Az elemzők többségét is sokkoló gazdasági visszaesésről érkezett statisztika, ám a sok rossz adat közül talán a legnyugtalanítóbb a beruházások ötödik éve tartó zuhanásszerű csökkenése. A befektetések-ipari termelés-belső fogyasztás Bermuda-háromszögében elillant a növekedés esélye, és ma már erősen kétséges, hogy a Magyar Nemzeti Bank jövendő új vezetése által a devizatartalékból gazdasági élénkítésre felszabadítandó 4-5 milliárd euró elég lenne ahhoz, hogy szárba szökkenjen a bruttó hazai össsztermék (GDP).
A magyar GDP 2012-ben az elemzői várakozásokat is meghaladóan zsugorodott. Az éves mínusz 1,7 százalék is lehangoló, de az utolsó negyedévi 2,7 százalék veszteség (az előző három hónaphoz mért mínusz 0,9 százalékkal) az igazán aggodalmat keltő. Ez ugyanis gyorsuló recessziót mutat egy teljes éven át, 2009 óta nem tapasztalt „eredményt”.
A Nemzetgazdasági Minisztérium az aszályos mezőgazdaságot és az európai válságot okolja ezért. Utóbbi aligha állja meg a helyét: a negyedik negyedévben az EU-átlag -0,6 százalékos és a teljes európai GDP -0,9 százalékos rátája lényegesen kisebb a miénknél, ráadásul a térségben az összehasonlításra alkalmas országok közül egyedül Prágában kénytelenek visszaesést elkönyvelni. A német gazdaság is – noha mérséklődő tempóban – megőrizte növekedési tempóját. (A magyaréval összevethető évvégi szabadesést a „nagy beteg” déli államok mellett csak a korábbi mintaország, a mostanra a padlóhoz közel került Szlovénia produkált.) Ami a mezőgazdaságot illeti, nos, az éghajlati viszonyok nem korlátozódtak a mi 93 ezer négyzetkilométerünkre.
Az NGM mégis változatlanul optimista, egyelőre nem mutatkozik szándék az idei 0,9 százalékos növekedési prognózis felülvizsgálatára. Ez számszakilag is szinte elképzelhetetlen, még ha egy jobb, legalább átlagos agrárteljesítmény sokat is javíthat a 2013-as végeredményen. Nem olyan nagy a statisztikai bázishatás sem; a rossz előző évi kiindulási pont után viszonylag enyhébb csökkenés is legfeljebb stagnálásközeli GDP-t eredményezhet az idén.
A kormány elsősorban az új – német – autóipari beruházásoktól és a belső kereslet fellendülésétől várja a gazdaság felpörgését. Utóbbi eddig sem jött be: sem az egykulcsos szja, sem az árfolyamgát révén megspórolt pénz nem késztette az embereket arra, hogy tömegestül az áruházakba özönöljenek. Sőt, a várhatóan 4 százalék körüli 2012-es kiskereskedelmi forgalmi zuhanás óvatosságra és mély pénzügyi depresszióra utal a lakosság többségének körében.
A Matolcsy-féle „nem szokványos” monetáris (nemzeti banki) recept kiváltása önmagában is kétélű fegyver. Nem tudni, hogy a devizatartalékból 4-5 milliárd euró átcsorgatása a kis- és közepes vállalkozásokhoz, olcsóbb hitel a bankoknak nem vált-e ki önmagában eladási hullámot és hozza magával a forint árfolyamának megroppanását.
A nagyobb kérdés azonban az, hogy hová menne, képes lenne-e hasznosulni ez a pénz. A kormányváltáskor 2-2,5 százalékos hazai gazdasági növekedési potenciál most lényegében zérus. Az ipari teljesítmény 2012 decemberében – folyamatos összehúzódás után – 7,6 százalékkal volt kisebb az előző év utolsó hónapjáénál. A magas infláció miatt is esik a belső fogyasztás,egyelőre megállíthatatlanul, a lakosság zöme a fölös pénzt inkább félreteszi – például attraktív kamatú állampapírokba – vagy hitel-előtörlesztésre fordítja.
Ez még nem lenne végzetes, de a fő nyugati piacok bővülésére felkapaszkodás előtt jelenleg átugorhatatlan fal meredezik – a beruházások térségünkben is egyedülálló eltűnése.
A kormány által messiásként várt új külföldi autóipari befektetések még csak ezután fognak kiteljesedni a GDP-n belül: az alapkőletételtől számítva 3-4 év elteltével. Minél nagyobb egy invesztíció, annál később fordul termőre. (Az most mellékes, hogy ezek az óriáscégek – a termékek kivitele miatt – nem fizetnek áfát, a kedvezményeknek köszönhetően évekig nincs tárasági adójuk, azaz a statisztikai GDP-növekedési részesedésük ellenére a lakosság alig vesz észre valamit ténykedésük eredményéből.)
A beruházási index hű tükre a magyar gazdaság elmúlt három esztendei vesszőfutásának, és előrevetíti azt, hogy a következő négy-öt évben érdemleges gazdasági növekedés (kapacitásbővülés) nem lehetséges. Az előző évivel megegyező beruházási rátát utoljára 2007-ben és 2008-ban mértek. A rá következő években 91,4, 94,9, majd 95,5 százalék volt a befektetések volumenindexe; 2012-ben negyedévenként 91,4, 94,1, 97,9 százalék év/év összevetésben. Vagyis a fejlesztések értékéből három év alatt jó 20 százalék tűnt el.
A szomorú állapotot mutatja, hogy a GDP-n belül normális viszonyok közepette 25 százalék körüli beruházási részarány mostanra 15 százalékra esett, vagyis nemhogy új eszközök nem kerülnek be a magyar gazdaságba, hanem az amortizációt sem pótolják.
