Olvasom, újabb kikötő épül Balatonkenesén, azt a rövidke partszakaszt is lekerítik, ahol eddig sétálhattunk. Van már a községben három kikötő, és mi nem mehetünk a közelükbe sem, hiszen kerítések zárják el őket – ellentétben a földközi-tengeri kikötőkkel, ahol a pórnép ámuldozva mászkálhat a luxusjachtok mellett.
Mondom, három. Most épül a negyedik.
Siófokon, az Aranypart szabadstrandja helyén is magánjachtkikötő épül.
Coki nektek!
Még hogy naplemente meg aranyhíd!
Úgy húsz éve még azt hallottuk, hogy körbejárható lesz a Balaton, nem adják el az állam parti telkeit, ami pedig magán, ott föltöltik előtte a partot, hogy mi, a köznép is sétálhassunk, ahogy jónéhány osztrák és svájci tónál szokás. Legyen a tó mindenkié!
Hát nem lett. Épp az ellenkezője lett. A volt vállalti üdülőket magánszemélyek vették meg, most pedig
A legbelső körhöz tartozók vásárolják föl az állami kempingeket, üdülőket, és uniós pénzből exkluzív üdülőtelepeket, jachtkikötőket építenek. És persze luxusvillákat. Kiül a háza elé a NER-pubi, az aranyhíd felé fordul, ahogy a narancsszín sugarak tükröződnek a vízen, és így szól az ámuló cimboráihoz: „Látjátok, vaze, saját aranyhidam van. Saját lejáró, saját stég. Kétszázmilla volt a telek, de megérte. Rátettük ezt a háromszáz négyzetméteres minimál stílusú kulipintyót, aztán annyi. Itt nem visonganak kibaszott lúzer nyaralók.”
Tavaly Lőrinc barát hamm, bekapta a Balatontourist 12 darab kempingjét 106 hektárnyi vízparti telekkel. Mára a Mészáros-Tiborcz érdekkör Keszthelyen, Badacsonyban, Akaliban, Almádiban, Akarattyán és Fonyódon is megszerezte a legértékesebb vízparti óriástelkeket. Nem csodálkoznék, ha hamarosan kormányprogram indulna, hogy minőségi turizmus kell a Balatonnak, elég az olcsó kempingekből, a vacak strandokból, épüljenek inkább luxushotelek és álomresortok, persze állami és európai támogatással.
Ráadásul a bekerítésben Mészáros nem csak a Balatonnál jeleskedik. Megvette, aztán le is zárta a bicskei horgásztavat, ahova a környékbeliek korábban jártak, és a biztonság kedvéért elhelyeztetett néhány őrbódét és kamerát.
de inkább húzzatok el a távolabbi tóhoz, míg meg nem veszem azt is.
Bennünket kizárnak valamiből ezek a kerítések, ők pedig bezárják magukat ezek mögé.
Nem, feleli Jani (Béla, Józsi, Tóni, stb.), egyből kiszúrnák a kurva újságírók.
Akkor minek a sok pénz? Mi örömöm van nekem ebben?, durcáskodik a feleség.
Na, jó, vedd, de csak ott hordhatod, ahol engedem!
És aztán utaztatja a feleségét sötétített ablakú autókban meg helikopterrel olyan helyekre, melyek jól körbe lettek kerítve,
akiknek bátran lehet mutogatni a smukkokat, a brüsszeli csipkebetétet, hisz ők is mutogatják.
Egyre szaporodnak az olyasféle helyek, ahol maguk között múlathatják az időt a NER-lovagok és úrhölgyeik. Már nincs könnyűzenei fesztivál, jelentős sportrendezvény, magára valamit adó kolbásztöltőverseny, böllérvetélkedő vagy karikás ostort pattogtató nemzeti seregszemle, mely ne alakítana ki kordonnal és kopasz őrökkel védett VIP-helyiséget, ahol a pink karszalaggal ellátott illusztris vendégek ingyen isszák a pezsgőt, eszik a frissen sütött kolbászt vagy pattinthatnak egyet az ezüst tálcára helyezett ostorral, miközben TAG Heuer órát, Cartier karkötőt és Stuart Weitzman cipőt villantanak. Persze, lehet, hogy ezekből a VIP-kerítésekből egyszer majd szögesdrótos börtönkerítések lesznek, és lesőlyukkal ellátott vasajtók őrzik lakóik nyugalmát.
Amikor Mészáros Lőrinc megvette az 1850-ben romantikus stílusban épült bélmegyeri vadászkastélyt, a környék népe abban bízott, végre rendes út épül Bélmegyerbe, de az új tulajdonos és vendégei inkább helikopterrel járnak a kastélyba. Annyi maradt a helyieknek, hogy a kerítésbe kapaszkodva bekukucskáljanak, és meglessék az arrafelé ritka jószágot, a helikoptert, ahogy a kastély elé landol. Persze csak, ha nem magas kőkerítés védi a parkot.
De ez már a legbelső kerítés, mert vannak kijjebb is kerítések,
És persze van kerítés, ami mögé mi, magyar átlagemberek is beférünk. A szerb határon épült, semmi szükség rá (nem védtük meg Európát, csak most más úton mennek a bevándorlók), és jó sokba került (mert csókosok ellopták a pénz jelentős részét).
És ott vannak az információs kerítéseink, melyekbe a tömegtájékoztatás zár bennünket. A kormány kezében lévő rádió- és tévéadók egy nem létező álomvilág palánkjai mögé rekesztik nézőiket, hallgatóikat, a kereskedelmi adók meg pénzért bármilyen kerítés mögé beterelnek bennünket.
Aztán most jól körbezárják a hazai művészeket is. Akik eddig a Magyar Művészeti Akadémia kerítésén kívül maradtak, mert nem kívántak belépni a kormánypénzzel kitömött, áporodott szagú intézménybe, most törhetik a fejüket. Az állami díjakkal kitüntetett művészek alanyi jogon kaphatnak jelentős, százezer forint feletti nyugdíjkiegészítést. De csak, ha az MMA-tól kérvényezik. Undorodsz a lakájművészettől, büdös neked az MMA? Akkor, ha csak nem akarsz öregkorodra éhen veszni, írj kérvényt az MMA-nak,
Egy magát tisztességesnek tartó magyar ember naponta fel kell tegye a kérdést. Ha ezt most átlépem, és beslisszanok a kiskapun, cinkossá válok? Én is részt veszek az orbitális hazaárulásban? Mi az, amit megtehetek, hogy még nyíltan nézhessek a barátaim, a gyerekeim szemébe? A tükörbe! Mi az, ami jár nekem az államtól, és mi az, amit már nem fogadhatok el, mert kegyként adják?
A legnagyobb és legfélelmetesebb kerítés persze az, amivel magunkat rekesztjük ki a civilizált világtól: a félelem és a gyűlölet kerítései.
Félünk őszintén kinyilvánítani a véleményünket, mert hátrány érhet bennünket, lesütött szemmel hallgatunk, miközben mardossa torkunkat a szégyen. És mennyien félnek az ismeretlentől, amivel a hatalom riogatja őket! Az amerikai Pew Kutatóintézet adatai szerint a muszlimokról a legnegatívabb vélemény a közép-európai államokban alakult ki. A csúcstartó Magyarország, ahol
miközben itt lehet a legkevesebb személyes tapasztalat velük kapcsolatban – a lakosság csupán 0,4 százaléka muszlim.
Rettegünk az idegennek látszó turistáktól, a színes bőrű diákoktól, rettegünk már mindentől, ami a kerítésen kívül található, ami nem a megszokott akolmeleg, ahol birkaként jólesően összebújhatunk. Birkabőrbe bújt farkas őrzőink oltalmaznak bennünket, sulykolják belénk, hogy túl a palánkokon nagyon veszélyes. Maradj te csak nyugton!
Miközben folyamatosan tolják beljebb a karám falát. Az emberek többsége csak béget, kicsit riadtan, de azért elégedetten, mégiscsak ez ismerős neki, ez ad biztonságot, nyugalmat, ez a langyos, szarszagú, sötét hodály.
Kiemelt képünk illusztráció: Fülöp Dániel Mátyás/24.hu
