Poszt ITT
Boy sitting at the bottom of the stairs using a smartphone.

Gyarmati Andrea: Stresszelsz? Stresszel a gyerek? Tán ez lehet rá a megoldás

Gyarmati Andrea
Gyarmati Andrea

Úszó-dokinéni. 2017. 10. 14. 10:00

Gyakran mi, felnőttek okozzuk a gyerekünk szorongását.
Korábban a témában:

Könyvek között nőttem fel. A lakás hosszú és magas falfelületeit kötetek foglalták el. Eleinte nem értettem, Anyu időközönként miért szedi le őket és csinál új beosztást, mert nekem úgy is nagyon tetszett, ahogy volt. Később, amikor már olvasni is tudtam, rájöttem, olykor írók, olykor címek szerint rendezgeti őket édesanyám.

A sok színes és különböző nagyságú, formájú betűvel nyomtatott gerinc mindig örömet szerzett. Szerettem nézegetni, később olvasni a könyveinket.

Némelyek kitűntek a többi közül, mint Selye János: Életünk és a stressz című kötete. Először azt hittem,

tán mert nem kaptam meg aznap a boltban a kedvenc kekszemet,

hogy még egy könyvet is írt valaki életünkről és a kekszről, mivel annak, hogy stressz, semmi értelme nem volt számomra.

Azt mondták a szüleim egészen kicsi korom óta, hogy ha valamit nem értek, kérdezzek bátran. „Nem baj, ha valamit nem tudsz és érdeklődsz – így Apu –, az viszont igen, ha tudatlan maradsz, mert félsz kérdezni.”

Vajon mit jelenthet az a szó, hogy stressz,

emlékszem, ez valamiért, talán épp a könyv szép külseje miatt, nagyon érdekelt, tehát kikerestem a kifejezést az Idegen Szavak Szótárában. Ezt írta: „Az emberi vagy az állati szervezet védekező, egyéni válasza a külvilágból érkező, őt veszélyeztető fokozott ingerekre.”

Szuper, semmit nem értettem mindebből. Nézem tovább. “Stresszor: stresszt okozó inger.” Rendben, ettől sem lettem okosabb. És keresgélek tovább. Magyar Értelmező Kéziszótár: „Stressz vagy stress orvosi kifejezés: a szervezet vagy a pszichikum erős vagy gyakori megterhelésének hatására létrejött állapot.” Még az is mellé volt biggyesztve, nk., ami annyit tesz, nemzetközi kifejezés. No, ez már érthetőbb volt, ha nem is  tökéletesen.

Boldog békeidők, amikor könyvekben kerestük kérdéseinkre a választ. Ma egy kattintás az egész, de bevallom, bár konzervatív vagyok néha,

nem mindig szeretek a dolgoknak papíralapon is utánanézni.

Fotó: Thinkstock

Lássuk tehát, mit mond a net, és aztán persze azt is, kell-e, érdemes-e egyáltalán beszélgetni a gyerekekkel kapcsolatban a stresszről.

Tehát Wikipédia: „A stressz eredetileg a szervezetnek az ingerekre adott nem specifikus válaszát jelölő orvosi szakkifejezés volt. Mai értelmében azonban jelentése nagyjából »folyamatos feszültség« vagy »tartós idegesség«, mely rendszerint egy vagy több állandó negatív ingerre adott tartós válaszreakció a szervezet részéről.”

És mindjárt az alatta  lévő információ: „A stressz korunk népbetegsége. Okozója a rohanó életformánk. Szervezetünk képtelen alkalmazkodni a változó körülményekhez. Az állandósult stressz bajt okoz.”

Így már egész érthető lett, legalább azon nem stresszelek, hogy érttem-e  a szó jelentését.

A két keresés között ugyan eltelt nagyjából negyven év, tehát lehet, valamicskét én is okosodtam.

Ne érts félre, kedves Olvasó, nem szeretném elviccelni az egészet. Mert a téma egyáltalán nem vicces, különösen nem, hogy a gyerekeinket is érinti.

Megosztom hát mindazt, amit tanultam, tapasztaltam, olvastam ezzel kapcsolatban, abban a reményben, hogy segíthet néhány nehéz helyzetben:

ha képben vagy, és tudsz tanácsot adni a gyereknek, azzal véded őt, míg meg nem tanulja megvédeni önmagát.

Beszéljünk először is arról, érheti-e stressz a magzatot, a pici babát. Mit kell tennünk azért, hogy minél jobb esélyekkel induljanak az életben.

Hiszem, hogy mindnyájan jó szülők akarunk lenni és a legjobbat akarjuk azoknak, akiket nagyon szeretünk, mégis

gyakran mi, felnőttek vagyunk az oka gyerekeink szorongásának, mi stresszeljük őket.

Az viszont jó hír, hogy a dolgok kezelésének lehetősége is a mi kezünkben van.

Nézzük először is a pici baba helyzetét az édesanyja hasában. Érheti-e olyan hatás, ami később problémát okoz? Tehetünk-e mi, leendő szülők ez ellen tudatosan bármit?

Azt mondják, a „rosszul érzem magam” többnyire testi problémákra alkalmazott kifejezés, ám ha a mondat úgy szól: „jól érzem magam”, abban nemcsak testi, hanem lelki megelégedettség és boldogság nyilvánul meg. Vagyis a boldogság és elégedettség sokkal árnyaltabb, mint valamely testi kellemetlenség megállapítása.

Vajon van ilyen a magzatnál?

Élelemmel ellátva, a kellemes hőmérsékletről és minden szükségesről az anyaméh gondoskodik.

Ezzel együtt kényelmetlen testhelyzetbe kerülhet a baba az édesanyja némely mozdulata vagy viselkedése következtében. Azt tudjuk, hogy a baba grimaszol, jelez. Bizonyos anyagok koncentrációjának változásából pedig arra lehet következtetni, hogy már odabent is előfordulhatnak kellemetlenségek.

A stresszhelyzet úgy áll elő, hogy a szervezetre egy inger riasztóan hat. A test a behatás pillanatában védekezési üzemmódba kapcsol, a stresszel kapcsolatban sokat emlegetett

„fuss vagy üss” reakcióra készül fel,

a young women is running away ...
Fotó: Thinkstock

adrenalin és a noradrenalin nevű hormonokat termel; a stresszhelyzetet izomerő fokozása útján próbálja megoldani. Növekszik az energiatermelés, felgyorsul a légzés és a pulzusszám. A következmények a felnőtteknél a következők lehetnek:

ideges nyugtalanság, magas vérnyomás, élénk szívdobogás, emésztési zavarok, rosszkedv, alvászavarok, hogy csak a leglényegesebbeket említsem.

Ezek reflexek, nem tudatosak sem méhen belül, sem később. Az elszakadás, a születés egész biztosan stressz az embergyerek számára, ezért is kiáltja bele hangos oázással a világba bánatát. Mindennek persze mi nagyon örülünk, hiszen a sírás azt jelenti, él, megérkezett, és erőteljesen képes kifejezni a nemtetszését, vagyis életrevaló.

De menjünk tovább, vizsgáljuk, utóbb milyen hatása van, lehet a stressznek a gyerekre.

Sokan vélik úgy, hogy a gyerek kicsi ahhoz, hogy tudatosuljon benne a baj, de hogy nem képes megfogalmazni a stresszhelyzetet, nem jelenti azt, hogy nem éri el valaminek a negatív (vagy akár pozitív) hatása.

Vagyis, ha igaz a mondat, hogy stressz akkor lép fel, amikor az akarat és a képesség nincsenek szinkronban egymással, belátható, hogy

a gyerekeink ebből a szempontból is sokkal esendőbbek nálunk.

Van „jó” stressz és „rossz” stressz, vagyis létezik ideális feszültségi állapota a testnek, a szellemnek és a léleknek egyaránt.

A túl alacsony feszültségi állapot ugyanolyan romboló, mint a túl magas. Bonyolítja a helyzetet, hogy sokan sokfélék vagyunk, és ami nekem még mondjuk flottul megy, az számodra lehet stressz, és ez fordítva is igaz.

Tudósok önként jelentkezőket kértek arra, hogy mozdulatlanul feküdjenek egy hangszigetelt szobában. Fél óra múlva az első alany, és alig néhány órát követően az összes többi is bedobta a törülközőt, nem bírtak nyugton maradni. Vagyis

a feszültség teljes hiánya is elviselhetetlen.

A lényeg itt is, mint oly sok esetben az, hogy figyeljünk a testünk jelzéseire, a gyerekeink jelzéseire még inkább.

A stressz valaha a túlélésünk záloga volt, és az évezredes program ma is működik. Egész lényünk villámgyorsan reagál, választ a harc és a menekülés között. Értelmünk, érzéseink, önkéntelen testbeszédünk és célirányos tetteink is részt vállalnak ebben.

Szóval mit tegyünk?

  • az első az ÉRTELEM SZINTJE: gondolkodjunk, mi is lenne adott esetben a megfelelő viselkedés
  • a második az ÉRZELEM szintje: szeretnénk megnyilvánulni és kifejeződni, vagyis ha racionális döntés következtében visszavonulunk, akkor érzelmileg sérülünk, divatos szóval frusztrálódunk, és az is jelentős stresszforrás
  • a következő a TESTI SZINT: emelkedik a vérnyomás, tompa nyomás a gyomorban, pirulás, verejtékezés kísérheti a döntés előtti helyzetet
  • a VISELKEDÉS SZINTJÉN: a döntéstől függően az „üssre” vagy a “fussra” mozgósítjuk az energiáinkat.

Ahány ember, annyi reakció és annyi értelmezés.

Van, aki dühös lesz, hamar robban, van, akinek több a türelme.

Nem minőségek ezek, hiszen hogy mikor és mi a megfelelő úgy általában, nem tudni, hiszen hol ez, hol az a célravezető, hol ez, hol az jelent kisebb, kevesebb stresszt.

És most elég fontos rész következik.

A stressz természetes, létfontosságú és teljesen ártalmatlan, ha a mozgósított energia levezetődik valahol.

A stresszkezelés legjobb módja a SPORT,

a rendszeres mozgás, akkor is, ha nem te leszel „a jók között a legjobb”. Viszont, ha mozdulsz, és mindezt rendszeresen teszed, te leszel a legnyugodtabb azok közül, akiknél felmegy a pumpa.

Na, legyen mára ennyi és a jövő héten beszéljünk a gyerekekről.

Addig is stresszelhetek, vajon jó lesz-e így ez a dolgozat?

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Mentőkhöz menekült az elkószált 14 éves kutya

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.