„Az Arany Hajnal folytatni fogja harcát a mentőcsomagot nyújtó diktátorokkal szemben. A parlamenten kívül és belül egyaránt. Folytatjuk harcunkat Görögországért. Megszabadítjuk az országot a nemzetközi spekulánsoktól. Azért, hogy újra egy büszke és független Görögországban élhessünk. Azért, hogy Görögország felszabadulhasson a mentőcsomagok rabszolgaságából és visszanyerhesse nemzeti szuverenitását” – ezeket a szavakat intézte az egybegyűltekhez Nikolaosz Mihaloliakosz, a görög szélsőjobboldal, szimbolikájában több ponton a neonáci mozgalmakra hajazó Arany Hajnal vezére. Valóban, a sajtótájékoztatón, amelyen a fenti sorok elhangzottak, Mihaloliakosz érkezését megelőzően Európában felettébb szokatlan formalitásokra került sor: a karizmatikus pártvezér belépése előtt egy szkinhedkülsejű pártaktivista győzködte kiabálva a sajtó megjelent munkatársait, hogy felállva tisztelegjenek az Arany Hajnal első embere előtt. Azokat pedig, akik ezt visszautasították, távozásra szólította fel a személyzet, Mihaloliakoszt nem lehetett ülve fogadni.
A Hríszi Ávjira több mint négyszázezren szavaztak a május 6-i országgyűlési választásokon, a szavazatok 7 százalékának begyűjtését követően 21 parlamenti mandátumot szerzett a párt. A kiemelkedő eredmény nagyrészt a megszorításokat ellenző görög közhangulattal magyarázható, a választásokon csak azok a szervezetek szerepeltek kiemelkedően, akik az eddig hatalmon lévő nagykoalíció válságkezelő megoldásait kétségbe vonták, és új politikát ígértek. Az Arany Hajnal a nemzetközi szervezetek ellen uszító ultranacionalista retorikája mellett idegenellenes demagógiájával hívta fel magára a figyelmet, az illegális bevándorlók azonnali kiutasítása mellett többek között a görög szárazföldi határok elaknásítását javasolja a párt, ezzel nehezítenék meg a Görögországban való engedély nélküli letelepedést. A párt feketeinges aktivistái ezzel párhuzamosan Athén szegénynegyedeiben ételt és ruhát osztottak a szegény görög családok számára, és nyugdíjasoknak ajánlották fel, hogy elkísérik őket mindennapos teendőik elintézése során, amennyiben a bevándorlók miatt félnek utcára menni. A Hríszi Ávji hosszú távú terve az, hogy – a görög történelemben egyébként még sosem látott módon – egyáltalán ne legyenek bevándorlók az országban, és ennek megítélésében semmilyen vallási, kulturális vagy egyéb megkülönböztetést nem tesznek, csak a „görög vér” számít.
Az Arany Hajnal persze visszautasítja a neonáci jelzőt, önmagát hazafias, nacionalista erőnek deklarálja. Ugyanakkor a vezetőt körülölelő személyi kultusz, állandó kíséretének paramilitáris jellege, a párt szimbólumaként használt meander (a náci horogkeresztre hasonlító, egyébként az ókori görög építészetben használt díszitőelem), a retorikájában gyakran előkerülő etnocenrista érvrendszer és a bevándorlókkal szembeni erőszakos utcai akciókról szóló hírek mind a totális rendszereket létrehozó elődökre emlékeztetnek. Ezek a sajátosságok nehézkessé teszik azt, hogy az Arany Hajnalt a többi, az Európai Unió államaiban parlamenti képviselettel rendelkező radikális jobboldali párttal egy lapon emlegessük. Ugyanakkor kérdéses, hogy a szimbolikán túlmenően milyen jelentősége lehet ennek a ténynek a görög politikai életében. Mint ahogy az is, hogy a párt támogatottsága milyen további bővülési potenciállal rendelkezik.
Az mindenesetre tény, hogy az Arany Hajnal 2009-ben elért egy százalék alatti eredményét idénre 7 százalék körüli támogatottsággá növelte, és ezzel az Európai Unió történetében először kerülhetett egyértelműen neonáci párt egy tagállami parlamentbe. A mögöttes ok (a Political Capital szélsőjobboldali igényt mérő Derex indexének adatai alapján), hogy – természetesen nem függetlenül a válságtól – az elmúlt években soha nem látott magas szintre emelkedett az országban az a rendszerellenesség és az előítéletesség a társadalom kiábrándultsága a kormányzó politikai elitből.
