Poszt ITT

Gerlóczy: Most ez a focista a soros

Te, mondd csak, apa, miért mondják a suliban, hogy te gyökér vagy, meg köcsög és hogy a sitten lenne a helyed?

Néztem ezt a videót, amit Fábián Tamás készített a perzselt disznóval kapcsolatos nyelvi kérdésekről, hogy akkor most mi is van arra a disznóra írva és az mit is jelent. Félelmetes látvány ennek a társaságnak az összehangolt csapatmunkája, még a gyilkos bálnák sem dolgoznak olyan szervezetten egy fóka becserkészésén, ahogy ezek a romlott jogászok verik vissza a sajtó támadásait, de mindez már teljesen lényegtelen. Felnőtt emberek képesek ennyire szemérmetlen módon az újságíró képébe hazudni, és szerintem még élvezik is. Ha egy gyerek tenné ugyanezt, jól pofán vágnák. Otthon szobafogságot kapna. Az iskolából kirúgnák. Pistike, miért írtad a táblára, hogy Laci bácsi gyökér? Nem arra a gyökérre gondoltam, csókolom, hanem a virág gyökerére, Laci bácsi egy virág, meg köcsög is, amiben a tejfölt készítik, kérek szépen egy ötöst. Hazudnak. És? Van ennek következménye? Nincs. Lopnak. Annak van következménye? Nincs. Ahol pedig a bűnnek nincsen következménye, ott az igazság szajkózása, annak kutatása, felfedése, a közvélemény tájékoztatása tökéletesen felesleges. Az újságírás felesleges. A híradó felesleges. Szerencsétlen vergődés az egész. Időpocsékolás. Nincs bűn. Nincs itt semmiféle bűn. Fikció van. A morális tartás értékének illúziója, amikor az ember ilyeneket mond: szégyelljétek magatokat. Hogy fogtok a gyerekeitek szemébe nézni? Megmondjam hogy? Kisfiam, itt van a Merci kulcsa, ez mától a tiéd, tárd ki az ablakod a virágzó Rózsadombra, mert nagyon áporodott a levegő idebent. Máris, apa. De szép szemed van, kösz a Mercit. Te, mondd csak, apa, miért mondják a suliban, hogy te gyökér vagy, meg köcsög és hogy a sitten lenne a helyed? Azért mert én egy gyönyörű virág vagyok, mert bennem a tejföl kellemesen hűvös marad és szívesen látnának engem vezető pozícióban, építési törmelékekből emelt halmok tetején trónolni győzedelmesen, mint egy kakast. Értem, apa, szeretlek. Én is szeretlek, fiam.

Ha a megérzésem nem csal, egy-két szeleplapot leszámítva egy év múlva mindent maga alá gyűr majd a rendszer és akkor már hazudni sem kell majd, mert nem lesz kinek. Én tulajdonképpen várom ezt. Véget ér a felesleges vergődés, a hatalom pedig elindul majd afelé, ahová az erjedés folyamatának természete vezeti: a rohadásba. Vigyenek csak mindent, zabáljanak fel minden sejtet, csinálják végig. Így is, úgy is túl kell élni valamit, majd akkor ezt éljük túl. Vagy nem. Most ez a focista a soros. Ha neki vége lesz, és nekünk is végünk lesz, jön majd egy másik. Mercivel jön majd a Rózsadomb felől. A házat az apjától örökölte, aki megtanította, hogyan kell az emberek szemébe hazudni úgy, hogy közben nem szégyelli el magát. Bizonyos körökben, és ezt illene már megszokni, vannak fontosabb erények a tisztességnél. A hatalom mindig az övék lesz, mert csak ők képesek tenni érte, megtenni érte azt, amire szükség van ahhoz, hogy megkaparintsák: szemérmetlen módon a képünkbe hazudni.

Kiemelt kép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq

Ajánlott videó

Olvasói sztorik