magyar fallabdázó.
