Poszt ITT
Horgos, 2016. július 26.
Éhségsztrájkot folytató migránsok a szerb-magyar határ közelében Horgosnál 2016. július 26-án. Két nappal korábban 130 migráns érkezett gyalog Belgrádból Horgosra, akik közül július 25-én mindössze negyvenen folytattak éhségsztrájkot a tranzitzóna közelében, hogy Magyarország megnyissa a határt előttük.
MTI Fotó: Balogh Zoltán

Az a „jó ember”, aki beengedné a menekülteket?

24.hu
24.hu

2017. 11. 24. 11:26

Mit válaszolna erre egy őcsényi? A republikonos Mikecz Dániel elemzése.
Korábban a témában:

Őcsény, Kömlő, Perbál: az ezekben a falvakban történtekre a kormány migránsellenes retorikájának következményeként szokás hivatkozni.

Őcsényben migránsok helyi üdültetése ellen keltek ki a lakosok egy helyi fórumon, Kömlőn mindenszentek napján fémdetektorral felszerelt helyieket, Perbálon külföldi egyetemistákat néztek migránsnak. Az első, az őcsényi eset után az ellenzéki nyilvánosságban többféle magyarázattal találkozhattunk. Ezek a válaszok azonban elvétik a probléma lényegét, jelesül azt, hogy a politikán keresztül támaszthatóak-e morális elvárások.

Két jellemző cikket érdemes itt kiemelni: Balavány György szerint a magyar társadalom többségének idegellenessége a kormányzati kampány nélkül is hasonló konfliktusokat generált volna. A szerző idézi a kutatást, miszerint a válaszadók többsége egy kitalált néppel, a pirézekkel szemben is elutasító. Kész szerencse, hogy a szerzők és olvasói a megértő, el- és befogadó kisebbséghez tartoznak. Nem mintha bármi meglepő lenne abban, hogy valaki bizalmatlan az ismeretlennel szemben, ráadásul a válaszadók átverése is felvet kutatásetikai kérdéseket.

Mélyrehatóbb elemzést ad Jámbor András, amikor arról ír, hogy nem azért utasították el a menekülteket az őcsényiek, mert gonoszak lennének. Jámbor szerint a község polgárai az egymásra rakódó félelmek, így „az anyagi félelem, a kilátástalanság és a jövőtől való félelem” miatt fordultak „embertársaik” ellen.

Jámbornak igaza van abban, hogy nem alávaló, gonosz emberekről van szó. Hétköznapjaikban bizonyára nem különböznek sokban jó- és rosszhiszeműség ügyében másoktól. Szeretik a családjukat, van zene, amit szívesen hallgatnak, néha megfogadnak maguknak valamit, néha szomorúak, hogy nem sikerült tartani fogadalmukat. Éppen ez a hétköznapiság az, ami leginkább fűti a felháborodást. Ha nem gonosz emberekről van szó, akkor miért nem tudnak megértőek, el- és befogadóak, azaz jók lenni? Jámbor szerint azért, mert félnek és a kormány felerősíti, majd a menekültek felé tereli ezeket a félelmeket. Azon túl, hogy ez az érvelés irracionálisnak láttatja az őcsényieket és patologizál társadalmi konfliktusokat, ki nem mondva

benne van a feltételezés, hogy létezik a jó, tehát a menekültekkel szemben megértő, el- és befogadó magatartás. Már csak le kell győzni a félelmeket és sikerülhet jónak lenni.

Horgos, 2016. július 26.
Éhségsztrájkot folytató migráns a szerb-magyar határ közelében Horgosnál 2016. július 26-án. Két nappal korábban 130 migráns érkezett gyalog Belgrádból Horgosra, akik közül július 25-én mindössze negyvenen folytattak éhségsztrájkot a tranzitzóna közelében, hogy Magyarország megnyissa a határt előttük.
MTI Fotó: Balogh Zoltán
Fotó: MTI/Balogh Zoltán

Az erkölcs természetesen alapvető, nélkülözhetetlen társadalmi normarendszer, „jónak lenni” ugyanakkor nem a hagyományos, azaz elosztási konfliktusokról szóló politika kategóriája. A jó emberré válás korábban nem közügy, hanem a vallásos létezés vagy az egzisztenciális választás része volt. A „jónak lenni” politikai igény, a földrajzi és társadalmi értelemben is mobilis rétegek sajátja. Státuszuk ugyanis a globális mércékkel mért egyéni minőségük függvénye. A kreatív iparágakban, az NGO-hálózatokban megértőnek, el- és befogadónak kell lenni. Országok és tevékenységi területek közötti mobilitásuk, anyagi, vagy azzá konvertálható kulturális tőkéjük miatt a magyar politika felől kevésbé jóléti támogatást, transzfereket várnak el.

A mobilis rétegek anyagi helyett erkölcsi elvárásokat fogalmaznak meg. Mivel egy szűk réteghez kötődnek, ezek az elvárások nehezen teljesíthetőek, elbuknak a többség demokratikus úton létrejövő akaratával szemben. Nem probléma azonban, ha nem teljesülnek a morális elvárások, hiszen magának a követelésnek a megfogalmazása, a „jó ember” kategóriára való bejelentkezés révén demonstrálni lehet a morális kiválóságot. Ez a morális kiválóság aztán értékesíthető a globális színtereken, legegyszerűbben a közösségi médián keresztül, ahol megfelelő szögben, gyorsan érkezik az elismerés. Őcsényben viszont nincsenek olyan mechanizmusok, amelyek automatikusan díjaznák a megértő, el- és befogadó magatartást. A bevándorlással kapcsolatos kockázatok ráadásul úgy vannak egyenlőtlenül elosztva, hogy éppen az őcsényihez hasonló életformákat bolygatnák meg a leginkább. Ezek ugyanis azok az helyzetek, ahol a szomszédság egy életre szól, ezért egyáltalán nem mindegy, hogy pirézek laknak-e ott vagy sem.

Tény, hogy ezt a kockázatot felerősíti a kormányzati kommunikáció, de az elvitathatatlan, hogy a bevándorlás valódi konfliktusokat szül. Nem a magyar köztévé juttatta be például az AfD-t a Bundestagba.

Ha ez az írás egy „jó ember” projekt része lenne, akkor azzal zárulna, hogy a másik világának megismerése, a párbeszéd közelebb hozhatná a magyar társadalom egymástól egyre inkább eltávolodó csoportjait. Ilyen párbeszéd azonban úgysem lesz, de ha lenne, az is csak arra kínálna alkalmat, hogy a jó emberek csillogtathassák, hogy ők megértőek, el- és befogadóak még az idegenellenesekkel is.

Érdemes inkább azzal szembenézni, hogy mik a következményei a „jó ember” politizálásnak. A globális mércéhez való igazodás és a kiválóság állandó fenntartása miatt ugyanis a mobilis rétegek által támasztott morális elvárások mindig túlmutatnak majd azon, ami a magyar társadalom többsége számára elfogadott, kényelmes, ismerős. Éppen ezért sosem lesz demokratikus többségük, ám globális beágyazódottságuk, látens politikaellenességük miatt számukra ez másodlagos.

Ezért fontos a politika szereplőinek, a pártoknak tudatosítaniuk magukban, hogy a sikeres választási szereplés érdekében az általánosan vallott erkölcsi normákon túl mekkora mértékben kell megfelelniük az élcsapatok morális kódexének.

Kiemelt kép: MTI/Balogh Zoltán

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Kommentek

Hungarian director István Szabó at the German Directors Award Metropolis ceremony at the University of Television and Film in Munich, Germany, 09 November 2014. Szabó is receiving an award for his life's work. This is the 4th time the prize, which comes with a 50,000 EUR endowment is awarded. Photo: TOBIAS HASE/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.