Poszt ITT

Orbán meccsszünetben is mossa az agyunkat

Jó, hogy van már színestévé. Bárhogy szeretnék is itthon a történelemszenilisek, ha csak fekete-fehér lenne.
Korábban a témában:

Nem lehet minden írás olyan szép és kifinomult, mint amilyen jogi munka az alaptörvény módosítása. Úgyhogy ez sem lesz olyan szép és kifinomult írás. Kurvára nem is akar. Az ember nézi a focivébét, és akaratlanul szembesül azzal, hol él. Hogy milyen hellyé akarják változtatni az országot, ahol született, és hogy a miniszterelnök „szép és kifinomult jogi” munkáról beszél, amikor éppen a gyülekezési jogot korlátozza, a civilek, azaz minden itt élő állampolgár lehetőségeit szűkíti, vagy éppen szerencsétlen hajléktalanokat vesz célba. Az önkényi egyperceseket dugják az ember orra alá a sport iránti érdeklődést kihasználva.

Kiselejtezett önkényuralmak kikuzázott szoborparki mementóinak természetellenes testhelyzetébe merevedett robotbemondók dalolják a migráns-soros-ellenes indulókat. Már a testtartásuk hazugság. És csak mondják, ismétlik, szajkózzák. „Rettegj! Árulók, zsoldosok, terroristák mindenhol! Csak a kormányban bízhatsz, mindenki más a világunk vesztét akarja!” Ennyi az üzenet. Ennek permutációit sűrítik a hatvanmásodperces agyöblítő-programokba. Így jegyzi meg ezeket a borzalmas szókapcsolatokat is az ember: „Szép és kifinomult jogi munka.”

Hannibal Lecter szerint szép és kifinomult recept a friss emberi agyból készült velőrózsa zöldfűszerrel. Hagyományos agymosópor ez, a tiszta agyat lúgozza foltosra.

Aztán jönnek a migránshordák. A rettentő arabok, perzsák Marokkó, Irán vagy Tunézia színeiben, és fociznak. Kivándorló országukba visszatérve, miután szüleik, nagyszüleik választott otthonában nevelkedtek, de származási országuk színeit védik a nemzetközi porondon. És jönnek azok, akik bevándorlók leszármazottaiként erősítik új hazájukat. Kényszer szülte szülőföld. A németek, az angolok, a franciák és a többi.

A tunéziai Dylan Bronn ünnepel, miután gólt szerzett az oroszországi labdarúgó-világbajnokság G csoportjának második fordulójában játszott Belgium – Tunézia mérkõzésen a moszkvai Szpartak Stadionban Fotó: Victor Caivano / MTI/AP

Bombák robbannak, bombagólok. Rakétaszerű lövéseket küldenek a kapuk irányába. No-go zónát csinálnak a saját tizenhatosukból. Aztán azonos mezben összeölelkeznek feketék, fehérek, arabok és ki tudja még milyen típusai az embernek. És legfőképp: kit érdekel. A globalizáció totális győzelme pont azon a játékon keresztül mutatja meg legjobban magát, amelyet hazai ellenségei, a homogenitás kiközösítő hívei annyira preferálnak. A legkevertebb együttes, a svájci, melynek tagjai állítólag kilenc anyanyelv káromkodásra épülő futballterminológiáját képviselik, a világbajnokság legegységesebb játékát nyújtva előbb egyenlít Brazília ellen, majd fordít Szerbiával szemben. Elsőként nyernek vesztett helyzetből felállva a világbajnokságon. Jönnek a belgák, akik között, ha külön állnak a flamandok és a vallonok, még mindig rengeteg belga marad. Szórakoztatnak. Martinez edző Lukakut, De Bruynet, Hazardt és Boyatat vezényli.

Jó, hogy van már színestévé. Bárhogy szeretnék is itthon a történelemszenilisek, ha csak fekete-fehér lenne. Vagy minden csak fehér.

Ezt már kipróbálta az emberiség.

Kiemelt kép: Koszticsák Szilárd / MTI

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.