Nem lehet minden írás olyan szép és kifinomult, mint amilyen jogi munka az alaptörvény módosítása. Az ember nézi a focivébét, és akaratlanul szembesül azzal, hol él. Hogy milyen hellyé akarják változtatni az országot, ahol született, és hogy a miniszterelnök „szép és kifinomult jogi” munkáról beszél, amikor éppen a gyülekezési jogot korlátozza, a civilek, azaz minden itt élő állampolgár lehetőségeit szűkíti, vagy éppen szerencsétlen hajléktalanokat vesz célba.
Kiselejtezett önkényuralmak kikuzázott szoborparki mementóinak természetellenes testhelyzetébe merevedett robotbemondók dalolják a migráns-soros-ellenes indulókat. Már a testtartásuk hazugság. És csak mondják, ismétlik, szajkózzák. „Rettegj! Árulók, zsoldosok, terroristák mindenhol! Csak a kormányban bízhatsz, mindenki más a világunk vesztét akarja!” Ennyi az üzenet. Ennek permutációit sűrítik a hatvanmásodperces agyöblítő-programokba. Így jegyzi meg ezeket a borzalmas szókapcsolatokat is az ember: „Szép és kifinomult jogi munka.”
Hagyományos agymosópor ez, a tiszta agyat lúgozza foltosra.
Aztán jönnek a migránshordák. A rettentő arabok, perzsák Marokkó, Irán vagy Tunézia színeiben, és fociznak. Kivándorló országukba visszatérve, miután szüleik, nagyszüleik választott otthonában nevelkedtek, de származási országuk színeit védik a nemzetközi porondon. És jönnek azok, akik bevándorlók leszármazottaiként erősítik új hazájukat. Kényszer szülte szülőföld. A németek, az angolok, a franciák és a többi.
Bombák robbannak, bombagólok. Rakétaszerű lövéseket küldenek a kapuk irányába. No-go zónát csinálnak a saját tizenhatosukból. Aztán azonos mezben összeölelkeznek feketék, fehérek, arabok és ki tudja még milyen típusai az embernek. És legfőképp: kit érdekel. A legkevertebb együttes, a svájci, melynek tagjai állítólag kilenc anyanyelv káromkodásra épülő futballterminológiáját képviselik, a világbajnokság legegységesebb játékát nyújtva előbb egyenlít Brazília ellen, majd fordít Szerbiával szemben. Elsőként nyernek vesztett helyzetből felállva a világbajnokságon. Jönnek a belgák, akik között, ha külön állnak a flamandok és a vallonok, még mindig rengeteg belga marad. Szórakoztatnak. Martinez edző Lukakut, De Bruynet, Hazardt és Boyatat vezényli.
Jó, hogy van már színestévé. Bárhogy szeretnék is itthon a történelemszenilisek, ha csak fekete-fehér lenne. Vagy minden csak fehér.
Ezt már kipróbálta az emberiség.
Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI
