Kreatív és szellemes, népdalokat idéző, mégis művers-minőségű lírával lepték meg hűséges közszolgáikat a mórahalmi ovisok. A performansz – amely már-már becketti magasságokban megkomponált és előadott jeleneteket is tartalmazott – főszereplője a helyi kormányablak, mint az isteni terv mórahalmi közvetítője, ahogy a vers is – találóan – rámutat: „Mégis úgy gondolom, egy nagyon fontos dolog, / Szükség lesz rá addig, amíg a föld forog.”
Mi itt a Hír24-nél, mint a kortárs és népi költészet harcos támogatói nem kívánunk csatlakozni a liberális szennysajtó kizárólag hisztériakeltésre hivatott óbégatásához – sőt határozottan elítéljük azt –, egyúttal a Kormány nevében is visszautasítjuk azon vádakat, hogy cinikus módon az ovisokat használták volna önnön népszerűsítésükre Baltay Tímea Helyettes Államtitkár Asszony jelenlétében.
Mi sem lehetne messzebb a valóságtól! Ha a tisztelt liberális tollforgatók vették volna a fáradságot és utánajártak volna a vers poétikai és szociográfiai előképének, hamar rájöhettek volna, hogy az úgynevezett kormányablak-költészet sűrű és vastag gyökerekkel bír nem csak a magyar, de a nemzetközi irodalomtörténetben is. Elvégezzük a kutatómunkát mi most helyettük is, négy egyszerű, még a Gyurcsány kottájából játszó „firkászok” által is fogyasztható példán keresztül. Elsőként lássuk ezt a Szeged-környéki népdal-variációt, amellyel már a 19. század második felében ünnepelte a polgárosodó vidék a frissen nyíló kormányablakokat.
Kormányablak működik a faluban
(az Által mennék én a Tiszán dallamára)
Kormányablak működik a faluban – működik a falunkban,
Oda járunk, bármi gondunk-bajunk van – bármi gondunk-bajunk van.
Ezerszer is dicsérem
Országunkat, falunkat,
Mert képzett kormánytisztviselők serege
Lesi minden szavunkat.
Másodikként következzék ez az igazi ízes, a békeidőben elterjedt magyar dal, amely majd’ minden este felcsendült a csárdákban a legjobb cigány muzsikusok vonósaival kísérve.
Kormányablak van a mi utcánkba’
(a Lakodalom van a mi utcánkban dallamára)
Kormányablak van a mi utcánkba’
Oda megyek fél kilencre máma
Hivatalos ügyem elintézem
Készségesen segítenek nékem!
A kormányablak-költészet műfaji sokszínűségét mi sem illusztrálja jobban, mint hogy egy ponton betört a máig rendkívül népszerű svéd gyermekversek világába is; az ezernyi példából álljon itt ez a jellegzetesen naiv, mégis mély gondolatiságú zsánerkép!
Franz Nordberg: Apa ordít
A barna hajú néni néha
rám néz, mosolyog. Remélem, hozzá
kerülünk, és akkor is mosolyog majd, és apa
nem lesz ideges.
Aztán viszont egy szakállas ember
kerül a nénihez, mi meg egy furcsa lányhoz.
Ő nem mosolyog.
Apa ideges, nincs nála
valami igazolás, hagyják őt békén, fizet ő eleget,
ordítja, pont, mint mikor a vicces nevű
(Táska? Szatyor?)
bácsit mutatják a tévében. Anya
befogja a fülem.
Most már örülök, hogy nem a
barna hajú nénihez kerültünk
a kormányablaknál.
Az irodalomtörténeten végigvonuló tematikus motívumrendszer eredetéről még vitatkoznak a szakértők; egyelőre úgy tűnik, a legkorábbi kormányablak-vers nem más, mint ez a 17. század közepi haiku Japánból, ismeretlen szerzőtől:
A kormányablak
Ős-titkok útvesztője
Keselyűk jönnek
Kedves ünneprontó hisztizők! Nagyon szívesen!
